Szombat esti filmajánlatunkkal, a Muriel esküvőjével két legyet üthet egy csapásra a kedves olvasó. Otthon dögölhet a tévé előtt, és közben bulizhat is.
Szombat a huszonéveseknek az ultimate bulinap, a harmincasok meg már csak kapálóznak otthon a kanapén, és közben azon keseregnek, hogy bezzeg régen mekkorát táncoltak a belváros táncparkettjein, de már nincs kedvük kimozdulni, inkább a tévé elé heveredve nosztalgiáznak a jó kis bulikról.
Most mondunk egy jót: bulizzunk a tévé előtt! A Filmcafé tűzi szombaton műsorra a Muriel esküvője című ausztrál filmet, amin egyszerre lehet sírni, nevetni és táncolni. Aki szereti az ABBA-t, annak kötelező, aki nem, annak is, hátha most megszereti. E sorok íróját például ki lehetne kergetni a szobából egy ABBA-albummal, de ez a film valahogy megszerettette vele – legalább arra a kilencven percre – a zenekart.
A film főszereplője az egyik legtehetségesebb ausztrál színésznő – nem, nem Nicole Kidman – Toni Colette, aki egy testképzavaros, depressziós lányt alakít, aki naphosszat gubbaszt szobájában a szülői házban ABBA-dalokat hallgatva, és közben a tökéletes esküvőről álmodozik, a baj csak az, hogy még életében nem volt pasija sem. Az iskolában is kapja az ívet, apja és testvérei is nyomasztják, és a gátlásos lány egyszer csak gondol egyet, lenyúlja szülei pénzét, és elutazik egyetlen barátnőjével Hawaiira, ahol mindenféle jó és rossz dolgok történnek velük, de ezekről spoilerveszély nélkül már nem is lehetne írni.
Toni Colette 1996-ban ezért a szerepért Golden Globe-jelölést kapott zenés film és vígjáték kategóriában, a forgatókönyv pedig a BAFTA-n volt esélyes a legjobb eredeti forgatókönyv díjára. A színésznő a szerep kedvéért több mint 18 kilót hízott hét hét alatt, de a fizikai átlényegülésnél fontosabb, hogy minden rezdülésével olyan erős alakítást nyújt, hogy aki megnézi a filmet, egész életére szívébe zárja majd.
Az ABBA nem volt valami jófej, mert először megtagadták az engedélyt zenéik felhasználására, ekkor a rendező, P.J. Hogan megígérte nekik, hogy elutazik hozzájuk Európába, hogy beszéljenek az ügyről. Végül utazás nélkül megkapta az engedélyt, de persze azzal a kitétellel, hogy a zenekar is részesedik a filmből származó bevételekből. A mozi hatalmas nemzetközi siker lett, és a Mamma Mia! című Broadway-darab és a későbbi Mamma Mia! film megszületésében is jelentős szerepet játszott. A filmben hallhatjuk többek között a Dancing Queent, a Waterloo-t, a Mamma Miát, de még egy Blondie szám is befért.
És már csak azért is meg kell nézni a filmet, mert szerepel az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
