A megtörtént események alapján készült Kongói gyilkosság (2018) két norvég kalandorról szól, akik az eseménytelen skandináv jólét elől menekülnek - és kicsit többet kapnak, mint amit kértek.
Vannak olyan férfiak, akik egy normális, békében élő társadalomban egyszerűen képtelenek élni, akiknek a harc, a küzdelem a lételemük. Legalábbis ők ezt gondolják magukról, más kérdés, miként viselkednek éles helyzetben, hogyan viselik a megpróbáltatásokat, a szenvedést, mert, mint tudjuk, a harcban nem csak győzni lehet. A norvég Tjostolv Moland és Joshua French ilyen embereknek tartották magukat, a kalandot keresve érkeztek Kongóba, és csúfosan elbuktak a próbán, kudarcukért pedig magas árat fizettek, de nem csak ők.
A két egykori hivatásos katona egy Ugandában bujkáló, lázadó vezérnek ajánlotta fel szolgálatát zsoldosként, és 2009 tavaszán lépték át Kelet-Kongó határát. Bár nagymenőknek hiszik magukat, a terv szinte azonnal szétesik, helyi kapcsolatuk nem elérhető, későbbi időpontot ad a találkozóra valahol az erdő közepén, a motorjuk viszont lerobban. Kénytelenek egy kisteherautót bérelni, sofőrrel együtt, és amikor a megbeszélt találkahelyre értek az éjszaka közepén, lövések dördültek, a sofőr pedig meghalt. A norvégok szerint megtámadták őket, és egy eltévedt golyó végzett a férfival, a valószínűbb verzió, hogy bepánikoltak, és mivel azt hitték, hogy elárulták őket, lelőtték a sofőrt. Marius Holst (Ördögsziget) valós eseményeket feldolgozó filmje, a Kongói gyilkosság (2018) nem foglal egyértelműen állást, mutat egy verziót, a norvégokét, majd később többször is megkérdőjelezi azt – és ez okos, korrekt döntés, máskor viszont kevésbé sikerül pártatlannak lennie.
Holst a két férfi közül Frenchet (Aksel Hennie) választotta hőséül, bár kettőjük közül Moland (Tobias Santelmann) volt a vezéregyéniség, de a film pont ezt a megközelítést választotta: mi történik, ha a várt könnyű kalandból egy rémálom lesz? Mert rémálom lesz, és a kongóiak egyrészt nem viccelnek, itt a gyarmatosítás még mélyebb nyomokat hagyott, az 1960-as évek belvillongásai pedig az európai zsoldosok hírhedt garázdálkodását hozta el, ugyanakkor a helyi hatalmasságok azt is tudják, hogy a két fogollyal pénzt csikarhatnak ki a norvég kormányból. És itt a dilemma: szabad-e fizetni két olyan férfi szabadságáért, akik csak bajt okozni mentek oda, és akik valószínűsíthetően tényleg megöltek valakit. Ez a kérdés végig ott lebeg a filmben, különösen akkor, amikor French folyton azt követeli kapcsolattartóitól, hogy fizessenek érte, és akkor vége az egésznek, de ez sokkal inkább a túlélés története, és annak nagyon izgalmas.
Az amatőr konspirációt, ahol igazi B-terv vagy menekülő útvonal sincs, követi az üldözés, majd a bujkálás és a börtön, sőt, börtönévek. Merthogy a film jelentős része börtönben játszódik, követve a Hülyeséget Csináló Külföldi Egy Mocskos Harmadik Világbeli Dutyiban formulát, amiből minden évben kapunk mi is legalább egyet, rendszerint az illető visszaemlékezései alapján – legutóbb a Thaiföldön játszódó A kíméletlen ugrik be a témában. Ami az amúgy közepesen erős Kongói gyilkosságot kiemeli ebből a kupacból, az a főszereplő Aksel Hennie játéka. Hennie-re a Max Manus című háborús filmből emlékezhetünk, és most is rendkívül szuggesztív a játéka, és önmagában a jelenléte is, amivel majdnem tökéletesen képes visszaadni ennek a saját korlátai között vergődő embernek a portréját.
Értékelés: 7/10
