Nem ez volt az első főszerepe, talán a második vagy harmadik, de a Rocksuliban volt a legjobb, legszerethetőbb és legeredetibb a csupa energia, csupa pörgés bozontos komikus.
Szeretjük mi Jack Blacket? A válasz ma már inkább a nem felé hajlik, kicsit sok lett belőle, és mindig nagyjából ugyanaz, de a színésznek, akit legutóbb a Jumanji - Vár a dzsungelben láttunk, legközelebb pedig a The House with a Clock in its Walls című horror vígjátékban tűnik majd fel, voltak nagyon erős évei. Mert miután hosszú ideig a főhős lökött barátját alakította vígjátékokban – lásd A kábelbarát vagy a Pop, csajok, satöbbi - az ezredforduló környékére már volt olyan népszerű, hogy saját filmeket is kapjon, természetesen szintén komédiákat. Ezekben aztán kiélhette magát, jópofa túlmozgásos zenebuzi ingyenélőket játszva, ezer százalékos átéléssel és meglehetős sikerrel. Ami mára fárasztó, akkor még nagyon friss és újszerű volt.
És ha van ízig-vérig Jack Black-film, az mindenképpen a Rocksuli, ahol Black minden pozitív – és pár negatív – tulajdonsága felvonul. Ő Dewey Finn, aki azt hiszi, hogy egy igazi rockisten, és a seggéből süt a Nap. Idegesítő figura, akit hamarosan ki is tesz a bandája a csapatból, és több havi lakbérrel lóg, ezért kénytelen egy helyettesítő zenetanári állást elvállalni. Bár legszívesebben ő maga lógna el minden órát, hamarosan rájön, hogy átadhatja zeneszeretetét a hangszeres tudással már rendelkező, de a könnyűzenei műveltség terén komoly hiányosságokkal küszködő diákoknak, akiket be is nevez egy Bandák csatája – vagy valami hasonló – nevű zenei tehetségkutatóra.
Merthogy Jack Black ebben jó, átadni a benne pezsgő, rengeteg energiát másoknak, például a filmbeli, tényleg helyes – és tényleg zenélő – gyerekeknek, mert, ha egyedül pörög, akkor akár rendkívül idegesítő is lehet, amire azért tudnánk példákat előráncigálni. Mindezt az inkább komoly művészfilmesként ismert, de ezúttal rendkívül laza Richard Linklater (Mielőtt felkel a Nap, Sráckor) is tudta, és az eredetileg musicalnek szánt filmet csak félig hangszerelte Blackre, és a gyerekeknek is elég teret adott, amit meg is háláltak. És egy kis érdekesség: a Led Zeppelin közismerten nem adja számait filmekhez vagy hirdetésekhez, de Linklater lefilmezte Blacket, aki 1000 sikítozó rajongó előtt kérlelte az együttest, hadd használják fel az Immigrant Song című számukat – oda is adták.
