A normandiai partraszálláshoz vezető út című történelmi film Dwight Eisenhower, a szövetséges erők főparancsnoka gigászi munkája előtt hajt fejet, amely során előkészítette az ún. atlanti fal és a német védelem áttörését.
Az 1944. június 6-án lezajlott normandiai partraszállás, avagy az Overlord hadművelet, vagy ahogy sokan hívják, D-Day a II. világháború egyik legösszetettebb, legnehezebben kivitelezhető hadművelete volt. A szövetséges – amerikai, angol, kanadai, francia, satöbbi – csapatoknak egy mélyen kiépített német védőállást kellett áttörniük a csatornán átkelve: a siker a háború megnyerését, a kudarc a lemészárlásukat jelentette. Érthető módon a hadművelet minden egyes részlete, szárazföldi, légi és haditengerészeti oldala alapos előkészítést igényelt, és kényes döntések meghozatalának sorát követelte. Ezt a folyamatot követi végig Robert Harmon filmje, A normandiai partraszálláshoz vezető út.
Történetünk elején 1944 tavaszán járunk. A szövetségesek minden előkészületet megtesznek annak érdekében, hogy ígéretükhöz híven, a második frontot megnyitva visszatérjenek Európába. Elképesztő haderőt sorakoztatnak fel Angliában, amely csak az indulási parancsra vár. A cél, hogy elsöprő erővel támadjanak, és ott, ahonnan a németek a legkevésbé sem várják. A szövetséges erők főparancsnokának, Dwight "Ike" Eisenhower tábornoknak (Tom Selleck) kilencven napja van lefolytatni a stratégiai tárgyalásokat, felkészülni minden váratlan fordulatra és megoldani a felkészülés nehézségeit. A nehézségek közt ott szerepel a szövetséges vezetők, mint Winston Churchill (Ian Mune) vagy Charles DeGaulle (George Shevtsov) szempontjainak figyelembevétele, és az, hogy a haderő különböző tábornokai hajlandóak legyenek mindenben feltétlen együttműködni. Merthogy olyan erős egyéniségekről van szó, mint az agresszív George S. Patton (Gerald McRaney), az excentrikus Montgomery (Bruce Phillips), vagy a kevésbé tehetséges, de sok befolyásos baráttal rendelkező Omar Bradley (James Remar), akik nem szívlelik egymást.
Harmon munkája egyrészt a később amerikai elnöknek megválasztott Eisenhower tábornok személye előtt tiszteleg, másrészt nyilvánvalóan oktató jelleggel készült, hiszen a XX. század egyik sorsfordító eseményéről van szó. És, bár egy háborús filmhez képest kissé meglepő, hogy magát az akciót nem látjuk, csak annak az előkészítését, kapunk is információt bőven, hogy továbbképezzük magunkat fotelstratégákká és kanapétábornokokká, hogy aztán minden internetes fórumon oszthassuk az észt minden II. világháborús vagy hadtörténeti témában, vagy bármi más, csak kicsit is hasonló témában. Tom Selleck pedig nagyon furcsa jellegzetes tömött bajsza nélkül, de meglepően jó Eisenhowerként. A Ryan közlegény megmentése (1998) újbóli megnézése előtt javallott előkészületként.
