Semmi olyat ne csináljunk, ami zavarja az előadást, a művészeket és a többi nézőt! Fischer Ivántól Benedict Cumberbatch esetén át Glenn Close-ig
Ki ne tudna kapásból számtalan történetet mesélni arról, mennyire idegesítő lehet egy néző a színházi előadás alatt vagy egy koncerten. Mindenki ült már olyan szomszéd mellett, aki cukorpapírral zörgött, vagy találkozott a nézőtérre becsörtető késővel. (Vagy épp az ajtóban hisztizővel, mivel nem engedték be a kezdés után.) Láttam olyan előadást, ahol a néző felvette a telefont, és közölte elég hangosan az első sorban, „nem tudok beszélni, mert színházban vagyok”. Vagy egy részeget, aki musical közben felsétált a színpadra – a színészek és a közönség legnagyobb megdöbbenésére. És akkor nem beszéltünk az operaelőadásról, ahol úgy érezte magát az egyszeri néző, mintha tiszteletjegyet kapott volna egy egész tüdőszanatórium erre a délelőttre.
Ma már egyáltalán nem elvárás, hogy elegánsan érkezzünk a színházba. Mindenki olyan ruhát visel, amilyenben jól érzi magát. Minél többet jár valaki előadásokra, annál kevésbé öltözik díszbe. Mostanában nem egyszer kérik a színészek vagy zenészek, hogy a produkció közben használják a nézők a telefonjukat. (Legutóbb a Carson Coma koncerten kellett letölteni egy appot ehhez.) De a legtöbbször kimondottan kérik, hogy ezt ne tegyék, mert nagyon zavaró a színpadon a telefon fénye vagy a vakuja.
Szabó Kimmel Tamás öt éve a Száll a kakukk fészkére előadást állította meg a Belvárosi Színházban a mobilozó nézők miatt. Először csak kiszólt, mikor megcsörrent az egyik készülék: „Én is felhozzam az enyémet?” Majd folytatta a produkciót. A második felvonásban is akadtak telefonozók, akik már annyira kihozták a sodrából, hogy egy percre megállította az előadást, és rápirított a közönségre. A befénylő, csörgő mobikok – érthető módon – zavarták a színészt a koncentrálásban.
De Glenn Close sem volt rest, leállította a Sunset Boulvard musicalt többször is. Először 1994-ben, amikor folyamatosan felfénylettek a vakuk, mert fotózták a színésznőt a nézőtérről. 2017-ben újra eljátszhatta Norma Desmond szerepét Andrew Lloyd Webber művében. Az egyik dal közben megállt, és beszólt a nézőnek, aki elkezdte fotózni:
Most előadáson vagyunk, vagy egy fotózáson?"
Benedict Cumberbatch a Hamlet címszerepét játszotta, amikor előadás alatt valaki mobiltelefonjával felvette Hamlet nagymonológját.
Ez annyira megzavarta őt, hogy újra kellett kezdenie. Az eset után a londoni Barbican zéró toleranciát hirdetett a telefonozó nézőkkel szemben, a színész pedig maga kérte meg a nézőket, hogy az előadás alatt ne használják a készüléket.
A zajongás nemcsak a mobilokat jelenti. Betegen ne menjünk színházba vagy koncertre, mert ez senkinek sem lesz jó. Ha tudjuk, hogy a száraz levegő irritálja a torkunkat, vigyünk be vizet magunkkal. Fischer Iván a YouTube-on már sajnos nem elérhető videójában mutatta be, hogyan köhögjünk úgy, hogy ne üssük szét a koncertet. Azt javasolta, tudatosan várjuk meg a hangosabb zenei részeket, vagy ha elkerülhetetlen a köhögés, akkor kézzel vagy zsebkendővel tompítsuk. Az eltakaratlan köhögés hangereje egy mezzoforte kürthangnak felel meg.
A Müpa munkatársai korábban olyan cukrot raktak ki az előterébe, amelynek nem zörgött hangosan a papírja. (Sokan azt gondolják, ha a csendes jelenetben lassan nyitják ki, nem hallható. Tévednek.) Vagy a Katona József Színház Ascher cukorka néven egy dobozos köhögést csillapító édességet árult. Azért kapta a nevét a rendezőről, mert
Ascher nem egyszer kiemelte – akár a sor közepéről – azt a nézőt, aki nem tudta abbahagyni a krahácsolást. Gyógyszert vagy torokcukorkát nyomott a kezébe, és visszaengedte.
Nyilván más az etikettje a gyerekszínháznak, ahol a kicsik elég hangosan figyelmeztetik a hőst, ha nem venné észre a gonosz közeledését. És egyben nem is értik, miért nem figyel rájuk a szereplő, ők megmondták, mi fog történni.
De a Müpa blogjában meséltek egy fura történetet, a világhírű karmester, Sir Michael Tilson Thomas arra kért egy anyukát egy koncerten, akinek az ölében csendesen aludt egy gyermek, hogy távozzon a színpad közeléből. Egy zenekari tag elmondása szerint, az anyuka simogatta a gyermek haját, és ez pont beleesett a karmester látóterébe, ez zavarhatta meg.
A napokban a székesfehérvári Vörösmarty Színház készített egy hat részből álló videósorozatot, amelyben a színházi etikettet mutatja be, azaz azokat a nézői viselkedési formákat, amelyek rettentően zavaróak. A kisfilmek szlogenje: „A nézőtér közös tér. Te is kellesz hozzá!”
A kisfilmeket itt lehet megnézni.