Miért olyan népszerűek a filmek színpadi adaptációi, és milyen lehetőségeket kapnak a színházak a jogokkal együtt? Bármelyik filmből lehet előadás, és az eredeti szövegbe mennyit írhatnak bele az alkotók? – ezekről kérdeztünk Debreczeni Júliát, a Theatrum Mundi színházi és irodalmi ügynökség tulajdonos-igazgatóját és Zöldi Gergely műfordító-dramaturgot.

Jobb a bevált forgatókönyv

Amikor a New York-i Broadway-nél fontosabb lett Hollywood, odamentek a tehetséges amerikai színdarabírók, elkezdtek filmeket és sorozatokat írni. Majd a jó sztorik és a siker után nekivágtak, hogy visszaírják színdarabbá a műveiket – véli Debreczeni Júlia, a Theatrum Mundi színházi és irodalmi ügynökség tulajdonos-igazgatója, aki rengeteg jogot szerzett meg a magyarországi színházaknak.

Zöldi Gergely készítette az egyik első olyan mozi színpadi átiratát Budapesten, amelytől nagy kedvet kaptak a társulatok, hogy sikerfilmeket dolgozzanak fel. Ez az Esőember volt, amelyet 1988-ban, Dustin Hoffmannal és Tom Cruise-zal a főszerepben mutattak be a mozik. 2010 júniusában tartották a színházi premiert a Belvárosi Színházban, az Orlai Produkció előadásában a főszerepet Kulka János és Nagy Ervin játszotta. A műfordító-dramaturg az utóbbi időben leggyakrabban az Orlai Produkciónak dolgozik, de rendeltek tőle fordítást vagy adaptációt – többek között – a Nemzetibe, a Vígbe, a Katonába, a Radnótiba, az Operettbe, a Magyar Színházba, Tatabányára, Székesfehérvárra, Nyíregyházára és Pécsre is.

Talán azért olyan népszerűek a filmekből készült színdarabok Magyarországon, mert a mai jegyárak mellett a szórakoztató előadásra vágyók az ismerős címek felé fordulnak

– mondja Zöldi Gergely. Ha egy mozi már bejött nekik, feltételezik, a színpadon is tetszeni fog. De a színházaknak sem rossz ez, kevesebb energiát kell fordítaniuk a produkció promotálására.

Korábban nagy vonzerő volt híres színészre váltani jegyet híres szerepben, ma már sokan a rendezők nevét keresik, és nem feltétlenül azokat a produkciókat kedvelik, amelyek betűre betartják az egykori szerzői instrukciókat. Klasszikusokat sem nagyon lehet úgy játszani, mint évtizedekkel korábban. Ezek ma már porosak lennének, és unalmassá válnának. Vannak ugyanakkor írók – mint például Szomory Dezső –, akiknek a darabjai ledobják a modernizálást – állítja a fordító. És azt is hozzáteszi: ma már valószínűleg nem is tanítják, hogyan kell szalondarabot játszani.

Mi volt előbb a film, a színdarab vagy a könyv?

Az Orlai Produkciós Iroda alkotói is szeretnek a jelenben lenni, ugyanakkor megpróbálnak megfelelni a „híres színész híres szerepben” elvének, ezért is készül náluk számos adaptáció. Sok bemutatónál azonban azt hiszik a nézők, hogy a film az eredeti. De ez nem feltétlenül így van. Például az Audrey Hepburn főszereplésével készült Álom luxuskivitelben című romantikus komédiát Truman Capote kisregényéből, a Reggeli a Tiffanynál címűből írták. (A mozi angol címe amúgy: Breakfast at Tiffany's.) A színdarab nem a derűs filmből, hanem a sötétebb tónusú írásból készült, ezért aki romantikus szerelmi történetre vágyik, meglepődik.

Debreczeni Júlia azt meséli, csomószor épphogy színdarab vagy tévéjáték volt az alapja a híres filmnek, és már sorol is pár példát: Angyalok Amerikában, Várj, míg sötét lesz, Az öldöklés istene, Mezítláb a parkban, Augusztus Oklahomában vagy a Tizenhét dühös ember.

A szív hídjait Zöldi Gergely a 2019-ben elhunyt remek dramaturg, Radnai Annamária támogatásával készítette az Orlai Produkciónak, és a jogtulajdonosok hozzájárulásával a regény és egyéni ötletek alapján is lehetett formálni az anyagon.

Debreczeni Júlia meg olyan szerencsés helyzetre emlékezik, amelyben egy amerikai film adaptációs jogát nem lehetett ugyan megvenni, de ugyanannak a történetnek a korábbi, japán verziójából készülhetett színházi előadás. Ez volt a Shall We Dance?

Hogyan lesz a filmből színdarab?

