A Hollywoodba szakadt német rendező, Roland Emmerich megnézett egy mamutos természetfilmet, és rögtön tudta, hogy ebből neki kalandfilmet kell csinálnia, szelíd kardfogú tigrisekkel, piramist építő idegenekkel és a szabadságukért küzdő ősemberekkel.
Sose becsüljük le a dokumentumfilmek erejét! Roland Emmerich például megnézett egy mamutos természetfilmet, és azonnal beugrott róla egy ötlet. Igaz, másfél évtizedig kellett várnia, mire az ötletből elkészítette a filmet, ami annak fényében kissé érthetetlen, hogy ehhez gyakorlatilag egy korábbi munkája, a Csillagkapu (1994) történetét hasznosította újra. Az -ben (2008) is egy magasabb rendű, de kegyetlen civilizáció bukik bele a rabszolgasorba taszított barbárok lázadásába, csak most nincs időkapu, mert az őskorban járunk.
Hősünk egy fiatal vadász, D'Leh (Steven Strait), aki még csak most tanulja a mamutvadászat veszélyes mesterségét, és közben beleszeret a kívülről érkezett, „talált” szépséges Evoletbe (Camilla Belle). Törzsüket azonban lovakon érkező ellenség – a négylábú démonok egy jóslatból! - támadja meg, és magukkal hurcolják a lányt. D'Leh nevelőapjával (Cliff Curtis) és néhány társával
a támadók nyomába ered.
Megdöbbenve tapasztalják, hogy más törzsek is léteznek a világban, akiket szintén megtámadtak. Összefognak, ám útközben a vadállatokkal és a természet erejével is meg kell küzdeniük. Végül eljutnak abba a birodalomba, ahol a gonosz uralkodó a társaikat rabszolgasorba taszította, hogy hatalmas, aranyozott csúcsú piramisokat építsenek. Lázadni senki sem mer, mert úgy tudják, hogy fogvatartóik istenek.
Emmerich alapvetően jól járt, hogy a történettel 15 évet kellett várnia, mert ezalatt a számítógépes technika elképesztően sokat fejlődött, és így
gond nélkül teremthette meg rendkívüli állatseregletét,
kezdve a mamutoktól és kardfogú tigrisektől a kisebb dinoszaurusz mérettel bíró hormonkezelt ragadozó csirkékig, és természetesen ezért egy igazi piramist sem kellett kölcsönkérni vagy felépíteni. És lehet, hogy csak egy újrafeldolgozott, nem túl eredeti történetet látunk arról, hogy nem szép dolog másokat rabszolgasorba taszítani, de a látvány tényleg elképesztő – az alakítások viszont nem túl erősek. Magyarul a mindig remek Cliff Curtisen kívül más jó színészt nehéz lenne itt megnevezni, de nem Shakespeare-feldolgozásról van szó, hanem az ősemberek lázadásáról.
