Az arany iránytű úgy vonult be a filmtörténetbe, mint egy bukott film, csakhogy nem azért hasalt el, mert kevesen nézték meg és azoknak se tetszett! Világnézeti problémák támadtak!
Az vitathatatlan tény, hogy Az arany iránytű (2007) megbukott, és nem csak a mozipénztárakban, hanem mint egy tervezett, de soha el nem készült trilógia első része is. Ebben nyilván az is benne volt, hogy A Gyűrűk ura-trilógiát is készítő, és azzal hatalmas sikert arató New Line Cinema túlzottan is ambiciózus volt, mindent egy lapra tettek fel, hogy aztán, mint egy peches pókerjátékos, el is bukják az egészet. 180 millió dollárt szavaztak meg Philip Pullman Az Űr sötét anyagai regénytrilógiája első részének megfilmesítésére. Emlékeztetőül: a teljes Gyűrűk ura-trilógia „csak” 200 millióba került, de egy tényezővel nem számoltak – vagy nem számoltak eléggé, de erről később!
Lyra Belacqua, az árva kislány (Dakota Blue Richards) az oxfordi Jordan College neveltje, egyben egy párhuzamos világ lakója, ahol mindenkinek van egy állat „szellempárja”, és ahol a mindent uraló Magisztérium sötét képviselői, az átkosok gyerekeket rabolnak. Az a hír járja, hogy egy, az Északi-sarkon található kísérleti állomásra viszik őket. Amikor Lyra legjobb barátja, Roger is eltűnik, a kislány megfogadja, hogy akár a világ végére is elmegy, hogy megmentse. Valahol itt tűnt el nagybátyja, a híres felfedező (Daniel Craig) is, a lány segítségére pedig egy texasi cowboy (Sam Elliott) és egy páncélt viselő, hatalmas jegesmedve siet, de előkerül a lapp boszorkánykirálynő (Eva Green) és az elegáns és titokzatos Miss Coulter (Nicole Kidman), aki valamiben mesterkedik.
Ami engem illet, én kifejezetten szerettem a filmet, remek a szereplőgárda, a látványvilág parádés – Oscart is nyertek vele a legjobb vizuális effektek kategóriában -, a történet izgalmas, Chris Weitz rendező pedig képes volt egy olyan világot felépíteni, amelyet még bőven lehetett tovább építgetni, bővíteni, magyarázni. Bár nem minden kritika lelkendezett, Az arany iránytű remekül ment világszerte, Angliában és Japánban listavezető lett – Amerika egy másik történet volt. A regényben a Magisztérium ugyanis némi áthallással akár a katolikus egyház extrém verziójával volt azonosítható, legalábbis vannak a dolognak áthallásai, és bár a stúdió mindent megtett, hogy ezt a filmben letompítsa, egy kicsi, ám annál hangosabb közösség élénk tiltakozásba kezdett – természetesen anélkül, hogy látták volna -, mondván, hogy a történet az ateizmust népszerűsíti, sőt, istenkáromlást követ el, pedig szó sincs erről. A kórushoz a katolikus egyház is csatlakozott, de ettől a konzervatív cancel culture még működésbe lépett. A közönséget elriasztotta a negatív sajtó és nagy a „zaj” úgy ahogy van, megbuktatta a filmet, a tervezett folytatásokat pedig törölték.
Utólag visszanézve a formátum lehetett a gond. Egy mozifilmet lehet bojkottálni – egy streaming platformot már kevésbé. Azóta az HBO sorozat formájában futott neki a könyvtrilógiának a BBC koprodukciójában Az Úr sötét anyagai címmel, balhé nélkül, amely már a harmadik évadnál jár, senkitől sem zavartatva.