Hatalmas különbség van egyébként a filmes forgatókönyv és a szövegkönyv között. Ha nagyon snittes egy film, 3-4 oldalas egy jelenet, problematikus belőle színpadi verziót készíteni. De nem lehetetlen – mondja a fordító. A mozidialógus fele-harmada lehet egy színpadi szövegnek, mert míg például a vásznon működik, hogy két szereplő áll a kredenc előtt, és hosszan nézi egymást, a színházban szöveg kell oda. Élőben nincs totál meg szűk kép, nem mutatják a tájat, nincs hosszú zene – itt a párbeszéd orientál.

Az átdolgozott változatot mindig vissza kell küldeni a jogtulajdonosnak – az eredeti nyelvre szó szerint visszafordítva, ez alapján adják meg az engedélyt.

Sok Woody Allen-film színpadi joga eladó, lesz színdarab az Annie Hallból?

Woody Allen filmjeiből van egy kontingens, amelyből szemezhetnek a színházak, és ott gyakorlatilag szabad kezet kapnak az alkotók. Ebbe a választható-kategóriába tartozik – többek között – a Férjek és feleségek, a Szentivánéji szexkomédia, a Hatalmas Afrodité. Új színdarab a Brooklyni mese, amelyet tavaly októberben mutattak be Orlaiék – a világon elsőként –, Szabó Máté rendezésében. A szerző jókívánságokat is küldött videón az alkotóknak.
(Woody Allen amúgy szívesen videóüzen; 2023-ban Kern Andrást köszöntötte a Vígszínházban futó Játszd újra, Sam! című romantikus vígjáték 40 éves jubileumán. 1983. november 7-én mutatták be Allen 1972-es filmsikerének adaptációját.)

De például a kultikus filmje, az Annie Hall megszerezhetetlen, valószínűleg egy nagyobb volumenű amerikai produkcióra vár a filmstúdió, amelynek a szerző eladta a jogokat.

Az adaptációs engedély egyébként csak országhatáron belülre szól. Kizárólag Woody Allen nevét lehet szerzőként feltüntetni, és nem eladható külföldre az átírt változat, akármilyen csodálatosan sikerült is.

A színész nem szívesen áldozza az estéjét 3,5 percért

Mi lehet még a különbség egy film és egy színpadi verzió között? Például a szereplők száma. Míg egy mozinál akár 25 színészt is szerződtetnek, ha ebből magán vagy kis színháznak készül a színdarab, a fontos figurák számát alaposan meghúzzák.

Nem beszélve arról, hogy a színész nem feltétlenül bánkódik, ha csak kevés forgatási napja van, úgyis szemmel jól látható összeget kap cserébe. De meglehetősen hálátlan feladat a színpadon összesen 3,5 percet tölteni. Ki áldozná fel erre az estéjét havonta többször is? Ha nem húzzák ki a szereplőt, akkor előfordul, hogy több miniepizódfigurát összevonnak, és egyetlen művész újabb és újabb karakterként jöhet be, ami bravúros alakításra is lehetőséget adhat. De mégis az a legfontosabb, hogy saját története legyen egy figurának.

Hollywoodból a Broadwayre vagy Budapestre?

Korábban a szerzők megtartották a forgatókönyvek összes felhasználási jogát, ma már a nagy hollywoodi stúdiók féltve őrzik – mondja Debreczeni Júlia. Abban reménykednek, hogy a Broadwayre musicalt készítenek belőlük, és ez fantasztikus bevételt hoz majd nekik a jogdíjból. Ez történt – többek között – az Aranyoskámmal, a Pretty Womannel, a Kapj el, ha tudsz!-szal, valamint az Idétlen időkig-gel.

Az Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró és producer, Martin McDonagh munkái sem adaptálhatóak, de teljesen különböző okból. Senki más nem készíthet ugyanis filmet a darabjaiból, és színdarabjaiból sem mozgóképet, csak a szerző.

A Madách Színházban látható nagy musicalek jogai is a Theatrum Mundihoz kötődnek, így Debreczeni Júlia elsőkézből tudja, hogy a sikerfilmekből írt színpadi (általában zenés) darabokat nem lehet egyhamar megvenni. A Broadway vagy a londoni West End-bemutató után legalább 5-10 évnek kell eltelnie általában, míg engedélyt adnak rá, hogy máshol is színpadra vigyék. Így például esélytelen, hogy mondjuk Az ördög Pradát visel vagy a varázslatokkal teli Harry Potter és az elátkozott gyermek című (nem zenés) megaprodukció egyhamar Budapesten látható legyen. Itt a zenén és a szövegen fikarcnyit sem lehet változtatni, az úgynevezett non-replika előadásoknál viszont a díszlet-jelmez-rendezés kicsit sem hasonlíthat az eredetihez.