Radnai Péter igen aktívan dolgozik már évek óta azon, hogy ne úgy emlékezzen rá az utókor, mint a Playboy vigyori főszerkesztője, hanem mint komoly tévés producer és riporter. Ő hozta tető alá az AMC égisze alá tartozó Spektrum csatornánál többek között a Kicsi ország, kicsi Kína és a Tabukról tabuk nélkül dokusorozatokat, tavaly pedig elindított ugyanitt egy izgalmas portrésorozatot is Az első influenszerek címmel. Ebben olyan egykori és még ma is aktív tévésekkel beszélgetett, akik mindannyian meghatározóak voltak a '70-es, a '80-as és a '90-es években, és az egész ország tudta róluk, hogy „a Szabadság tér 17.”, azaz a Magyar Televízió egykori patinás székháza a munkahelyük.

Mivel Radnai szerint az interjúalanyai (köztük Endrei Judit, Vitray Tamás, Rózsa György) túlzás nélkül az egész ország kedvencei voltak, a műsoraikban elhangzott dolgok, vagy akár csak az, ahogy kinéztek, komoly befolyással volt a nézőkre, meghatározta a közbeszédet és a közízlést, nem más volt, mint

influenszerkedés abban a korban, amikor még azt sem tudtuk, mi a csudát csinál egy influenszer.

Mivel a portrésorozat sikeresnek bizonyult nemcsak a Spektrumon, de a YouTube-on is, tényleg csak idő kérdése volt, hogy Radnai mikor rendezi sajtó alá az általa készített kiváló interjúk leiratát.

Az Athenaenum kiadónál nemrégiben megjelent, A magyar televíziózás legendái - Interjúk az első influenszerekkel című kötet tehát ezeket a beszélgetéseket gyűjtötte csokorba. Radnai és a vendégei kedélyes hangulatú csevegésekben idézik fel „a királyi tévé hőskorát”, vagyis azt az időszakot, amikor az esti műsorok adták a másnapi társalgások fő témáit minden iskolában és munkahelyen. A könyvet olvasva gyönyörűen kirajzolódik a Kádár-rendszer utolsó két évtizede, a rendszerváltás reményteljes időszaka, majd az azt követő vadkapitalista korszak, ami egyben a hazai (köz)televíziózás történetének legemlékezetesebb műsorait és pillanatait jelentette.

És bár a könyvből fájóan hiányoznak olyan megkerülhetetlen tévés nagyágyúk, mint Kudlik Júlia, Sugár Ágnes, Bay Éva, Juszt László, Havas Henrik, Friderikusz Sándor és a VICO-filmek hangjaként is ismert hírolvasó, Bozai József,

azért így is ki tudtunk mazsolázni a kötetből kedvcsinálónak 8 közkedvelt tévés hírességtől 8 igazán remek sztorit. Íme:

1. Vitray Tamás

Vitray Tamás neve túlzás nélkül egyet jelent magyar televíziózással, hiszen 1958-tól egészen 2009-ig dolgozott az MTV-nél, mint sportriporter, műsorvezető és szerkesztő, majd később mint osztályvezető, illetve az M2 intendánsa. Radnai Péter az interjúkötetében számos másik kiváló anekdota mellett feleleveníti többek között azt a bizonyos csörtét is, amikor Hofi látványosan megorrolt Vitrayra (a humorista ugyanis nem egyeztette le az Ötszemközt-béli szereplését sem a Mikroszkóp Színpad vezetőjével, Komlós Jánossal, sem a tévés főnökével, Horváth Ádámmal, akik utólag viszont azt mondták neki, az interjú rengeteget ártott a népszerűségének).

De mivel erről részletesen is írtunk a Vitray-portrénkban itt a PORT.hun, következzen inkább Vitray kedélyes visszaemlékezése a könyvből Spéter Erzsébetre, a rendszerváltás idejének legfurcsábban öltözködő celeb-nagyasszonyára, az Erzsébet-díj alapítójára, akit lényegében a Telefere-béli szereplését követően ismert meg az egész ország, miután hazaköltözött Amerikából:

Roppant kedves volt, beszélgettünk. Nem arról, hogy mi lesz majd az adásban. És egyszer csak odament az ablakhoz, kinézett, és felkiáltott, hogy juj, elfelejtettem valamit. Kérhetek magától egy szívességet, kérdezte tőlem. Mondom, tessék parancsolni. Látja szemben ott azt a kis ruhatisztító céget? Mondom, igen. Egy korombeli hölgy vezeti, sokat járok oda, és gyakran viszek neki egy kávét (...) De ma elfelejtettem vinni neki, megtenné, hogy leviszi maga, kérdezte. Hogyne, természetesen. És akkor átmentem a kávéval. Beléptem, a hölgy rám nézett, és majdnem elájult. Mondom, mi baj van, mi történt? Azt mondja, hát ez egy boszorkány! Képzelje el, tegnap azt mondta nekem Spéter, hogy nézze csak meg, holnap Vitray viszi magának a kávét. Tehát ilyen volt Spéter civilben.

