Ahogy haladunk előre az évadokban, az MTVA fiataloknak szóló szériája egyre jobb lesz. A kínos első szezon mondvacsinált álproblémái, idiotizmusa és színjátszó szakkörbe illő színészi alakításai után a másodikban végre igazi hősöket, igazi színészeket és igazi problémákat láthattunk. A most induló harmadik évad pedig még a korábbinál is jobb lett.
A második évad ugrásszerű fejlődése annak idején annak volt köszönhető, hogy a sorozat írását átvette a nagyszerű rövidfilmjei (A macska szerepe a francia irodalomban, Valami kék) és jól sikerült bemutatkozó nagyjátékfilmje, az Utóélet miatt ismert Zomborácz Virág, aki az egyik legjobb magyar szériában, az Aranyéletben is bizonyított már.
Ezzel pedig az első évad tét nélküli ökörködései és óvodás színvonalú érzelmi világa után elérkeztünk a felnőtt életüket épphogy megkezdő fiatalok által megélt (és más számára is átélhető) valódi, létező problémák egyszerre humorosan, mégis hitelesen ábrázolt kérdéseihez. Mi történik, miután az első szerelem kifullad? Hogyan feleljünk meg egyszerre a szüleinknek és önmagunknak is? Hogy boldoguljunk a (nyári) munka világában, ha több elvárásnak is meg kell felelni egy időben? Csupa olyan kérdés, amit az Egynyári kaland második évada autentikusan és élvezhetően válaszolt meg.
Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a rendezői poszton is csere történt, és a Zomborácz Virág – Akar Péter páros vette át a stafétát. A két alkotó kezei közt pedig még azok a színészek is kivirágoztak, akik addig nem igazán boldogultak a feladattal. A Duna tévén május 26-án startolt harmadik évadnak Zomborácz lett a vezető rendezője és vezető forgatókönyvírója, Akar Péter maradt a rendezője, új íróként pedig Szabó Borbála (Tóth János) és Bárány Márton (Aranyélet) csatlakozott.
Az első pár rész alapján pedig kijelenthető, hogy a harmadik szezon még a második színvonalát is megugrotta, sőt felülmúlta. Nagyon jót tett a sorozatnak, hogy végre kiszabadult a magyar tenger környékéről és a szépen lassan kifulladó „balatoni nyár”-hangulatból. Ezúttal szintén nyáron, de már Budapesten járunk, távol a szülőktől, közös albérletben, vastagon benne a munka világában. Az alkotók ügyesen megoldották, hogy hőseink ugyan még mindig csak egyetemisták (vagy egyetemista korúak), de a nyári gyakorlatnak köszönhetően a balatoni laza idénymunkák után belekóstolhatnak az igazi felnőtt életbe is.
Zsófi (Schmidt Sára) ugyanis egy laza, fiatalos építésziroda gyakornoka lesz, a csodabogár Luca (Walters Lili) itt is hozza a formáját, és alkalmi munkákban próbálja meg (mindhiába) megtalálni magát, Bence pedig az egyetemről kimaradva csaposként küzd a mindennapi megélhetésért, miközben nagyon szenved a munkájához kapcsolódó előítéletektől is. Az új közeg új témafelvetésekre ad lehetőséget, az Egynyári kalandba így új bonyodalmak (folyamatos szívás a megúszós kolléganő miatt, ellentmondásba keveredés a „házinyúlra nem lövünk” szigorú szabályával), új fordulatok (helytállás egy vidéki konferencián) és új szereplők is bekerültek.
Az Egynyári kaland harmadik évadában új csatlakozóként olyan fiatal tehetségek nyújtanak nagyjátékfilm színvonalú alakítást, mint a színpadi szerepei mellett a Hajnali lázból ismert Piti Emőke, aki olyan jól hozza a pofátlanul link, mégis nagyon szerethető irodistát, Enikőt, hogy legszívesebben egyszerre tépnénk meg és ölelnénk a keblünkre; Szalay Bence (A Viszkis), aki karakterformálásával megteremti a kiismerhetetlenül jóképű kategóriát; és Fehér Balázs Benő, aki hihetetlen, de nem játssza túl a „lelkiismeretlen csajozógép, akiben mégis érző szív dobog” nagyon rizikós szerepét.
Az új problematika, azaz a munkahelyi gondok és viszonyok mellett persze a sorozat nem fordított hátat a romantikának sem, és ezen a téren is sikerült szintet lépni. A szerelmi bánat és a féltékenység örökzöld témája mellett az alkotók remekül dolgozták ki a párkapcsolatokban jelen lévő megfelelni vágyás tematikáját, de nagyszerűen jelenítik meg a „mennyire lehetséges önazonosnak maradni egy szerelmi kapcsolatban?” kérdéskörét is.
A nagy egész mellett pedig az Egynyári kaland harmadik évadában az apró részletek is stimmelnek. Helyén van minden replika, riposzt, be- és odaszólás („Hasonlítasz egy nőre! / Nő vagyok, se**fej! / Ne éld bele magad, előbb-utóbb vissza kell menned a saját bolygódra”), és az alkotók nagyon jól eltalálták a hangulatot is: sokkal jobban elkapták a pesti éjszaka atmoszféráját, mint annak idején a balatoni lötyögést, minek köszönhetően még az üresjáratokat is kifejezetten élvezetes nézni.
Kiknek ajánljuk? Ifjúsági sorozatként és a hősök életkora miatt az Egynyári kaland elsősorban nyilván a késő tizen-, kora huszonéves közönséget célozza meg, de a harmadik évad epizódjai érett felnőttként nézve is kifejezetten élvezhetőek és átélhetőek.
