Dustin Hoffman utálta a rendezőt, a szűkebb stáb összesen 4 Oscart és 8 jelölést mondhat magáénak, a kamu hősökről szóló film pedig elhasalt hazájában, hogy aztán külföldön legyen sikeres, de nem ezért szeretjük.
A Mondvacsinált hős (1992) ötlete akkor született, amikor Laura Ziskin producer és a történet társírója, Alvin Sargent az 1988-as elnöki előválasztásokat nézték. Bámulatba ejtette őket az, ahogy a televízió egyetlen cselekedet vagy kép alapján azonnal képes egy fiktív identitást és hírnevet teremteni bárki számára. Amikor Ziskin később egy beszámolót látott egy repülőgép-balesetről, ahol az utasokat egy olyan férfi mentette meg, aki „a semmiből tűnt elő”, rögtön tudta, mivel adhat komikus élt a forgatókönyvnek: "Mi lenne, ha valóban csodálatos cselekedetet hajtana végre egy olyan személy, aki különben egy olyan szánalmas piti bűnöző, mint a főszereplő, Bernie LaPlante? " – teszi hozzá Stephen Frears rendező: „Hajlamosak vagyunk mindent tényként kezelni, amit a sajtó a maga lázas történethajhászása során elénk letesz, az eredmény pedig sokszor nagyon szórakoztató.”
A Mondvacsinált hős sok területen más-más címmel került forgalmazásba, amit kicsit nehéz megmagyarázni, de megpróbáljuk. Az eredeti cím csak Hero, vagyis hős volt, de aztán egy nagyokos kitalálta, hogy mivel a film női főszereplője, Geena Davis egyik korábbi munkája, Az alkalmi turista (1988) Oscart hozott a színésznőnek legjobb női mellékszerelőként, hangolják az új film címét is, így bizonyos országokban Accidental Hero-ként, vagyis alkalmi hősként került a mozikba.
Mariah Carey eredetileg a film számára vette fel egyik legnagyobb sikerét, a Hero-t, csakhogy a kiadója, Tommy Mottola, a Sony Records főnöke úgy gondolta, hogy a szám nem passzolna a történethez, így nem járult hozzá ahhoz, hogy odaadják – így főleg Gershwin szól a soundtracken.
A Dustin Hoffman feleségét alakító Joan Cusack és Susie Cusack nővérek, mindketten színészek – mint tudjuk, van egy szintén színész bátyjuk, John -, de nem szoktak együtt szerepelni. Mindössze két közös munkájuk van, a Mondvacsinált hős és a Pop, csajok satöbbi (2000), amit szintén Stephen Frears rendezett, és amiben John volt a főszereplő, de apjuk, Dick Cusack is játszott benne.
Hogy megteremtsék egy repülőgép-baleset helyszínének hangulatát, a stúdió egy kiszuperált, 25 éves Boeing 727-est hozatott el egy észak-kaliforniai repülőgép-temetőből a Piru-tó területére, Los Angeles-től északra. Itt a szakemberek összeszerelték a 25 tonnás, 160 méteres repülőgépet, amit darabokban szállítottak oda, és leeresztették a Piru folyó medre fölötti használaton kívüli hídra. Ezen a helyen, egy heti rendkívül összetett éjszakai forgatáson vették fel, ahogy Bernie LaPlante (Dustin Hoffman) a roncsok közül kimenti Gale Gayley riporternőt (Geena Davis) és 53 másik kétségbeesett utast a tűzből és füstből, amit egyre nagyobb robbanások kísérnek. A klausztrofóbiás belső jeleneteket egy másik Boeing 727-es repülőgépen forgatták a Sony Pictures egyik stúdiójában.
