Nem vállalhatatlan a Pepe, vagyis a TV2 válasza az RTL Klub gasztrovígjátékára, de néhány színész játékán és a Dunakanyar szépségén túl nem sok pozitívumot tudnánk felsorolni, ráadásul vannak zavarba ejtő részletek is.
Miután az RTL Klub megcsinálta a vígjátéksorozatát, A Séf meg a többieket, ami egyébként meglepően jól sikerült, a TV2 is előrukkolt a saját gasztrositcomjával. A két legnagyobb kereskedelmi csatorna régóta igyekszik rákontrázni egymásra, és kíváncsi vagyok, mi lenne a reakció, ha mondjuk az RTL Klub berendelne egy transzvesztita szívsebészről szóló sorozatot, de egyelőre maradjunk a kulináris témánál, és lássuk, milyen lett a Mucsi Zoltán nevével fémjelzett Pepe!
Kezdjük azzal, hogy az új, heti, értsd hétvégi sorozat igazi főhőse nem Mucsi, hanem Simon Kornél, aki játszott már híres-neves séfet a Viasat 3-on futott Ízig-vérig (2019) című sorozatban. És, ahogy ott sem tudtuk meg, mitől olyan menő és miből áll a tehetsége, most is bemondásra el kell fogadnunk, hogy ő, vagyis az általa megformált Kollár Gábor, az ország sztárséfje. Aki egy másfél perc alatt lezavart fordulatban megtudja, hogy az apja nem az apja, hanem egy csőd szélén tántorgó, csapnivaló Duna-parti pecsenyéző tulaja, a címbeli Pepe. Na, ő a Mucsi, aki fritőzben süt mindent. Kollár fogja magát, elmegy Dunaszéphelyre – bár úgy tűnik, eleve ott van a háza -, ami tulajdonképpen Szentendre, de lehet, hogy védett volt a név, és titkát megtartva bevásárolja magát a kifőzdébe, hogy majd Michelin csillagos éttermet farag belőle. Lesz is mindenféle bonyodalom, mert a lekoszlott helyhez és az alkesz Pepéhez egy kutyaütő bagázs jár a bicebóca főpincérrel (Kovács Lehel) meg az örökké kanos konyhai kisegítővel (Medveczky Balázs), akik egyben családtagok, de a Kollár által hozott csinos sous shef (Kovács Panka) sincs mindig a helyzet magaslatán.
Az első benyomás a spanyol Chiringuito de Pepe alapján készült sorozatról, hogy iszonyatosan összecsapott – talán pont azért volt szoros a határidő, hogy választ adjanak a konkurenciának, a fene tudja. Pedig a magyarítást profik csinálták, a rendező: Orosz Dénes (Seveled, Coming out, Poligamy), a forgatókönyvet Csurgó Csaba (Apatigris, Megdönteni Hajnal Tímeát) jegyzi, és a színészgárdából is legfeljebb a bizarr kiejtésű bohém zenészt alakító Fenyő Iván miatt tehetünk panaszt, nem elsősorban azért, mert rossz, hanem azért, mert óriási casting mellényúlás rá egy ilyen karaktert szabni. Nagy gáz persze nem lehet, ahol ott van a ripacskodva is jó Mucsi Zoltán és a zseniális Básti Juli a főszereplők között, de nagyon sok helyen billeg a produkció.
Kollárnak például van egy tizenkét éves forma kisfia, akit az elvált felesége rálőcsöl, ami fontos mellékszál lenne, de nem igazán tudnak vele mit kezdeni. A srác, akiről az apja különös módon semmit sem tud, de láthatólag nem is érdekli, teljesen esetlegesen bukkan fel, leginkább egy negédes tinirománc okán, de a jó ég tudja, máskor hol van és mit csinál. Aztán vannak megmagyarázhatatlan hangulatváltások is, mint Pepe részeg önsajnálata a Duna közepén, vagy amikor a mankóval járó Kovács Lehel bennragad a csinos cukrásznő (Martinovics Dorina) és kislánya kamrájában, és onnan lesi meg őket.
Ezeket elég kellemetlen volt nézni, miközben más jeleneteket teljesen elbaromkodtak,
de nem ez az igazi gond. A Pepével az a baj, hogy nincs igazán szíve. Simon Kornél karakterében, amibe tettek egy kis Gordon Ramsay-t és egy nagy adag Fördős Zét is, semmi szimpatikus nincsen, és nem sokat segít, hogy Simon szokás szerint rendkívül visszafogottan, kicsit flegmán játszik. Ahogy Mucsi Pepéjét sem lehet megszeretni a folyamatos hisztizése és önérzetessége miatt, és ugyanez igaz a többiekre – természetesen Básti Julit leszámítva. Rá bármit lehet építeni, és látszik, hogy a későbbiekben is ő lesz a történet „érzelmi iránytűje”.
Annyi biztos, hogy az első két részben semmi érdemleges nem történt, azon túl, hogy megkaptuk az alapfelállást, megmutatják, ki kivel fog kavarni, és bemutatkozik Kálloy Molnár Péter korrupt, visszataszító helyi politikusa. Ez utóbbi vonal működhet, a szerelmi szálakkal kapcsolatban erős kételyeim vannak, és ha már gasztrovígjáték, itt az égvilágon semmi előrehaladás nincs. Annyi megvan, hogy kicikizik a fővárosi séf méregdrága minimálkonyháját az icipici adagokkal, az is, hogy kiderül, hogy amit a pecsenyézőben csinálnak, az egy fos, és ennek alapján a két nullából nem tudom, mi adódhat össze (a matematika szabályai szerint nulla.) Az egyetlen jelenetet, amiből lehetett volna valami, még annál is jobban összecsapták, mint az első rész elején az apaság kérdését.
A Séf meg a többiekben nagyon figyelnek rá, hogy minél több ínycsiklandó ételt mutassanak és arra, hogy lássuk magát a főzést, és ott van egy szintén leegyszerűsített, de abszolút egységes történetmesélés, hangulat és képi világ. A Pepe még keresi a saját hangját és stílusát, ha van neki olyan, a képi világra viszont nyilván rásegít a Dunyakanyar és Szentendre látványa és hangulata. Mindez egy furcsa vegyes felvágottat ad ki, aminek vannak jó elemei, máskor viszont hol logikátlan, hol idegesítő, miközben egyszerre akar trendi lenni és kigúnyolni a trendiséget. Mucsi ökörködése mindenesetre megfizethetetlen, bár tudom, hogy sokan vannak, akinek már kicsit fárasztó a figura.
Értékelés: 6/10