2. Dévényi Tibor

Magyarország legismertebb lemezlovasa és Nintendo-reklámarca még csak a harmincas éveiben járt, de már „Tibi bácsizta” őt az egész ország – az idősebb tévés kollégái legnagyobb derültségére. Dévényi Tibor neve örökre egybeforrt a Három kívánsággal, amit 15 éven át vezetett a Magyar Televízión, de olyan emlékezetes műsorok is az ő nevéhez kötődnek, mint a Tízen Túliak Társasága, a Torpedó vagy az Elektor kalandor.

Tibi bácsi annyi anekdotát és forgatási érdekességet mesél el Radnai könyvében, hogy csak ezekből kijönne egy külön PORT.hu-cikk. Elvégre a Három kívánságban nemcsak a City Grillt reklámozta irtó bénán a Step együttessel, de olyan világsztárokat is sikeresen beszervezett anno a milliós nézettségű műsorába, mint David Hasselhoff, Maradona, az idősebb George Bush, vagy H.P. Baxxter a Scooterből. Egyvalaki viszont nem került bele az adásba, amit Dévényi Tibor azóta is nagyon röstell:

Volt egy szomorú eset, hogy egy kisfiú Stevie Wonderrel akart zongorázni. Egy vak kisfiú. (...) Ő azt mondta, hogy elvállalja, csak a koncert után. Most képzeld el a jelenetet: ott vagyok a vak kisfiúval, ott a vak Stevie Wonder, minden rendben, csak a kisfiú a koncert végére elaludt, mert neki más életritmusa volt. (...) Nem lehetett felébreszteni. És képzeld el, hogy ott állt Stevie Wonder, várt ránk, és nem tudtam megcsinálni a jelenetet. Hazafelé bőgtem az autóban, megmondom őszintén, mert ez sakk-matt helyzet. Az az egy vigasztal, hogy az az érdi kisfiú ma világhírű zongoraművész.

3. Rózsa György

Mindenki kedvenc Rózsa Gyurija (akit saját bevallása szerint sem hívott soha senki Rózsa Györgynek, mert a göndör haja és a mindig frissen borotvált arca miatt még felnőtt korában is mindenki Gyurizta vagy Gyurikázta) csak azzal be tudott volna vonulni a magyar televíziózás legendái közé, ha semmi mást nem csinál a Kapcsoltam nevű, kultikus betelefonálós műsoron kívül. Aminek a Gálvölgyi János-féle, zseniális paródiáján (itt írtunk róla bővebben, nem lehet elégszer újranézni!) nemhogy nem sértődött meg, de még meg is lovagolta a zajos sikert azzal, hogy még többször ivott az adásban a kikészített pohár vízből.

De a Kapcsoltamon kívül olyan emlékezetes tévéműsorokat is Rózsa Gyurinak köszönhetünk, mint a  Focisuli, a Csepű, lapu, gongyola, a Leg...leg...leg..., az Idesüss!, a Top Show, a Magyar elsők, no és persze a Zsákbamacska. És Bár Radnai Péter könyvében számos érdekes dolog kiderül az életéről és a szakmai pályafutásáról (például az, hogy 2001-ben 1 milliós havi fizetést ajánlott fel neki az MTV azért, hogy ne csináljon semmilyen műsort, de ne is szerződjön át a kereskedelmi adókhoz), én mégis inkább azt a részt válogattam be ebbe a cikkbe, amikor Rózsa Gyuri elmesél egy Rózsa Gyuri-viccet:

Aztán jöttek a szlogenek. Mint például: Ha kedd, ha szerda, Zsákbamacska! És akkor ezt az egész ország fújta. Bemászott a tudatukba. Megvoltak a bevett szófordulataim, amiket számtalanszor használtam a műsorban, például hogy:  »Egyes színpad, nyílj ki!« Aztán nemsokára terjedni kezdett egy vicc: »Hogyan száll fel Rózsa Gyuri a buszra? Hát azt mondja, hogy: Egyes ajtó, nyílj ki!«, és akkor ezen kacagott a fél ország.

4. Vágó István

Az ország kvízprofesszora eredetileg vegyészmérnökként dolgozott a Chinoin gyógyszergyárban és a Medimpexnél, brahiból jelentkezett a Magyar Televízió 1975-ben  meghirdetett Riporter kerestetik című vetélkedőjébe. Ahol szinte ő lepődött meg a legjobban, hogy Vitray a döntő után felajánlotta neki egy barkochbajáték vezetését. A jó beszélőkéje és a „tanárbácsis” megjelenése miatt Vágó István nagyon hamar olyan egyszerre intellektuális és szórakoztató műsorok házigazdája lett a '80-as években, mint A fele sem igaz, az Álljunk meg egy szóra!, a Van benne valami és a Kerékbár.

