1. A Sade márki játékainak zenéjét az a Stephen Warbeck szerezte, aki néhány évvel korábban Oscart kapott a Szerelmes Shakespeare-ért. A filmzene megkomponálásához ritkán használt 18. századi hangszereket vett elő, ezért sok nézőt elbűvölt az elmegyógyintézetbe zárt hírhedt francia íróról szóló film szokatlan hangzásvilága.

2. Sade márki többször dudorászik egy francia gyerekdalt, de aki nem ismeri, annak fel sem tűnik, hogy ez nem véletlen került a filmbe. A dalocska arról szól, hogy valaki írni szeretne a holdfénynél, de nincs tolla, ezért kölcsönkér egyet.

3. A film rendezését Paul Verhoevennek is felajánlották, de végül Philip Kaufman vállalta el, aki a Henry Miller életéről szóló Henry és June-t is rendezte. Kaufmannak ez a második filmje, amit majdnem Verhoeven rendezett. Az első A lét elviselhetetlen könnyűsége volt, ami egy szerelmi háromszög története, és Magyarországon a rendszerváltásig tiltólistán volt.

4. A film alapja egy színdarab, ami korábban sikerrel futott a Broadway-n, és egy művészeti vita adta az előzményét. Konzervatív amerikai politikusok a nyolcvanas évek végén megkérdőjelezték, hogy jár-e állami támogatás provokatív művészeti előadásoknak és kiállításoknak. Többek között a meztelen férfiakat ábrázoló homoerotikus képeiről híres fotós, Robert Mapplethorpe munkáit bemutató kiállítás verte ki a biztosítékot. Végül négy performance művésztől megvonták az állami támogatást, és bár ők később pert nyertek a bíróságon, a vita sokáig foglalkoztatta az amerikai művészvilágot.

5. A forgatókönyvhöz nemcsak a darabból, de egy életrajzi könyvből is merítettek, aminek a szerzője tíz évig kutatta Sade márki életét. A könyv szerzője viszont a bemutató után lesújtó kritikát írt a filmről, amit szerinte nehezen lehetne életrajzi filmnek tekinteni. A márki bebörtönzésének például semmi köze nem volt az írásaihoz, sokkal inkább a szexuális botrányaihoz. Ráadásul amikor a börtönbüntetését töltötte, már rég nem állt az irodalmi pályája csúcsán, emellett egyáltalán nem hasonlított a magas, vékony Geoffrey Rush-ra, mive alacsony volt, és addigra rémesen elhízott.

6. Az sem stimmel, ahogy a film a halálát ábrázolja. Figyelem, spoilerek! A márki egyáltalán nem úgy halt meg, hogy ráharapott egy keresztre és megfulladt tőle, hanem békésen elaludt álmában. Egyébként a rózsafüzért, amitől megfullad, a forgatásra világos és fekete csokiból készítették el, így Geoffrey Rush édességet majszolva játszhatta el a márki haláltusáját.

7. A rendező azzal védekezett, hogy inkább a jelenkor példameséjét szerette volna megfilmesíteni. Ehhez ragadott ki olyan részleteket De Sade életéből, amik felkeltették az érdeklődését, esetleg elborzasztották.

8. Bár kevesebb hangsúlyt kap a filmben, Sade márkinak van egy felesége is, akit az a Jane Menelaus játszik, aki a való életben is Geoffrey Rush felesége.

9. Geoffrey Rush a Sade márki játékai előtt öt évvel kapott Oscar-díjat a Ragyogj! című filmért, és akkoriban vált befutott nemzetközi sztárrá. Másodszor a Sade márki játékaiért jelölték Oscarra, majd később a Szerelmes Shakespeare-ért és a 2011-es Oscar-díjátadó egyik kedvencéért, A király beszédéért, de a díjat azóta egyszer sem sikerült hazavinnie.

10. Magát a Sade márki játékait 3 Oscarra jelölték, Rush mellett a kosztümtervezőt és a látványtervezőt nominálták, de ők sem kaptak szobrot.

11. A jóságos papot játszó Joaquin Phoenix annyira szigorú vegán életmódot folytat, hogy bőrcipőt sem volt hajlandó felvenni a forgatáshoz. Ezért neki külön speciális textilbőr cipőket készíttettek.

12. Coulmier abbé, akit Joaquin Phoenix játszik, a való életben egy púpos hátú törpe volt.

13. A filmet 2001-ben a berlini filmfesztiválon is bemutatták, és ott egy sajtótájékoztatón így mesélte Geoffrey Rush, hogy miért vállalta el a szerepet. “A forgatókönyv 25. oldalán jártam, amikor azt olvastam, hogy meg kell csókolnom Kate Winsletet. Abban a pillanatban megmondtam, hogy benne vagyok, vállalom.”