A Michelin-csillag legalább annyira teher, mint elismerés. Az azt kiérdemlő séf pl. tradicionális nemzeti ételek esetében nem zsonglőrködhet büntetlenül unortodox alapanyagokkal saját szájíze szerint. Márpedig Gordon Ramsay – aki azzal csinált tévés karriert, hogy a cserebogárlárvákkal emberibb hangot ütött meg, mint a bénázó szakácstanoncokkal – olykor Benke Laci bácsit idéző módon provokálja az olasz séfeket. A Vincenzo’s Plate YouTube-csatorna üzemeltetője, Vincenzo Prosperi mindezt nem hagyhatta szó nélkül, és kielemezte a skót sztárséf gasztronómiai diszkóbaleseteit.

A konyhásnéni-carbonara

A Nagy Ittas Kollégista Szakácskönyv 1995-ös magyar kiadása szerint a carbonara-alap gépsonka, fokhagyma és tejszín elegyéből készül, amit végezetül rálötybölünk a szanaszét főtt négytojásos Gyermelyi-tésztára. Nos, Gordon sem sokkal kíméletesebb a szóban forgó olasz fogással, mely eredeti recept szerint guanciale szalonnából, tojásból, pecorino sajtból, spagettitésztából készül, egy nagy dózis őrölt bors hozzáadásával. Ramsay már a felkockázott baconnel kiharcolná a betoncsizmát a Cosa Nostra gasztrokápójánál, de önfeledten tetézi: fokhagymát, gombát, chilipaprikát dob a serpenyőbe, majd Grana Padanót – melyet a csórók parmezánjaként emlegetnek - reszel a felvert tojásba. És hogy minden valamirevaló olasz mamma agyvérzéséről gondoskodjon, créme fraiche-t (ami egy tejfölszerű francia(!) tejtermék) lapátol az ominózus elegybe.

Pirított gnocchi zöldborsóval

Gordon a gnocchihoz frissen főtt krumpli helyett maradék, héjában sült burgonyát készít elő, mely vészjóslóbb nyitány, mint a Terminátor 2. kezdő jelenete. Majd azzal a lendülettel ricottát kever az összetört krumplihoz, amit egy egzotikus, egyben valóban tradicionális hozzávaló, a búzaliszt hozzáadásával próbál ellensúlyozni. Az olasz séf lelki nyugalma azonban nem tart sokáig, Ramsay ugyanis kakukkfüvet szór a gnocchi tésztájába, ami újfent felfüggesztett börtönnel honorálandó mozzanat. Gordon ekkor figyelmeztetést intéz a nézőkhöz, miszerint ne dolgozzák ki túlságosan az iménti elegyet, ugyanis ez esetben kinyúlhat, amint a serpenyőbe kerül. No, de miért tennénk ilyet vele, mikor kifőzés után azonnal fogyasztható? – kérdezhetnénk jogos gyanakvással, Ramsey séf azonban eltereli figyelmünket azáltal, hogy a bestiális konyhai téveszméket propagálva olívaolajat löttyint a főzővízbe - majd a serpenyőbe, hogy beigazolja balsejtelmünket. Ám nem éri be a gnocchi lepirításával, ezúttal is zöldborsó hozzáadásával harcolja ki bérelt helyét Dante poklában.

A turbó bolognai

A milánói makarónival ellentétben a bolognai létező olasz étel, ennél fogva tradicionális recept is tartozik hozzá. És bár Gordon ezúttal nem vet be olyannyira kíméletlen kifőzdés manírokat, mint az előző két esetben, Vincenzo aggodalmas arckifejezése ezúttal sem indokolatlan. Ramsay ugyanis a vöröshagyma-sárgarépa-zeller alapú sofritóból nagyvonalúan kihagyja ez utóbbi összevetőt, ugyanakkor lelkesen adagolja bele a fokhagymát, ami jelen étel esetében tiltólistán szerepel. Az oregánó használata ugyan bocsánatos bűn, ám az eredeti recept semminemű zöldfűszert nem ír elő. Ennél jóval nagyobb baki, hogy Gordon előbb adja a darált húshoz a paradicsompürét, mint a vörösbort. Az ezt követő mozzanatra azonban végképp nincs bocsánat, a Worcestershire-szósz használata egyenértékű azzal, mintha gulyáskrémmel turbózná fel a miso levest. Ám ezzel még nincs vége a valószerűtlen momentumoknak, a sztárséf ugyanis azt javasolja, hogy a ragut főzzük lassú tűzön további 5-6 percig. Érteni véljük, hogy a rohanó világ sodrása a konyhai műveleteket is érinti, de 175 perccel lerövidíteni a minimális főzési időt, barátok közt is egzotikus húzás.

Amit azonban képtelenség elhibázni: a tészta kifőzése

Tiszta sor, Ramsay háromszorosan is kiprovokálta, hogy Olaszország a II. világháború óta először intenzív fegyverkezésbe kezdjen, ám a Skóciának intézett hadüzenetet talán még meggátolhatja. Még pedig oly módon, hogy bebizonyítja: meg tud főzni szakszerűen, olasz módra egy adag spagettit. Az első két lépés (vízforralás, főzővíz megsózása) valóban makulátlan, ám ezúttal sem bírja megállni, hogy ne használja az extra szűz olívaolajat fogyóeszközként, és ne öntse azt hót’ indokolatlanul a fazékba. (Állítása szerint azért, hogy a tészta ne ragadjon össze, ám az egy megfelelő méretű fazékban garantáltan nem fog bekövetkezni.) Innen már tényleg nem történhet semmi baj – gondolhatnánk naivan, ám Gordon keresztülhúzza számításainkat: az al dentére főtt tésztát ugyanis – ahelyett, hogy a szószban készre főzné – sózza(!) és borsozza(!!!), majd – biztosítva az olasz hadsereg útját Normandia felé - újabb adag olívaolajjal bolondítja meg.