A (sz)ex az oka mindennek az örök kérdésre keresi a választ, lehet-e a fiú és a lány csak barát, azzal a csavarral, hogy korábban már lefeküdtek egymással.
Rendszerint rossz, ha egy filmet a producerek nevével ajánlgatnak, és nem mondjuk a rendezőével vagy a főszereplőével, de tegyünk most kivételt. A kissé nyakatekert című A (sz)ex az oka mindennek (2015) producerei két jóbarát, Will Ferrell és Adam McKay voltak, akiknek olyan kultikus marhaságokat köszönhetünk, mint A híres Ron Burgundy legendája (2004), a Taplógáz: Ricky Bobby legendája (2006) vagy a Tesó-tusa (2008). Ők összeszokott párosnak számítanak kicsit fura, de remek humorral, és ha mindketten látnak valamiben fantáziát, akkor abban van is fantázia. Láttak például Jason Sudeikisben, aki akkoriban nem volt túl nagy név – a Ted Lasso (2020) idején viszont már nagyon is az.
A kiindulópont egy egyéjszakás kaland egy egyetemi kollégiumban, ahol Jake (Jason Sudeikis) és Lainey (Alison Brie) elvették egymás ártatlanságát – a férfi esetében persze csak képletesen –, hogy aztán valami új kapcsolatba kezdhessenek. Legközelebb majd a névtelen szexfüggők találkozóján futnak össze – ami nagyon furcsa hely lehet, és nem értem, hogy a gyűlések hogy nem torkollnak orgiákba –, és úgy döntenek, elkezdenek összejárni, de szigorúan csak barátként. Jake egyéjszakás futó kalandok sorát tudja maga mögött, Lainey pedig eddig minden barátját megcsalta. Egymás társaságában lassan magukra találnak, hogy aztán más kapcsolatokba kezdjenek – a férfi például a főnőkét (Amanda Peet) hívja randizni, a lány pedig egy közös barátjukat, miközben azt fontolgatja, hogy egy másik városba költözve újra beiratkozik az egyetemre.
Mint tudjuk, az ilyen történetekben, ahol szex közben is a szexről beszélnek, hőseink úgysem bírják ki egymás nélkül, a film nem is a csöpögős befejezés miatt szórakoztató, hanem azért, ahogy eljutunk odáig. Ebben olyan remek komikusok segítenek, mint Adam Scott vagy Jason Mantzoukas , de kiderül Alison Brie-ről is, hogy kitűnő komika. Ami pedig Jason Sudeikist illeti – a név litván, ha valaki ezen gondolkodott volna –, ő is kellemes meglepetés. Tudja magáról, hogy neki alapból többet kell dolgoznia, mint a legtöbb kollégájának, hogy vicces legyen, mégsem tolja túl a dolgot.
