Amikor Tarantino keresztezte az ültetvényes drámát a bosszúwesternnel

A Django elszabadul egy néhol blőd, néhol vagány, összességben még a rendezőhöz mérten is eklektikus road movie.

Merész kijelentés, de nem igazán tudok vitatkozni vele, hogy minden műfaj ősképe a western. Nincs olyan zsáner, aminek valamelyik elemét ne lehetne visszavezetni a vadnyugati filmekre. Nem csoda, hogy Tarantino is megmártózott a westernben, nem is egyszer. Viszont a 2012-es Django elszabadul némiképp olyan, mintha egy előtanulmány lett volna a 2015-ös Aljas nyolcashoz.

Saját, személyes filmográfiai alapvetésem szerint Tarantinónak két gyengébb filmje van: a már említett Django elszabadul és az 1997-es Jackie Brown. Feltételezésem szerint az utóbbi azért, mert már nem igazán volt mondanivalója a gengszterfilmről, az előbbi pedig azért, mert még egészen nem állt készen a westernre, és jócskán érződik rajta az előző filmje, a Becstelen brigantyk morális üzenete. Ugyanis

mindkét filmben főszerepet kap a fajgyűlölet: a Brigantykban a nácizmus, a Djangóban az ültetvényes rabszolgatartás virít a rendező céltábláján.

Ráadásul mindkét filmben izgalmas, ám nagyon is eltérő figurákat alakít Christoph Waltz.

Szóval a Django elszabadul egyszerre egy ültetvényes dráma és egy vagány westernfilm, ami viszont nem mindig bírja el a harsány gegeket. Az, hogy Dr. King Schultz (Watz) egy fejvadászként praktizáló fogorvos, az nagyon is oké, ám a kordélyán billegő hatalmas fog talán már egy kicsit túlzás. Ahogy a feketékre vadászó, Ku-Klux-Klanra emlékeztető csürhe is, akiknek mindenféle bajuk van a egyenruhájukkal, például, hogy nem látnak ki a csuklya alól. Ezek a jelenetek szórakoztatóak ugyan, de ordítva kilógnak a film szövetéből. Pedig az nem is olyan rossz: a feleségét kereső, bosszúszomjas rabszolga története pofonegyszerű, de vagány, Jamie Foxx meg a párbajhősök magabiztosságát meghazudtoló könnyedséggel játssza Djangót. Leonardo DiCaprio hátborzongató a kegyetlen ültetvényes karikatúrájaként, de talán

a legmerészebb az, hogy Tarantino meg meri mutatni, hogy mindig az a legaljasabb, aki a saját társait árulja el:

a rasszista fekete komornyik szerepében Samuel L. Jackson még DiCaprión is túltesz.

Ez is érdekelhet

10 dolog, amit nem tudtál a Django elszabadulról

Tarantino egyik legjobbja ismét lemegy a tévében. Az újranézés előtt, után vagy helyett csekkold az alábbi izgalmas infókat a kulisszák mögül!

Tovább

 

Nem azt mondom, hogy ilyen felhozatallal a Django elszabadul élvezhetetlen, de az Aljas nyolcas felől visszatekintve látszik, hogy ez még csak az előszobája volt annak, hogy Tarantino leforgassa minden idők egyik legmarkánsabb neowesternjét.