6 dolog, amit tuti nem tudtál A kísértetházról

Ez a film is könyvadaptáció, és egyáltalán nem kísértetházas horror, sokkal inkább sztárparádét felvonultató családi dráma.

1. Ez a film is könyvadaptáció

Már a '90-es években is nagy divat volt filmre vinni az épp aktuális bestsellereket: így született meg egy-egy sikerkönyv alapján többek között a Farkasokkal táncoló, a Jumanji és A szív hídjai, de Michael Crichton Őslényparkja is a vászonra költözött Jurassic Park néven, Walter Wager 58 percét pedig Die Hard 2 illetve Még drágább az életed címen ismerhette meg a szélesebb közönség. Isabel Allende, a neves perui születésű chilei írónő a La Casa de los Espiritus 1982-es megjelenése után számos ajánlatot kapott különféle producerektől és ügynököktől a regénye adaptálására, de addig nem egyezett bele a megfilmesítésbe, amíg Bille August dán rendező meg nem győzte őt a saját elképzeléseivel.

Forrás: TV4

 

2. Az írónő a saját életéből merített a regényhez

Isabel Allende napjaink legismertebb spanyol nyelven publikáló szerzője. Fordulatos és tragikus élettörténete önmagában is vászonra kívánkozna: édesapja a neves chilei diplomata, Tomás Allende volt, aki épp Peruban dolgozott, amikor az írónő 1942-ben megszületett. A szülők később elváltak, de mivel Isabel Allende nevelőapja is diplomata volt, az írónő fiatalon sokszor velük utazott, és dél-amerikai, európai és arab városok iskoláiban tanult. Chilébe hazaköltözve újságíró és feminista aktivista lett, 1972-ben azonban, amikor meggyilkolták az apja unokatestvérét, Salvador Allende elnököt, és Pinochet tábornok vezetésével egy jobboldali katonai junta vette át a hatalmat Chilében, Isabel venezuelai száműzetésbe kényszerült. A szeretett nagyapja viszont Santiago de Chilében maradt, és amikor 1981-ben, 99 éves korában elhunyt, a halálhíre nagyon megrendítette az írónőt.

Elkezdett írni neki egy levelet, amiből végül a La Casa de los Espiritus kézirata, később pedig a világhírű regény lett, a főszerepben egy chilei család három generációjával,

ahol a női családtagokon keresztül követheti nyomon az olvasó Chile sorsát a katonai diktatúrája idején.

 

3. Sokan szóvá tették, hogy miért hollywoodi sztárokból állt a chilei család

A regény 1993-as filmváltozata igazi sztárparádét vonultatott fel. Jeremy Irons alakította Estebant, aki miután évekig robotolt egy aranybányában, és elég pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy egy kisebb birtokot vehessen magának, úgy döntött, feleségül veszi régi szerelmét, Rosát. Rosa azonban váratlanul meghal, Esteban ezért összeházasodik Rosa testvérével, Clarával (Meryl Streep), aki némasági fogadalmat tett. Idővel megszületik a lányuk, Blanca, aki már jólétben és gazdagságban cseperedik fel, és amikor már kész nő lesz belőle (ekkor már Winona Ryder alakítja), beleszeret Pedróba, az ifjú forradalmárba (Antonio Banderas). Csakhogy Esteban mindent elkövet, hogy megakadályozza Blanca és Pedro viszonyát, és amikor a lány teherbe esik, elkerülhetetlenné válik a szakítás...

A kísértetház amerikai bemutatóján a latin-amerikai színészek tiltakozásukat fejezték ki a szereposztás miatt,

nehezményezték ugyanis, hogy túlnyomórészt fehér, angolul beszélő színészek szerepeltek egy Chilében játszódó filmben. Bernd Eichinger producer azzal védte meg a szereposztással kapcsolatos döntését, hogy a filmnek nemzetközileg elismert színészekre volt szüksége az anyagi siker érdekében.

 

4. Az Egyesült Államok mozijaiban megbukott a film, és a kritikusok is fanyalogtak

Bár A kísértetház Európában több díjat is nyert, köztük a Német Filmakadémia Lola-díját és a Dán Filmakadémia Robert-díját, Amerikában kritikai és kereskedelmi kudarcnak számított. A kritikusok által leggyakrabban említett két negatívum a film széteső epizodikus szerkezete volt, és az, hogy a latin-amerikai szereplőket zömmel amerikai és angol színészek alakították, Banderason kívül nem volt egyetlen világhírű spanyolajkú sztár sem a történetben. Az Empire magazin újságírója kerek perec kimondta a cikkében:

Ha ez egy latin-amerikai produkció lett volna, talán nagylelkűbbek lettünk volna egy amúgy meglehetősen tetszetős történet gyengeségeivel szemben. A közreműködő tehetségeket tekintve a film sehová sem tartó, tétova stílusa különösen nagy csalódást okoz.
Forrás: TV4

 

5. Mit írt A kísértetházról anno a Filmvilág?

Nem sok jót... Mockler János a patinás szaklap 1994/03-as számában az adaptációk esetében sokszor mantraként emlegetett, „a könyv jobb volt”-típusú véleményt fogalmazott meg:

Azt kell mondanunk, hogy Bille August, aki, ha összes cannes-i nagydíját egyszerre tűzné föl, leginkább az idős Brezsnyevre emlékeztetne, ezzel együtt is reménytelen eset. (...) Az adaptáción a regényt számon kérni még egy lektűr esetében is problematikus, ám de Bille August filmje azzal siet a segítségünkre, hogy meg sem közelíti az írás színvonalát. A nagy számban fölvonuló nemzetközi sztárok látható igyekezete sem képes csodát tenni.

 

6. Megtévesztő a film magyar címe

Bár a La Casa de los Espiritus az Európa kiadónál is Kísértetház címmel jelent meg 1989-ben, már ez a könyvcím is nagyon félrevezető volt, és a filmcím is csak rátett egy lapáttal arra az érzetre, hogy itt bizony egy kísértetjárta házas horrorfilmmel van dolgunk.

Tény, hogy a spanyolban az „espiritu” szó szellemet jelent, de inkább „lélek” vagy „szellemiség” értelemben, és nem úgy, hogy egy rémalak imbolyog a félhomályos folyosókon.

És bár a Kísértetházat is be szokás sorolni a mágikus realizmus műfajába, a filmváltozatban egészen biztosan nincs se mágia, se kísértet abban a bizonyos házban...