Magyarországon a 90-es évek notórius bűncselekmény-sorozatoktól volt hangos: ott volt az olajszőkítés ügye, a maffialeszámolások és Friderikusz Sándor öltönykollekciója. Ez utóbbit sajnos mérsékelten kompenzálta, hogy a tulajdonos nem átallott olykor-olykor nagy nyilvánosság előtt dalra fakadni, mint ahogy az sem, hogy konokul elutasította a „kevesebb néha több” és a „szerénység, alázat” instrukciókat. Azt azonban nem vitathatjuk el tőle, hogy a Meglepő és mulatságos álinterjú-sorozata telitalálat volt.

A Z-generáció kedvéért: ez volt az RTL Klubon futó esti show azon műsorszáma, melyben az akkor még viszonylag ismeretlen Beleznay Endre és Hunyadi Tamás egy vidéki kábeltévé riporterének adta ki magát, és módfelett hülye kérdésekkel feszegette egy-egy közszereplő tűréshatárát. Ennek eredményeképp – hogy csak két példát említsünk - Verebes István a beszélgetés után rendőrt akart hívni, Fekete László pedig a következő mondattal adott új értelmet az ambivalenciának:

„Ha valaki tudatlan meg böszme, én meg tudnák dögleni!”

Nemrégiben Friderikusz YouTube-csatornáján napvilágot látott néhány olyan felvétel is, mely anno a műsorvezető szerződésbontása miatt már nem került adásba. A következőkben ezeket gyűjtöttük össze:

Mácsai Pál

Mácsai Pált lehet szeretni vagy nem szeretni, más kérdés, hogy nem tudunk élő emberről, aki ez utóbbi módon viszonyulna hozzá. A következő interjú pedig vélhetőleg még inkább fellendíti népszerűségi mutatóit, ugyanis ahelyett, hogy az alsóneműjét firtató kérdésnél ráborítaná a díszletet Hunyadira, határtalan jóindulattal próbálja megideologizálni a riporter erősen imbecillis mivoltát. Mikor aztán nemlétező öltöztetőnőjére terelődik a szó, kénytelen belátni, hogy a beszélgetőpartner bizony jó eséllyel testvérszülők potenciális gyermeke.

Nagy Feró

A Nemzet Csótányáról köztudott, hogy hajlamos elveszíteni a türelmét, ha pedig eldurran az agya, változatosabban képes b@zmegelni, mint Ford Fairlane. Friderikuszék vélhetőleg ennek reményében uszították rá Hunyadit, ám Feró ahelyett, hogy kivetkőzne önmagából, amolyan „jól van, hülyegyerek” attitűddel viszonyul hozzá. A soha le nem forgatott zuhanytálcás reklám felemlegetése után pedig már egészen komfortosan érzi magát az idiotizmus barlangjában.

Antal Imre

Bármily hihetetlen, volt idő a magyar televíziózás történetében, amikor az erőltetett jókedv, az idegtépő harsányság és a nemlétező humorérzék demonstrálása nem volt alapvető elvárás a műsorvezetők részéről. Ugyanakkor lehangoló tendencia, hogy a szerethető tévés személyiségek lassan a dodó madár és az erszényes farkas sorsára jutnak. Ahogy a következő interjú is bizonyítja, Antal Imre nem véletlenül vált anno ezen kaszton belül is a legnépszerűbbé. Ugyanis birkatürelemmel viseli Beleznay pusztítóan szakmaiatlan kérdéseit, illetve, hogy huszadszorra sem hagyja elmondani a rajztudásával kapcsolatos történetét.

Mészöly Kálmán

Vehemenciájához képest Nagy Feró kiábrándítóan higgadtnak és békülékenynek bizonyult Hunyadi Tamás álinterjújában, ugyanakkor nem ő volt az egyetlen potenciális áldozat, akitől joggal várhattuk, hogy egy ponton ledugja a művirágot a riporter torkán. Hunyadi eleinte mérsékelten debil módon provokálja Mészöly Kálmánt (RIP), aki egy ideig meglepően visszafogott, ám amikor a kispadról röptetett lófüttyökre és a nyelvművelésre terelődik a szó, alacsony vérnyomása rögtön stabilizálódik.