1. A múmia eredetileg horrorfilmnek indult, és számos sztárrendezőt elfogyasztott. Az 1932-es, Boris Karloff-féle, klasszikus Múmiából már 1992-ben remake-et szeretett volna forgatni a szörnyfilmekben mindig is erős Universal stúdió két producere, James Jacks és Sean Daniel. Kezdetben a népszerű horroríróval, a Hellraiser atyjával, Clive Barkerrel tárgyaltak egy 10 millió dolláros költségvetésű, misztikus filmről, melyben egy múmiákat feltámasztó múzeumigazgató lett volna a főszereplő. Később a zombifilmek királyát, George A. Romerót is megkeresték, aki természetesen egy élőholtas verzióval állt elő, ezt azonban a Universal túlságosan rémisztőnek tartotta, ezért a producerek megkeresték inkább Joe Dantét, aki olyan családbarát horrorfilmeket forgatott korábban, mint a Szörnycsecskék 1-2. Dante története napjainkban játszódott volna, szerelmi szállal vegyítve, ám a Universal végül ezt az ötletet is kidobta. Ezután Mick Garrist igazolták le, aki korábban olyan filmeken dolgozott, mint a Rémecskék 2, A légy 2 és a Hókusz pókusz, de ő végül kiszállt a produkcióból. Végül a Rémálom az Elm utcában- és a Sikoly-filmek rendezőjét, Wes Cravent kérte fel a Universal a közös munkára, de ő nem fogadta el a stúdió ajánlatát, így az újabb múmiás film évekre parkolópályára került.

2. Sokan „a szegény ember Indiana Jones-filmjének” tartják A múmiát. Köztük maga a rendező, Stephen Sommers is, aki miután 1997-ben hírül vette, hogy a Universalnál kallódik egy múmiás filmterv, azzal az ötlettel hívta fel telefonon a James Jacks–Sean Daniel-párost, hogy A múmia remake ne horror legyen, hanem inkább egy félelmetes elemeket is tartalmazó, de azért inkább vicces kalandfilm. Példaként Az elveszett Frigyláda fosztogatóit hozta fel, és meggyőzte a két producert arról, hogy ő lesz a megfelelő rendező, mert gyerekkora óta imádja az efféle régi vágású kalandfilmeket, és a Boris Karloff-féle Múmiát is nyolcévesen látta. Írt is egy 18 oldalas vázlatot arról, hogy szerinte ne is a múmia legyen a főszereplő, ő csak a főszereplőket akadályozó, félelmetes szörny legyen, aki folyton akadályokat gördít a hősök elé, ahogyan azt a csontvázharcosokat irányító mágus tette Az aranygyapjú legendájában. Mivel a Babe szerény bevételei után az Universalnak égetően szüksége volt egy népszerű blockbusterre, Sommers félig vicces-kalandos, félig félelmetes múmiás filmje zöld utat kapott. A Frigyláda és A múmia között egyébként tényleg rengeteg a hasonlóság, ahogy az az alábbi videóban látható is:

3. Állítólag Leonardo DiCaprio lett volna a film eredeti főszereplője. A '90-es évek vége felé az a hír járta Hollywoodban, hogy a Universal stúdió a a Titanic és a Rómeó és Júlia ünnepelt sztárjának, Leonardo DiCapriónak is felajánlotta A múmia főszerepét. Az álomgyári legendárium szerint DiCaprio állítólag imádta a humoros és kalandos forgatókönyvet, és nagyon szeretett volna benne lenni a filmben, de ekkor már elvállalta A part főszerepét. A sztárról azt is pletykálták akkoriban, hogy még A part producereit is elkezdte győzködni amiatt, hogy halasszák el a forgatást, és akkor lenne ideje múmiát kergetni. Ezt azonban a producerek elutasították. A sors iróniája, hogy végül tényleg el kellett halasztani A part forgatását, és a film csak 2000-ben került a mozikba, vagyis DiCapriónak simán belefért volna az idejébe egy 1999-es blockbuster...

4. DiCaprio mellett számos másik sztár is esélyes volt a főszerepre. A világjáró kalandor, Rick O'Connell szerepét a korai, Joe Dante-féle változat idején még Daniel Day-Lewisnak szánta a Universal stúdió. Később szóba került Sylvester Stallone, Brad Pitt, Matt Damon, Ben Affleck, Chris O'Donnell, Bruce Campbell és Kurt Russell neve is. Stephen Dunham is részt vett a meghallgatásokon, de nem jött neki össze a dolog, ám mivel Stephen Sommers rendező meg volt elégedve a castingon nyújtott alakításával, megkapta Mr. Henderson szerepét.

