A holland–belga Peking Express alapján készült magyar Ázsia Expressz első két évada klassz helyeken játszódott, elsőre Vietnám, Laosz, Kambodzsa és Thaiföld volt a helyszín, aztán a Srí Lanka, India és Thaiföld háromszögben rohangáltak a celebek, most más a helyzet. Idén a nyolc ismert vagy kevésbé ismert párosnak Jordánia, Üzbegisztán, Törökország és Grúzia jutott, vagyis

jóval alacsonyabb a komfortfokozat, barátságtalanabb a táj, de ez is Ázsia.

Ördög Nóra műsorvezetőként viszont állandó darab – bár a jelek szerint csúnyán összeveszett a stylist-jával, mert néha nagyon furán nézett ki.

A kiindulópont egy jordániai oázis volt, a celebeket reggel váratlanul ébresztették, hogy feladat van. Rögtön jött is az első dilemma: jó, hogy pattanni kell - Győzike és gondviselője, Bea asszony erre számított, mondták nekik -, de mi van, ha az embernek kuláznia kell, ahogy a ValMar párosból Valkusz Milánnak? És ha menni kell, akkor menni kell, de nem csak ettől lett a műsor rögtön „életszagú”, hanem attól, hogy szinte senki sem értette a legelső feladatot. Arról lett volna szó, hogy a legszükségesebb dolgokat egy bőröndbe pakolják, irány a parkoló, ahol beszállnak egy kocsiba, elviszik őket egy pontra, ahol egy hátizsákot kell megtalálniuk, amibe átpakolnak, és indulhat a verseny. Gyakorlatilag mindenki azt hitte, hogy a táborban kell megkeresni a hátizsákokat, aztán nyilván szóltak, hogy fáradjanak már a parkolóba, különben még most is ott bolyonganának a sátrak között.

Szövegértés egyes.

A sivatagban sem lett jobb a helyzet, ott egy iránytű és egy térképvázlat segítségével kellett (volna) megtalálni a hátizsákokat, de ez is sokakon kifogott. Volt olyan páros, akik az első epizód végére se találtak oda, de biztos vagyok benne, hogy a többieket is a készítők terelték a megfelelő irányba, különben nem lenne műsor. Ez a legelső feladat volt, a többi ehhez képest könnyebben ment, de már kezdtek kijönni a kulturális különbségek. A halálra vált Győzike a tevegelés közben üvöltözött úgy, mint egy csincsilla, aminek satuba zárták a golyóit, Gelencsér Timi pedig döbbenten konstatálta, hogy a lestoppolt autó vezetője dohányzik, de a barátnője, Balogh Szimi nem engedte, hogy kiszálljon, mert verseny van. Az is látszott, hogy a háttérben helyi rendőrök biztosítják a helyszíneket, nehogy gond legyen. És ez még egy népszerű turistaövezet volt, de mi lesz mondjuk Üzbegisztánban?

Az hamar kiderült, hogy

a győzelemre és a 10 millió forintos fődíjra, vagy úgy általában az életben maradásra csak négy párnak van reális esélye,

a már emlegetett, nonstop vihogó ValMaréknak, a széplányokként elhozott Gelencsér Timiéknek, a sportos páros Rozs Gergőnek és Kása Andrásnak, akiket az Exatlonból hoztak át, és a „fiatal szerelmespár” kategóriát képviselő Halastyák Fanninak és párjának, Szlépka Armandnak. Némi guglizás után kiderült, hogy a rettentő sokat nyafogó Fanni énekesnő Nemazalány művésznéven, és ha úgy vesszük, kisebb szerkesztői bravúr, hogy összehozták a Ki az a lány?-t (Úristen) éneklő ValMarékkal. Ami a többieket illeti, csoda, ha élve hazaérnek.

Mérai Kata és Gyebnár Csekka, akiket ugyebár a Barátok közt Julija és Gizijeként ismerünk – vicces, hogy nem lehet a sorozat nevét a TV2-n kimondani – tök cukik, de nem erre a versenyre születtek, a Király Linda és Király Viktor testvérpár fejben sem volt ott, a Kiss Ernő Zsolt és Nyári Darinka színészpárost pedig konkrétan csak másodpercekre mutatták, annyira nem voltak érdekesek. Győzike pedig Győzike, de hogy 2022-ben miért gondolnak még mindig rá castingkor, az egy rejtély, még az is lehet, hogy nem hívták, de ment, a lényeg az, hogy Bea asszony valahogy életben tartja. Neki ez a keresztje.

Persze lehet örömködni a celebek bénázásán, amiből aztán volt bőven, de tény, hogy az Ázsia Expressz, legalábbis eddig, jobban sikerült, mint a legtöbb műsor a TV2-n. Ott valamiért az ízléssel szokott gond lenni már első körben, az összegányolt díszletekkel, fülsértő zenével, jellegtelen grafikai megoldásokkal és a szegényes látványvilággal, de itt más a helyzet. Lehet, hogy sznob vagyok, de én nézem, milyen például a főcím, hogyan animálták, milyen a megjelenítés, és ez teljesen rendben volt, ahogy a látványba sem lehetne belekötni, igaz, a valóban gyönyörű sivatag és az csodaszép tenger Aqabánál eléggé adja magát ehhez. Oda én is elmennék, Üzbegisztánba már nem annyira, és azon is elgondolkodtam, hogy Grúziába vajon a régóta konfliktusövezetnek számító Észak-Oszétián keresztül jutnak-e majd el, de az nyilván egy másik kalandreality lenne.

Értékelés: 7/10