Antal Nimród bemutatkozó munkája kapásból kultuszfilm lett, ráadásul nem csak nálunk futott remek köröket, pedig olyan hősöket választott, akiket nem szokás szeretni.
Amikor annak idején egy kambodzsai piacon megpillantottam a Kontroll (2003) kalóz DVD-jét, kezdtem kapisgálni, hogy Antal Nimród filmje messze túlmutatott a belterjes hazai filmpiacon – és tessék, a rendező szépen be is futott Hollywoodban, ha az igazi szuperprodukciója még várat is magára. A hazai szuperprodukciója mindenesetre megvolt már, a tavaly bemutatott A Viszkissel bizonyította, hogy látványos, nagy költségvetésű (akció)filmet is bármikor letesz az asztalra.
A Kontroll azonban nehézkesen készült el, az Amerikában felnőtt, onnan visszaköltözött és a film iskolát itt elvégző Antal saját bevallása szerint kilenc hónapon át nyaggatta a BKV illetékeseit, hadd forgasson a budapesti metróban, mire számos feltétellel, de igent mondtak. A stáb azonban csak zárás után, hajnalban forgathatott öt órán át, így 40 napon át tartott, míg összeállt a film, amit rögtön azzal kezdtek, hogy Aba Botond, a BKV vezérigazgatója megnyugtat minket, ez csak fikció, és az igazi ellenőrök nem így viselkednek. Egész pontosan: „Amit játékfilmjében ábrázol, az fikció, fiktív föld alatti világ. Sem maga a helyszín, sem az ott történő események, sem az események szereplői nem köthetők a BKV-hoz, mert univerzális gondolatokat tükröznek.”
Vagyis az igazi ellenőrök nem olyanok, mint a folyton okoskodó Professzor (Mucsi Zoltán), a narkolepsziás Muki (Pindroch Csaba), a nagypofájú Lecsó (Badár Sándor ) vagy a kissé labilis idegzetű Tibi (Nagy Zsolt), akik nem túl ütős és kevéssé eredményes csapatot alkotnak a metróban, és velük dolgozik a sikeres építészi pályáját hátrahagyó, a világ elől elbújó Bulcsú (Csányi Sándor). Munkájuk stresszes, hiszen mindenki utálja őket, ráadásul ott van a rivális, sokkal hatékonyabb ellenőrcsapat, meg a villámgyors Gyalogkakukkr akinek kedvenc szórakozása, hogy magára haragítja az ellenőröket, és felbukkan egy kegyetlen gyilkológép is, aki utasokat lök a metró elé. Pont, amikor Bulcsú megtalálná a boldogságot Szofi, a bölcs metróvezető, a bukott mozdonyvezető Béla bá’ lányának személyében, a véletlenek furcsa sorozata Bulcsúra tereli a vezetők gyanúját. Ő volna a kapucnis gyilkos?
Mi azt mondjuk, nem Bulcsú az Árnyék nevű gyilkos, hiszen a stáblistán is ott van a figura mellett Szabó Győző neve, de Antal Nimród ügyesen lebegteti a kérdést, miért bújt főhősünk a „föld alá”, honnan vannak öngyilkos hajlamai, amik a sínfutásra késztetik? Vajon pokoljárásról van-e szó vagy csak egzisztencialista krízisről, netán hasadt személyiségről beszélhetünk. És sokan vannak, akik az utóbbira hajlanak: „a skizofrén Bulcsú a gyilkos. Béla bá és a lánya angyalok. Az öreg a bagoly aki egy őrangyal. A végén Bulcsú öngyilkos lesz és a mennybe megy a jó énje az angyallal” – ahogy azt egy kommentelőnk írja. A Kontroll azonban nem csak sokféleképpen értelmezhető thrillerként működik, és talán pont ez a sikere titka. Van benne vígjáték, egy kis társadalomkritika. fanyarság és harsányság, kerülve a szokásos kelet-európai rögvalóságot, de nem is mászik bele a mágikus realizmus hamis világába – a saját útján megy. A föld alatt, sínek között.