The Blair Witch Project

A found footage horrorok (azaz, amikor dokumentarista stílusban, remegő kézzel vesznek fel mindent, de tényleg mindent, hiszen eszetlen menekülés közben is rögzít az operatőr, sőt, akkor is, ha a rémség épp őt majszolja) mára elárasztották a piacot, hiszen nagyon olcsón, kézműves körülmények között előállíthatók. Ezeknek a filmeknek (legalábbis modern változatuknak) műfajteremtő alapvetése, az 1999-es The Blair Witch Project még tényleg valós események felvételének volt eladva, és a gyártók mindent elkövettek, hogy átverjék a nézőket. Internetes portálokat, fórumokat szórtak tele olyan tartalmakkal, amelyek azt voltak hivatottak bizonygatni, hogy a Blair-i boszorkány egy létező legenda, és az átok több, tisztázatlan körülmények között elhunyt áldozatot követelt. A forgatócsoport eltűnését is álhírekkel erősítették meg - hiszen a film koncepciója tényleg az volt, hogy úgy találták meg a kazettát, ami rögzítette a boszorkány nyomában járó stáb utolsó napjait. A ködösítés még hozzánk is eljutott: a film mozipremierje körüli napokban az egyik tévécsatornán levetítették azt a kisfilmet, ami a három filmes rejtélyes eltűnését és a talált kazettán látott események valódiságát bizonygatta.

A roswelli földönkívüli boncolása

A '90-es évek közepén Magyarországon is szenzáció lett az 1947-ben, az új-mexikói Roswellben lezuhant ufó halott földönkívülijének boncolásáról készült fekete-fehér, elég vacak minőségű filmfelvétel. Már akkoriban is megosztotta a nézőket a hitelessége, és egy évtizedre rá kiderült a turpisság, amikor végre előálltak maguk az alkotók. Kiderült, hogy az idegent a Doctor Who egyik tapasztalt trükkmestere készítette, ám Ray Santili producer egy rafinált csavarral megpróbálta felszítani a kedélyeket, miszerint  ők csak "újraforgatták" a nevezetes boncolást, aminek eredeti, nagyon rossz minőségű felvételét volt szerencséje látni. Ezúttal már senki nem hitt neki.

A spagettit termő fa

Ma már elképzelhetetlennek tűnik, de sokan hittek annak az 1957-es áldokumentumfilmecskének, amit a BBC stílszerűen április elsején sugárzott, és a spagettitermesztés titkaiba avatta be a brit tévénézőket: március végén kell nagyon figyelni, mert ha a spagettifákat megcsípi a dér, nem lesz olyan jó íze a tésztának. Az olasz kulináriát  nyilván nem ismerhették még olyan nagyon sokan, mert a műsor után több tévénéző telefonált a BBC-nek, és afelől érdeklődtek, hogyan növeszthetnének ilyen fákat? Állítólag azt a választ kapták, hogy a gyökereztetéshez szúrjanak spagettiszálakat egy paradicsomszósszal teli cserépbe...

Olajfalók

Hihetetlen, hogy Jan Svěrák (Akkumulátor 1., Kolja, illetve a zseniális Kuky se vrací című mesefilm, aminek regényváltozata Bubu visszatér címen magyarul is megjelent) áldokumentumfilmje, amit diák Oscarral és számos egyéb díjjal jutalmaztak, egyetemi vizsgafilmnek készült. A szén-dioxidot kedvelő, kőolajat és műanyagot is nagy élvezettel zabáló fura lények létezését sokan elhitték - a filmecske magyarországi bemutatója után szabályosan megrohamozták a betelefonálók a Magyar Televíziót, az állatka után érdeklődve. Az Élet és Tudományban cikk jelent meg, hogy tisztázzák: olajfalók márpedig nincsenek. 

Kísértetjárás élőben

1992 Halloweenjén a BBC erősen túllőtt a célon: Ghostwatch című műsoruk egy család otthonából jelentkezett be, amit egy állítólagos Mr. Pipes nevű kísértet terrorizált, és egyre durvább jelenségek követték egymást. A két műsorvezető, Michael Parkinson és Sarah Greene ismert arcok voltak, a csatorna más műsoraiban is feltűntek, így a hátborzongató közvetítés hitelességét senki sem vonta kétségbe. Noha az alkotók jelezték, hogy csak kitalációról van szó, a rémisztgetés túlságosan is hihetőre sikerült: a műsort gyerekek is nézték, és sokuknál poszttraumás stressz jelentkezett, de többen kárt tettek magukban, hogy megmeneküljenek a kísértettől. Egy 18 éves fiú, Martin Denham pedig annyira rettegett attól, hogy Mr. Pipes az otthonukba férkőzött, hogy öt nappal a műsor megtekintése után öngyilkos lett.

Cannibal Holocaust

Minden idők egyik leghírhedtebb filmjében, a found footage horrorok ősatyjában, Ruggero Deodato dokumentarista stílusban felvett, szélsőségesen brutális alkotásában kannibálok zabálnak fel egy forgatócsoportot a dél-amerikai dzsungel mélyén. A rafinált kerettörténet a filmtekercsek megtalálásáról és megtekintéséről szól, így a valódinak tűnő gore láttán a film bemutatója után sokan azt hitték, hogy minden igaz, amit a vásznon láttak - Deodato a botrányra ügyesen rá is játszott azzal, hogy a forgatás után egy évre eltüntette a nyilvánosság elől a szereplőket. A rendezőt letartóztatták többszörös gyilkosság vádjával, aki végül azzal bizonyította ártatlanságát, hogy megkérte színészeit, bújjanak elő, jelenjenek meg a bíróságon, és igazolják, hogy élnek.

(Forrás: Grunge)