A tavalyi siker után nem volt kérdés, hogy újabb évadot kap Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban, de ahogy mások a szereplők, úgy a műsor is kicsit más lett.
A tavalyi évad nagy meglepetése lett az Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban – és bár nyilván jól bejáratott sikerformátumról van szó, megdöbbentő volt látni, hogy a viszonylag egyszerű játék mennyire beszippantja a versenyzőket.
Akik közül páran hihetetlenül jól nőttek fel a feladathoz,
legyen szó gyilkosról van ártatlanról. Öröm volt nézni például, hogy Nagy Zsolt, Nádai Anikó vagy a tetoválóművész Törőcsik Dániel mennyire jól mozogtak ebben a közegben, és milyen ügyesen használták ki a lehetőségeiket – és megint mások alól milyen gyorsan csúszott ki a talaj. Az új celeb évad is hasonlót ígér – indul majd egy civil kiadás is, de arról még keveset tudunk -, teljesen ugyanazt azonban nyilván nem fogja és nem is akarja produkálni. Lássuk, hogyan is indult az új sorozat.
Viccesen. Például egy szakállas mukival, aki teljesen úgy néz ki, mint Köbüki a Mézga családból – ő Leopold, a műsorvezető és játékmester Árpa Attila inasa és fegyverhordozója. Leopoldnak az első részben csak két jelenése volt, de jó karakter, reméljük, többet is kezdenek vele. És viccesen indult, mert most egy humoristát is castingoltak, Lakatos Lászlót, akinek nagyon jó kis beszólásai voltak: például gyakorlatilag lenullázta Árpa belépőjét, mondván,
Nálunk nem szokás így becsapdosni az ajtót!
– persze mindezt nem szemtől szembe, csak kommentként. Lakatos jelenleg az egyik legszórakoztatóbb karakter, de benne van a pakliban, hogy az „osztály bohóca” szerepkör egy idő után kicsit fárasztó lesz.
A játék most is 22 versenyzővel kezdődik – 21 név volt ismert, ehhez jött a titokzatos 22. játékos, akire lehetett tippelni, miért titkolják, hogy akkora nagy név vagy más okból. Jelentjük, más okból, az előző évadban villámgyorsan kiesett - túl veszélyesnek tartott - Sváby András tért vissza, ami persze kavar az alapképleten. Most is van színész, zenész, sportoló vagy műsorvezető köztük, és ezúttal is figyeltek arra, hogy legyen klasszikus értelmiségi karakter – jelen esetben Hadas Krisztina szerkesztő-riporter és Vályi István újságíró -, amolyan kívülálló pozícióban. Nyilván sokan ismerik egymást, de annyian vannak a szereplők, hogy még egymás nevét sem feltétlen tudják - Mehringer Marcell énekes-dalszerzőt a többiek például csak a „kis bongyorként” emlegetik. Az odaúton már ment a tippelés,
kiben látják a többiek a gyilkost, a manipulátort,
illetve ki milyen szerepre vágyik, és lett is olyan, aki így lett aztán gyanús. Merthogy már akkor mondta, hogy inkább gyilkos lenne. Persze vannak olyan karakterek, akikről mi is kapásból feltételeztük, hogy jó gyilkos lenne, mint Molnár Áron vagy a kegyvesztettségből visszatérő Vadon Jani, és vannak, akikről képtelenség ugyanezt feltételezni, mint az ex X-faktor zsűritag Herceg Erika vagy a szintén énekes Zdroba Patrik.
Persze ezek már akkor is csak feltételezések voltak, majd jött a ceremónia, amely során Árpa diszkrét vállérintéssel jelezte az illetőknek, hogy ők lettek a gyilkosok –a szabályok szerint ez lehet 2, 3 vagy akár négy ember is. Juszt sem mondjuk meg, hány gyilkos lett a kezdőkörben, legyen ez izgalmas. Így is elég izgalmas volt, ahogy a szemkendő levétele után mindenki a másik arckifejezését, testbeszédét vizslatta – és ahogy mindenki tisztában volt azzal, hogy a többiek meg őt nézik. Jó kis rituálé ez, ki kortyol bele először a poharába, kinek vörösödik el az arca, ki kerüli mások tekintetét és így tovább.
Innentől már ugyanúgy jött a logika, mint az előítéletesség
– Muri Enikó például megkapta, persze nem direktbe, hogy fehér a haja, fehér az arca, nyilván csak gyilkos lehet. Itt ugye kétfelé lehet menni, figyelni a jeleket vagy a karakterből kiindulni. Az utóbbi szintén kétfelé vezet: ha valakinek nagyon gyilkos kinézete van, akkor akár azt is lehet hinni, hogy pont ezért nem rá esett a választás, mert az túl evidens lenne.
A találgatás, a tippelgetés, az aggodalmas odafigyelés kívülállóként roppant szórakoztató, pláne tudva, kik az igazi gyilkosok, és most is vannak olyan játékosok, mint amilyen szegény Solti Ádám volt tavaly, akinek aztán tényleg halvány fogalma sem volt semmiről. Olyan viszont még nincsen, aki annyira érezné a játékot, mint annak idején a mesterdetektív Nádai Anikó.
Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének most is vezéregyéniségek – vagy olyanok, akik annak hiszik magukat.
Ez pedig egy tanulságos rész volt, ami főleg az első pénzszerző játék során került előtérbe. Eddig nem a játékok voltak a sorozat erősségei, de erre most rágyúrtak, legalábbis az első rész alapján, és teljesen abszurd volt, ahogy egyes játékosok próbáltak vezető szerephez jutni, meg sem várva, míg a többiek erről akár egy szót is tudnának beszélni. Ilyen korábban nem volt, feltehetőleg lesz is konfliktus belőle.
A fentiek alapján azok, akikre mindenképp figyelni kell majd – és ez nem jelenti azt, hogy gyilkosnak választották volna őket -, az a most is túlpörgő Molnár Áron, Hevér Gábor, a már emlegetett Lakatos László és Vályi István újságíró, aki nagyon sokat beszél és képes másokat befolyásolni. A máskor nagy dumás Bárdosi Sándor és Vadon Jani meglepően visszafogottak eddig, és a jelek szerint kevés meghatározó női egyéniség van. Ami persze még változhat, ahogy változik a csoportdinamika is. Mert, ahogy mondtuk, most még nagyon sokan vannak, de holnapra garantáltan kevesebben lesznek.
Értékelés: 8/10