Az igazán zajos sikereit azonban Vágó nem is a '80-as, hanem a '90-es és a 2000-es években érte el, amikor olyan műveltségi vetélkedőkkel szegezett szó szerint milliókat a tévékészülékek elé, mint a Mindent vagy semmit és a Legyen Ön is milliomos! Érdekesség, hogy míg az utóbbi játék egy ismert, és nemzetközileg is sikeres licencműsor hazai verziója volt, addig a Mindent vagy semmit ordító hasonlóságát a Jeopardy!-hoz, maga Vágó és az MTV is elsumákolta. Erről így vallott színt Radnai könyvében a kvízprofesszor:

Összehoztunk havonta egy műsort a licencadónak, ami sose került adásba, de azt úgy csináltuk, ahogy ők előírták. És készítettünk egy sorozatot úgy, ahogy én akartam. A kettő között szinte alig volt átfedés. Igen ám, de eljött a licencadó képviselője Magyarországra, hogy ellenőrizze a dolgot. Amikor belépett a TV2 székházába, (...) felhívtak, hogy itt van az ellenőr. (...) Akkor gyorsan át kellett állnia a stúdiónak arra a formátumra, amit ők elvártak, és mire beért a stúdióba, már azt játszottuk. Elképesztő volt! (...) Máig nem tudom, hogy az amerikaiak sejtették-e, hogy mi csalunk. Remélem, hogy már elveszítette a büntethetőségét, úgyhogy már beszélhetek róla.

5. Egri János

Miközben Rózsa Gyuri egy vidám varietébohócként nevettette meg a fél országot, Vágó István pedig nemcsak a kvízek, de a tolakodó termékelhelyezések professzora is volt, addig Egri János (aki Vitrayhoz hasonlóan sportkommentátorból lett műsorvezető, miután profi jégkorongozóként elkezdett bedolgozni a tévének) egy kifogástalan modorú arisztokrataként vezette az olyan, kimondottan a műveltségre, és nem a szerencsére épülő vetélkedőket, mint a Játék a betűkkel, a Lehet egy kérdéssel több?, az Elmebajnokság, az Egy szó, mint száz vagy a Kérdezzǃ Felelek.

A 85 évesen is aktívan sportoló(!), egykori MTV-s műsorvezető számos érdekességet mesélt el az életéről és a köztévés munkáiról Radnai Péternek a maga elegánsan humoros stílusában. Ezek közül talán az a legemlékezetesebb, amikor elmondja, miként környékezte meg őt a magyar állambiztonság:

»Ezt a hatos kartont kell aláírni és két évig lehetsz New Yorkban, az ENSZ-nél. Csak egyet kérünk, János, cserébe tőled. Tartsd nyitva a szemed.« Mire én azt mondtam, hát ezt megígérhetem, mert én csak este, amikor lefekszem, akkor csukom be a szemem. »János, tudod, hogy nem erről van szó. Szóval nem akarod?« »Nem, köszönöm, nem kérem.« (...) Holott mondhatnám, hogy nem lett volna olyan nagy ár ezért két évig New Yorkban vagy Genfben élni, ENSZ-fizetéssel. A gyerekek ott tanulhattak volna angolul, franciául. A karrierről nem is beszélve. Voltak, akik boldogan megragadták ezt a lehetőséget, és nem biztos, hogy kárt okoztak közben. Én úgy gondoltam, hogy nekem ez nem lenne kellemes.

6. Endrei Judit

„Az ország Juditkája”, Endrei Judit eleinte csak az ösztöndíja kiegészítése miatt próbálta ki magát szegedi tanárképző főiskolásként a tévés műfajban, mint az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójának munkatársa, de kitartó munkával bemondóból és hírolvasóból olyan népszerű műsorok házigazdája lett a szilveszteri különkiadások mellett, mint az Ablak, a Hétvége, a Gólyahír, a Vasárnapi Turmix, a Napközi vagy a Tízórai – tette mindezt abban a korban, amikor a televíziózás még egy erősen férfiközpontú munka volt.

