Ha az előző hétvégén gyönyörű nőket ajánlottunk a hétvégére, akkor illő, hogy most ugyanezt jó pasikkal tegyük. Három különböző generációból.
Péntek: A mexikói (2001)
Volt idő, amikor nem volt kihívója és egyértelműen Brad Pitt volt Hollywood legjobb pasija, és ez a film azon ritka és szerencsés csillagzat alatt született, amikor az álomgyár nőnemű kedvence, Julia Roberts is éppen ráért egy kicsit. Igaz, egy icipicit mindketten már „kifutóban” voltak ifjú és bohó korszakukból, és talán ezért nem lett Gore Verbinsky filmje akkora durranás, amekkora lehetett volna a két név alapján. Pedig jó kis film ez, rengeteg csavarral, akcióval és humorral, és persze a címből is sejthető egzotikus helyszínnel. Pittnek ugyanis egy ritka antik fegyvert kell Mexikóból elhoznia, mivel egy fiatalkori botlása miatt a maffiának dolgozik, Roberts viszont a csaja, akinek elege van belőle, de mégis valahogy belesodródik a történetbe, a pisztoly ugyanis el van átkozva. A műsort azonban végül a nagyszerű néhai James Gandolfini viszi el, mint meleg bérgyilkos, könnyedén játszva le a vászonróél nála fiatalabb, szebb és jobban fizetett kollégáit.
Szombat: Szahara (2005)
Volt idő, amikor még senki sem tartotta jó pasinak Matthew McConaughey–t, talán önmagát is beleszámolva, azzal viszont senki sem vitatkozott, hogy milyen jól néz ki a texasi szörfös srác. Aki elsősorban vígjátékban, másrészt akciófilmekben játszott, a nagyon látványos Szahara pedig akcióvígjátékként igazán kézre állt neki. Jópofa kalandor ő, aki a történelemhez is konyít, és régi mániája, hogy haverjával megtalálják azt az eltűnt hadihajót, amely a polgárháború végén a vesztes déliek aranykincsét szállította. A nyomok pedig Afrikába vezetnek, ahol hőseink egy elszánt doktornővel ismerkednek meg, aki egy pusztító kórral veszi fel a harcot, aminek lehet, hogy köze van a „Halálhajóhoz". McConaughey végig lelkesen fut, ugrik, úszik, lő és mosolyog, általában a szépséges Penélope Cruzra, vicces csávónak pedig ott van Steve Zahn – a dolgok persze azóta sokat változtak, és hősünk úgy döntött, hogy egészen másfajta filmekben játszik egészen másfajta szerepeket.
Vasárnap: Szerelem és más drogok (2010)
Jake Gyllenhaal már egy újfajta szépfiú, aki azon túl, hogy jól néz ki, érzékeny és sármos – nem véletlen, hogy pályája kezdetén olyan markáns művészfilmekben szerepelt, mint például a Donnie Darko. Aztán a kis Jake szépen megnőtt és kiderült, hogy elég jó pasi, ha nem is olyan szabályos alkat, mint Brad vagy Matthew, de sokaknak pontosan ezért jön be. Mint itt Anne Hathaway-nek, akki egy furcsa lány és van egy fájdalmas titka. De talán pont ezért tetszik meg a menő sales menedzsernek, aki a gyógyszeriparban találja meg a számítását, és nem kevés sármját bevetve szépen hasít. Ám jön a szerelem, és hogy egy jó kis közhellyel éljünk, mindkettőjüket megváltoztatja, és innen már semmi sem lesz a régi. Jake azóta még gyúrt is, amit később például a Mélyütésben bokszolóként a Perzsia hercegében és később a Mélyütésben kamatoztatta új keletű fizikumát.
