A Hétmérföldes szerelem viccesen mutatja meg azt a kínlódást, amit egy távkapcsolat eredményez.
Drew Barrymore szereti a nála kicsit fiatalabb, vékony, vicces pasikat, ilyen volt az idétlen kanadai Tom Green, akit még a Charlie angyalaiba (2000) is benyomott, és ilyen volt Justin Long is, akivel szintén csinált közös filmet. Ők ketten már csak a szakmájuk miatt is sokat voltak távol egymástól, így a film logikusan a távkapcsolatokról szólt – Drew akkor már jó ideje producerként is dolgozott, így megtehette, hogy saját filmet és témát válasszon -, és ez lett a Hétmérföldes szerelem (2010).
Hőseink minden romantikus vígjáték alaphelyszínén, New Yorkban találkoznak. Erin (Drew Barrymore) gyakornok egy menő újságnál, de csak hat hétre, utána vissza kell mennie San Franciscóba, így amikor megismeri Garretet (Justin Long), logikusan nem akar komoly kapcsolatot, sőt. Találkozásuk egyéjszakás kalandnak indul, majd nyári románccá alakul. Aztán Erin megy vissza San Franciscóba, Garrettet pedig New Yorkhoz köti a munkája: egy zenei kiadónál menedzsel kisebb együtteseket – amiket rendszerint nem is bír. Ám a nyár végén hirtelen úgy döntenek, nem vetnek véget a viszonynak, és jobb híján megpróbálkoznak a távkapcsolattal. Az óriási távolság, a károgó barátok, sajnálkozó rokonok és az új kísértések ellenére valahogy együtt maradnak – de vajon meddig?
Mint minden jó romkom, ez is elsősorban azért működik, mert a két főszereplő szerethető, van köztük ún. kémia, és főleg azért, mert jó és vicces mellékszereplőkkel vették őket körül. Az ugyan látszik, hogy a korábban kizárólag dokumentumfilmeket készítő rendezőnő, Nanette Burstein nincs igazán otthon a műfajban, de itt – kortól függetlenül – gyakorlatilag mindenki veterán vígjátékszínész, és szinte maguktól viszik a filmet. Garret oldalán ott van haverként az itt meglepően kevéssé irritáló Charlie Day és Jason Sudeikis - ők aztán annyira belejöttek a bariságba, hogy egy évre rá a Förtelmes főnökökben (2011) és annak folytatásában is a legnagyobb cimbik lettek -, Erin oldalán pedig a romkomok koronázatlan királynője, Christina Applegate. Ő tényleg mindenben jó, legyen az főszerep vagy egy ötperces, kisebb jelenés, rá lehet építeni, és most sem véletlen, hogy a legviccesebb jeleneteket, a legjobb beszólásokat ő kapta – vagy ő hozta össze.