Bár Endrei Juditot ma is ismeri a fél ország, azt talán kevesen tudják róla, hogy eredetileg nem ezen a néven született, a Magyar Televíziónál „keresztelték át”, „szakmai okokra” hivatkozva. Radnai Péternek el is mesélte, hogyan és miért:

Kurdics Judit néven születtem, első bemutatkozásomkor is így mutatott be Antal Imre, de aztán rövid idő múlva valaki jelezte, hogy olyan furcsán hangzik ez a név, mi lenne, ha lecserélném. Akkor még hihetetlenül gyámoltalan voltam, alkalmazkodó, tekintélytisztelő lány voltam, és azt feleltem erre, hogy persze, miért ne. A mai eszemmel már nem ez lenne a válasz. Ma azt mondanám, ha ez így nem tetszik, akkor már itt se vagyok. (...) Mi akkoriban már Szentendrén éltünk, és hirtelen jött az ötlet, hogy jó, akkor legyek Szentendrei Judit. Erre a pillanatra tisztán emlékszem: bementem Fischer Sándor tanár úrhoz, és mondtam, hogy: »Tanár úr, megvan az új nevem, Szentendrei Judit leszek.« Rám nézett: »Ez így hosszú. Legyen maga csak Endrei.«

7. Kertész Zsuzsa

Még a legkedveltebb magyar tévébemondónők mezőnyéből is kiemelkedik a Kazinczy-díjjal jutalmazott Kertész Zsuzsa, aki (mint ahogyan azt ebben a PORT.hu-összeállításban is megírtuk) olyan gyönyörűen beszéli a magyar nyelvet, hogy szinte simogatja a fülünket. Nem csoda: már gyerekként is számos próza- és mesemondóversenyt nyert, majd 1965-ben a Magyar Rádió munkatársa lett. 1974-től már a Magyar Televíziónál dolgozott, ahol bemondói tevékenysége mellett műsort is készített, például a Beszédművelés című sorozatot, Montágh Imrével.

Kertész Zsuzsa saját bevallása szerint rengeteg ajándékot, virágcsokrot és szerelmes verset kapott, amit mind a Szabadság téri tévészékházba küldtek be neki azok a rajongói, akik mivel nap mint nap látták őt a tévében, szinte már közeli barátként vagy családtagként tekintettek rá. Az egyik titkos hódolójával való találkozás azonban horrorfilmekbe illően vérfagyasztóra sikeredett:

Éjjel kettőkor egy jó kis Kuroszava-film után én mentem ki utolsóként az épületből. Mögöttem már zárták a kapukat. Az őrség visszavonult, mentek aludni. Ahogy szálltam volna be az autómba, a bokrok közül egyszer csak előlépett valaki. Később kiderült, hogy az, aki előtte már írásban is megfenyegetett. Senki sem járt a téren. Rám szólt, hogy azonnal nyissam ki neki a jobb oldali ajtót. (...) Teljesen dermedten megpróbáltam valahogy beszélgetni vele, de ő csak: »Ne dumálj, nyisd ki az ajtót!« És hála Istennek – mert az élet azért mindig megment – egy barátom arra járt. Látta, hogy én vagyok adásban aznap este, és gondolta, hogy a szép nyári éjszaka kellős közepén még elsétál a Szabadság térig. (...) Ha az a srác nem jön, nem tudom, mit csinált volna a támadóm a húszcentis pengével.

8. Fehér Anna

A fentebb felsorolt, híres tévések névsora mellett elsőre talán kakukktojásnak tűnhet a Szomszédok egyik sztárjának neve – ezt a dilemmát egyébként maga Radnai Péter is leírta a könyvében. Szerinte azonban az 1987 és 1999 között futó teleregény ma már „része a magyar televíziózás történetének”, hiszen anno milliók nézték kéthetente, és még ma is számos jelenetén nevetünk (főleg persze Janka nénin), így a Szomszédok megkerülhetetlen téma, ha az MTV aranykoráról van szó.

Fehér Anna, aki Lenke néni és Taki bácsi unokáját, Niski Almát alakította, maga is meglepődött, mennyire ismertté tette országosan is a színházi színészeket egy hazai gyártású szappanopera – és mennyire egybe mosódott a nézők fejében a teleregény és a valóság:

Volt egy Ford autóm, és megálltam a benzinkútnál, tankolni. Pár lépésre állt tőlem egy néhány évvel idősebb férfi, aki megkérdezte tőlem, hogy nem szégyellem-e magam, Ránéztem, de hát miért? Miért járok ilyen autóval, miközben a nagyszüleim nyakán élek? Tulajdonképpen vicces volt az egész, és én azt is hittem, hogy tényleg csak tréfál, hiszen biztos tudja, hogy én nem Alma vagyok, hanem Fehér Anna, színésznő. De mégis olyan valóságosnak éreztem a kérdést, hogy nem tudtam nevetni. 

És ez még mind semmi! Radnai Péter új könyvében ugyanis a fenti televíziós legendák mellett olyan ismert, egykori és jelenlegi tévésekkel, rádiósokkal, műsorgyártókkal, színészekkel és rendezőkkel is olvasható interjú, mint Bánó András, Benda László, Feledy Péter, Gálvölgyi János, Gát György, Horvát János, Juhász Előd, Kaplár F. József, Kondor Katalin, Kovács P. József, Szinetár Miklós és Vass István Zoltán.