Szinte közhely, hogy a kereskedelmi tévék ádáz küzdelmet folytatnak a kultúramentesített kultúra népszerűsítéséért. Ám a televízió egykor szegesen ellentétes rendeltetéssel bírt, sőt, már-már nyelvtan- erkölcs- és etikett-tanárként funkcionált. Idézzünk fel rá öt példát!
Álljunk meg egy szóra!
Már csak a szomorú aktualitás miatt is egy olyan műsorral kezdjük értekezésünket, melynek napjainkban is maximális létjogosultsága lenne. A szkeptikusokat sajnos nem áll módunkban arra kötelezni, hogy egy tetszőleges bulvárportál kommentmezőjét olvasva minden egyes „egyenlőre”, „haza áruló” és „mindíg” után húzzanak le egy feles kevertet. Mai szemmel nézve talán megmosolyogtató, ahogy Grétsy László és Vágó István grammatikai bűncselekmények után kutatva járták Budapest utcáit, és persze a levélíró nézők némelyikét is irigyeltük tengernyi szabadidejük okán. Az azonban elvitathatatlan, hogy a tanár úrból áradt a kultúra, és már előadásmódja miatt sem lehetett nem szeretni őt.
TV torna
Vannak teljesíthetetlen televíziós kihívások, pl.: mutass egy 70 alatti embert környezetedből, aki önszántából nézte a Hallmark családsorozatait! Ám inkább vállalnánk magunkra mindezt, mint egy olyan tévénéző felkutatását, aki a 80-asokban anélkül végezte a TV torna gyakorlatait, hogy a műsorszerkesztők túszul ejtették volna legközelebbi hozzátartozóit. Ettől függetlenül a munkásosztály az esti Kőbányai elszürcsölése közben rituálészerűen bámulta a kádárista crossfitet, pláne, ha azt később a Nők a pult mögött vagy a Kórház a város szélén követte. És bár a némafilmes zongorabetétekkel kísért Senior-mackós törzsdöntögetés is óhatatlanul retinánkba/hallójáratainkba égett, a TV torna leginkább az ominózus főcím jóvoltából maradt meg az örökkévalóságnak.
Családi kör
A hazai demográfiai csökkenés okai a mai napig heves viták tárgyát képezik, miközben az ún. szakértők egy szót sem ejtenek a Családi körről. Holott a szóban forgó sorozat – ha közvetve is, de - húsz éven át próbálta lebeszélni a lakosságot a családalapításról. A családi konfliktusokat taglaló epizódokban Zenthe Ferenctől Eszenyi Enikőn át Szombathy Gyuláig a megannyi élvonalas színész megfordult, végül pedig Ranschburg Jenő és kollégái összegezték a látottakat. Ekkorra azonban már a proletariátus nagy része az igazak álmát aludta. (Egy hasonló értekezés leginkább a Dallas végén lett volna indokolt, így talán végre választ kaphattunk volna rá, hogy mi indokolja felnőtt milliárdosok közös háztartásban való létezését.)
Szomszédok
A Lantos utcai Truman Show olyan volt, mint egy „svájci” katonai zsebkés a Józsefvárosi piacról: megannyi funkcióval bírt, ám ezek mindegyike megkeserítette a honpolgárok életét. Egyrészt kimondatlanul is imperialista blöffként tálalta a rendszerváltást, másrészt komoly lépéseket tett azért, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalosan nemzeti sporttá nyilvánítsa a plebejus siránkozást. És természetesen népnevelő jellege is legalább ennyire nyilvánvaló volt. Csak hogy néhány példát említsünk: Vágási Feri egy szem Negróról is számlát adott, az adóellenőrök pedig szívük szerint már irritáló túlbuzgósága miatt részesítették volna gigabírságban; Taki bácsi akkor is ingyen fuvarozta kedves ismerőseit, ha hó közepén már gépzsírral ették a reggeli pirítóst; Alma a munkahelyi lojalitás jegyében sorozatban utasította vissza Deziré állásajánlatait, és mit sem zavarta, ha Presszós Laci 19-ről 12 ezerre csökkentette fizetését; Mindeközben Jutka énekóráin tízéves diákok olyan fokú érdeklődést tanúsítottak a kantáták iránt, hogy a néző – a Bachhoz való teljes hasonulás érdekében – izzó kötőtűket döfött volna dobhártyájába.
Közlekedési (ki)oktatóműsorok
A korabeli audiovizuális átnevelőtáborok kiváltképp nagy hangsúlyt fektettek a közlekedésrendészeti alapismeretekre, jóllehet, ezek triviális mivolta vetekedett a Hogyan szökdeljünk? vagy a Hogyan nézzünk ki az ablakon?-kaliberű oktatófilmekével. A STOP! Közlekedj okosan! című sorozatban a legifjabb korosztály kapott útmutatót olyan dolgokra vonatkozóan, hogyan ne rohangáljon az M7-es bevezetőjén ónos esőben, vagy hogyan ne állja el buflák durung módjára a villamos ajtaját fel- és leszálláskor. Ám míg a rajzfilmkutya-macska által prezentált kozmikus közhelyek szerethetőek voltak, addig a felnőttekkel szemben a Nagy Testvér könyörtelenül bevetette a kozmikus modorosság fegyverét. Például a szocialista Marvel-hős, Borzas Rendszabályozó képében, aki könyörtelenül beolvasott a lakótelep összes sötétben bujkáló szabályszegőjének.
