A Frekvencia című időutazó thrillerben két idősíkon nyomoz két generáció ugyanazon sorozatgyilkos után, ami nagyon sok változót jelent ugyanabban az egyenletben.
Az időutazós filmekben az a jó, hogy szinte minden megtörténhet bennük és fordítva, hogy aztán mindent egy vonással semmissé tegyenek a készítők, egy teljesen más irányba indulva el, mondván, az időbeli utazás során a legkisebb tetteknek is beláthatatlanok a következményei. Ezt használja ki Gregory Hoblit csavaros és feszült thrillerében, a Frekvenciában (2000) – ami ráadásul egyfajta családi dráma is egyben.
John Sullivan (Jim Caviezel) számára valami furcsa dolog adatik meg: talán megakadályozhatná apja, Frank (Dennis Quaid) halálát, aki tűzoltó volt és oltás közben vesztette életét 30 évvel korábban. A csoda pedig megtörténik! Egy este John megtalálja apja régi rádióját, és megpróbálja behangolni. Sikerül is kapcsolatot teremtenie egy férfival, aki tűzoltó, és egy harminc évvel ezelőtti baseball meccs döntőjére vár, és olyasmiket tud, amiket csak Frank tudhatott. Lehetővé válik tehát a lehetetlen, sikerül megváltoztatni a múltat. John segít megtalálni apjának a tűzből kivezető utat, ezzel megmenti az életét és hirtelen minden megváltozik. John boldogan fedez fel újabb és újabb emlékeket apjáról. Valami azonban nem stimmel. A múlt megváltoztatásával egy teljesen új jövőt hoztak létre, melynek része az is, hogy életben maradt egy olyan sorozatgyilkos, aki az „eredeti verzióban” az életét vesztette, most viszont John családját veszélyezteti.
Gregory Hoblit (Letaszítva, Legbelső félelem, Törés) tényleg az olyan történetek specialistája, ahol jó sok váratlan fordulat van, itt pedig azzal a kézreálló módszerrel növeli a feszültséget, hogy apa és fia ugyan rengeteg dologban képesek egymást segíteni, ám elválasztja őket a tér és főleg az idő. Ezt persze már mások is használták, például a Ház a tónál (2006) című romantikus filmben Keanu Reeves-t és Sandra Bullockot is hasonló „távolság” választotta el, de itt tényleg jól működteti a cselekményt az „eltolódás” által generált feszültség. Jim Caviezel ekkor még tényleg valaki volt – azóta csakis vallásos meggyőződése alapján választ szerepet -, Dennis Quaid pedig régi profi, tud ő mindent, amit hozni kell. Nyilván mindkettőjük dolgát megnehezítette a forgatókönyv, hiszen elvileg térben és időben máshol vannak, mégis együtt játszanak egy rádió segítségével, de ha mindez nem is feltétlen hihető, azért nagyon izgalmas.
