1. Kim Basinger már a 9 és 1/2 hét után, a nyolcvanas évek szexszimbólumaként vállalta el a földönkívüli mostohaanya szerepét, aki teljesen kiborítja a mostohagyerekeit. A vegyes fogadtatás ellenére az ő alakítását a legtöbb kritikus dicsérte, és elismerően írtak arról, hogy végre megmutathatta, hogy nemcsak szexi, de vicces is tud lenni. Azt azért nem úszta meg, hogy ne kelljen kombinéban kelletnie magát egy komikus hálószobai jelenetben, ami valószínűleg szándékosan utalt vissza a Mickey Rourke-nak két évvel korábban előadott sztriptízére.

2. Ebben a filmben kapta az első szerepét Juliette Lewis, aki Kim Basinger mostohalányának barátnőjét játszotta, mégpedig tapadós leopárdmintás ruhában és tupírozott szőke hajjal.

3. Basinger egészen karomszerű műkörmöket kapott a szerephez, és a rendező, Richard Benjamin folyton aggódott, nehogy bajuk essen. “A legrémisztőbb hívás, amit a forgatás alatt kaptunk, az volt, amikor a sofőrje felhívott, hogy a forgatásra jövet letörött az egyik köröm.”

4. Basinger újdonsült földi férjét, a magányos geek tudóst Dan Aykroyd játssza, aki a nyolcvanas években olyan ikonikus vígjátékokban szerepelt, mint a Blues Brothers és a Szellemirtók. Ennek ellenére ezt az alakítását nem fogadták jól a kritikusok. Bár a hiba részben a forgatókönyvé lehetett.

5. A történetet összesen tíz forgatókönyvíró dolgozta át, és éveken át járt stúdióról stúdióra, mire film lett belőle. Az alapötlet egy Jericho néven ismert férfitól származik, aki eredetileg egy vérfagyasztó allegóriát írt a gyermekbántalmazásról, és az eredeti forgatókönyv egy valós, horrorisztikus történet volt. Miután elterjedt a pletyka, hogy a filmet egy igazi harmadik típusú találkozás ihlette, a Los Angeles Times egy évvel a bemutató után elcsípte a rendezőt, aki sem a telefonszámát, sem a címét nem volt hajlandó kiadni, ezért egy útszéli kajáldában találkoztak, ahol néha gyanakodva tekintgetett körbe az interjú alatt.

Itt elmesélte, hogy Brooklynban nőtt fel, ahol gyakran megverték őt és a vele egykorú barátait. Az egyikük azt állította, hogy az apja verte el, de nem tud szembeszállni vele, mert földönkívüli, és ezért nem is találkozhatnak többet. Ekkor látta őt utoljára. Évekkel később az író Los Angelesben csövezett, és megismerkedett az utcán egy fekete fiúval, aki ugyanezt a sztorit adta elő, mikor egy nap összeverve került elő. Ezért Jerico követte, és látta, hogy beszáll egy összegrafitizett, félig kibelezett kocsiba egy bevásárlóközpont parkolójában. Mikor odarohant, és elkezdett dörömbölni az ajtón, egy fura lény szállt ki belőle.

“Űrlény volt. Nem férfi, nem ember. Annyira furcsa volt, hogy le se tudnám írni. Teljesen lefagytam - mesélte. - Egyszer csak kinyújtotta a kezét, benyúlt a hasamon, és megragadta a gerincemet. Olyan éles fájdalmat éreztem, hogy összeestem. Aztán az autó nagy fényességet bocsátott ki magából, és a fájdalomtól elájultam. Mire felébredtem, az egész nyomtalanul eltűnt.” Hogy ebből valami megtörtént-e, az sosem derült ki, viszont az író azt állítja, hogy nem sokkal később találkozott Orson Welles-szel, és egy rövid beszélgetés meggyőzte arról, hogy ebből forgatókönyvet kell írnia. Az elkészült vígjáték viszont köszönőviszonyban sincs az eredeti elképzelésével, amit ő természetesen erősen sérelmezett.

6. Jericóról az őt ismerő producerek többnyire azt nyilatkozták, hogy zseniális, de rém fura figura, aki esetenként kicsit ijesztő is tud lenni. A Marslakó a mostohám mellett több forgatókönyvet írt, de hiába fogadták jól az ötleteit a stúdiók, csak egyetlen másik könyvéből készült film. Ez volt a Matiné című vígjáték John Goodmannel. Persze ezt is keményen átírták, még pereskedés is lett az ügyből. Az író ettől annyira bepöccent, hogy megpróbálta Fuck-ra változtatni a nevét a stáblistán, de nem hagyták neki

7. A Marslakó a mostohámat 1988 decemberében mutatták be, és a premieren maga George H.W. Bush és Barbara Bush is megjelent.

8. Bár a film egy rémes mostohaanyáról szól, Los Angeles polgármestere is rásegített a film kampányára, mikor december 9-et kinevezte a mostohaanyák napjának, hogy ezzel is elismerjék az áldozatos munkájukat.

9. Annak ellenére, hogy a nyolcvanas évek egyik ma is ismert vígjátéka, a bemutató után a mozikban megbukott. A húszmillió dolláros költségvetésből csak 14 milliót hozott vissza, és már sosem tudjuk meg, hogy horrorfilmként működött-e volna.