5. Brendan Fraser leginkább a muszklijának és az idétlen vigyorának köszönhette A múmiát. Stephen Sommersnek ugyanis nagyon bejött Fraser 1997-es Tarzan-paródiája, Az őserdő hőse, és rutinos filmesként azonnal meglátta a nemcsak jóképű, de kiváló fizikumú, fiatal színészben, hogy megvan benne az a sárm, ami a folyton mosolyogva kardozgató Errol Flynn sajátja volt a kalózos és középkori kalandfilmjeiben. Bár A múmia végleges sztorijában számos horrorisztikus elem megmaradt, Sommers és Fraser hamar megtalálták a közös hangot, mert kezdettől fogva érezték, hogy nem kell ám annyira komolyan venni ezt a filmet. Elvégre az 1925-ben Egyiptomban kincset kereső Rick O'Connell leginkább a régi kalandfilmek főszereplőinek paródiája volt, mintsem igazi hős, és Sommers biztos volt benne, hogy a néző akkor fog a legjobban szórakozni, ha minél többet nevethet a szerencsétlenkedésein.

6. Egy félelmetes fizimiskájú, valódi múmia ihlette a film főgonoszát. A címbéli múmia egy Imhotep nevű pap, aki az ókori Egyiptomban tiltott szerelemre lobbant I. Széthi fáraó felesége iránt. Bűneikért Imhotepet élve eltemették egy szarkofágba, így 3000 éven át feküdt Hamunaptra elveszett városában, mígnem 1925 nyarán néhány elszánt kincsvadász rá nem bukkant az ősi sírra. Sajnos azonban akaratukon kívül kiszabadították Imhotep szellemét, és csak a nagyvilági kalandor, Rick O'Connell (Brendan Fraser) és egy karakán könyvtárosnő (Rachel Weisz) volt képes véget vetni a szörnyű átoknak, és megmenteni a borzalmak 3000 éves szellemének bosszújától az emberiséget. Imhotepet a filmben az akkor még jobbára ismeretlen Arnold Vosloo alakította, akinek a jellegzetes, ordítva gonoszkodó fizimiskáját, valamint az élve eltemetésének legendáját egy valódi ókori lelet, az úgynevezett kiáltó múmia ihlette. Ez az 1881-ben megtalált, mumifikálódott test megkötözve, nagyra nyitott szájjal került elő, mint aki az élete utolsó pillanataiban hatalmas kínokat élt át. Mivel nem az Egyiptomban megszokott módon temették el, a kutatók több évtizedes vitákat követően arra jutottak, hogy a balzsamozók a szabályok megszegésével a túlvilágon nehézségeket akartak okozni az elhunytnak. Ez is azt valószínűsíti, hogy a név nélkül eltemetett múmia nem más, mint III. Ramszesz fáraó és Tije királyné fia, Pentawer, annak a leleplezett hárem-összeesküvésnek a kedvezményezettje, melyet Tija szervezett, hogy ne a másik királyné, Iszet fia lépjen Egyiptom trónjára III. Ramszesz halála után.

7. Bár a történet egyiptomi környezetben játszódik, a stáb egyetlen percet sem töltött Egyiptomban. A producerek ugyanis úgy döntöttek, hogy az instabil közel-keleti politikai helyzetre való tekintettel nem utaznak Egyiptomba. A forgatás így végül 1998 májusában Marokkóban kezdődött el, és 17 héten át tartott. Innen később a Szaharába, majd az Egyesült Királyságba költöztek át. A sivatagi forgatás közben homokviharokkal, kígyókkal, skorpiókkal és pókokkal is kellett küzdeniük, több stábtagot is helikopterrel kellett kórházba vinni skorpiócsípés vagy kígyómarás miatt. A forgatást a marokkói hadsereg fegyveresei felügyelték, a szereplőkre pedig emberrablás esetére is kötöttek biztosítást, bár ezt Stephen Sommers rendező csak a közös munka végeztével merte megmondani a stábnak.

8. Kevés híja volt, hogy Brendan Fraser meghaljon a forgatáson. Az akasztós jelenetben ugyanis valóban felakasztották a színészt, de valami hiba csúszott az előre megkoreografált, és biztonságosnak hitt jelenetbe. Rachel Weisz visszaemlékezése szerint a kivégzési jelenet felvétele alatt Fraser elveszítette az eszméletét, és újra kellett éleszteni.

9. Tom Cruise neve már az 1999-es A Múmiánál is szóba került, mint lehetséges főszereplő. Végül ugye Brendan Fraser kapta meg a főszerepet, Cruise-nak pedig majdnem húsz évet kellett várnia, hogy leforgathassa a saját múmiás akciófilmjét a Universal stúdióval karöltve. Ez lett a 2017-es A múmia, ami ugyan 410 millió dollárt kaszált, a Universal mégsem folytatta a klasszikus szörnyfilmek remake-jeiből álló Dark Universe építgetését (pedig elvileg olyan izgalmas blockbusterek következtek volna a sorban, mint a Russell Crowe-féle Dr. Jekyll és Mr. Hyde, valamint A láthatatlan ember Johnny Depp-pel). Érdekesség, hogy Matthew McConaughey szintén nagy esélyes volt a főszerepre a produkció egy korai fázisában, és később ő is forgatott egy nagyszabású, sivatagi kalandfilmet – a 2005-ös Szaharát.