A filmet két klasszikus vígjáték inspirálta Hollywood fénykorából. Az egyik a Frank Capra rendezte Az utca embere (1941), amelyben egy csinos újságíró kitalál egy történetet, hogy ne rúgják ki, és az Üdv a győztesnek (1944) Preston Sturgestól, amelyben egy, az allergiája miatt leszerelt és hazaküldött katona hősnek hazudja magát. Mindkettőből a vezérmotívumot vették át, nem a történetet.
Hogy a film drámai tetőpontjául szolgáló jelenetet, amelyben az Andy Garcia játszotta John Bubber, aki csak hazudta, hogy hős, öngyilkos akar lenni, a lehető leghitelesebben vehessék fel, a művészeti részleg Dennis Gassner produkciótervező vezetésével extra párkányt épített a történelmi Drake Hotel északi homlokzatára. Pechjük volt, mert korán köszöntött be a tél az amúgy is szeles Chicagóba, és majd megfagytak, miközben hosszú éjszakákat dolgoztak át a tetőpárkányon.
Bernie LaPlante (Dustin Hoffman) 2003 júniusában az Amerikai Filmművészeti Intézet "Minden idők 50 legnagyobb hősének és 50 legnagyobb gazemberének" listáján a 400 ott szereplő karakter közül a 203. helyén állt.
Amikor Gale Gayley (Geena Davis) megkapja az Ezüst Mikrofont – a díjnak később fontos szerepe lesz – a köszönőbeszéde során elővesz egy hagymát, majd elkezdi meghámozni. Ez közvetlen utalás Henrik Ibsen "Peer Gynt" című darabjára.
Egy gyors Oscar-számlálás: a szereplők között két Oscar-díjas van, Dustin Hoffman és Geena Davis, illetve két Oscar-jelölt, Andy Garcia és Joan Cusack. A készítők közül Stephen Frears rendező két jelöléssel dicsekedhetett A királynőért (2006) és a Svindlerekért (1990), a veterán társforgatókönyvíró Alvin Sargentnek két Oscarja van odahaza az Átlagemberekért (1980) és a Júliaért (1977), egy jelölése a Papírholdért (1973), míg David Webb Peoples-t a Nincs bocsánatért (1992) jelölték. George Fenton operatőrt majdnem elfelejtettük, őt háromszor jelölték.
Állítólag Dustin Hoffman egyáltalán nem jött ki Stephen Frears rendezővel, és még az a csúnyaság is megtörtént, hogy egyszer mindenki előtt azt vágta Frearshez, hogy „Azok a rendezők, akik megfogadják a tanácsaimat, Oscart nyernek, akik nem hallgatják meg őket, azok olyan filmeket rendeznek, mint a Havanna (1990)". A sértést Hoffman Sydney Pollacknak szánta, aki az Aranyoskámban (1982) rendezte őt, és akivel szintén nem találták meg a közös hangot. Bármi is történt Frears és Hoffman között, valószínűleg elfelejtették, merthogy pár évvel később újra összeálltak, hogy megcsinálják A program: Egy legenda bukása (2015) című életrajzi drámát Lance Armstrongról.
A fiktív hírcsatorna, a Channel 4 hírigazgatóját, Deke-et alakító Chevy Chase neve eredetileg nem szerepelt a stáblistán, mivel akkor szerződés kötötte a rivális Warner Brothers-höz. A Columbia Pictures azonban elérte, hogy félhivatalosan nekik dolgozhasson, aminek az volt a feltétele, hogy ne tüntessék fel sehol a nevét – ellenkező esetben a szerződésszegés tényállása forgott volna fent.
Bár a film alapvetően pozitív kritikákat kapott, anyagi szempontból bukásnak bizonyult – legalábbis Észak-Amerikában. Az Egyesült Államokban és Kanadában alig 19,5 millió dollár bevételt hozott a nagyjából 42 milliós költségvetéssel készült produkció. Szerencsére nemzetközi szinten 47 millió dollár jött össze a moziforgalmazással, vagyis világszerte összesen 67 millió dollárt hozott össze, de a Columbia így is 25,6 millió dollárt veszített rajta.
