Bár a sorozatot Amerikában már 2018-ban bemutatták, mi egy kis spéttel, hiánypótló jelleggel írunk róla, meg azért, mert a valós történet alapján készült, remekül megcsinált széria rendesen berántott minket.
Még 2005-ben indult, majd öt évadot élt meg A szökés (Prison Break) sorozat, ami pont az volt, amit ígért, egy szökés története egy börtönből, csakhogy nagyon csavarosan, rengeteg szereplővel, folyamatosan változó felállással és erőviszonyokkal. És bár a készítők nagyon ügyeltek a részletekre, azért ez mégiscsak egy hollywoodi mese volt, egy túlságosan is jóképű főhőssel (Wentworth Miller), és már-már karikatúraként ható szadista fegyőrökkel, de mi van akkor, ha egy hasonlóan csavaros és agyafúrt szökést a való életben korántsem jóképű, jó modorú rabokkal és tök átlagos, esendő fegyőrökkel játszanak le? Merthogy a Szökés Dannemorából valós történet, valóságosabb már nem is lehetne, még akkor is, ha hollywoodi sztárokkal látjuk mindezt.
2015 nyarán ugyanis két rab megszökött a New York állambeli Dennamora nevű kisvárosban található Clinton szigorított fegyintézetből, ahonnan még soha senkinek nem sikerült dobbantania. A két férfi olyan összetett és profi tervet dolgozott ki, hogy a tettüket már akkor A remény rabjai hasonló szökéséhez hasonlították: kitartóak, eszesek és körültekintőek voltak, és volt segítségük. Elsősorban egy, a börtön varrodájában dolgozó civil alkalmazott segített nekik, miután mindkettőjükkel intim kapcsolatot létesített, és különböző szerszámokat, térképeket csempészett be nekik. És ez egy kicsit az ő története is, az elhanyagolt feleségé, aki egy jó szóért – és valami másért is – bármit megtesz, aki pocsékul érzi magát a bőrében, és aki tudat alatt talán a férjét is meg akarja ezzel alázni.
Aki emlékszik még Patricia Arquette–re a Tiszta románcból (1993), az meg fog döbbenni, ha itt meglátja a színésznőt. Itt egy elhanyagolt, elhízott, magával és környezetével szemben is igénytelen nőt látunk – ennek egy része make up és maszk, mert később látjuk „fiatalkori verzióban” is -, egy igazi white trash, és Arquette tényleg átlényegül a szerep kedvéért. Nem is jó őt nézni, de rendkívül meggyőző, kapott is egy Golden Globe-ot az alakításért, és jópár más díjat, de nem ő a sorozat igazi sztárja. Az a fiatalabbik elítéltet alakító Paul Dano, akit eddig ugyan tehetségesnek, de túlértékeltnek tartottam, nem értettem, miért kap annyi szerepet, ha mindig idegesítő nyápic figurákat játszik – lásd Vérző olaj vagy Fogságban -, de most végre teljesen más szerepet kapott, és élt is a lehetőséggel. Itt most határozott, ravasz, és bár nem szánták kifejezetten férfiasnak, de talán karrierje során először igazi férfi. A másik főszereplőről, Benicio del Toróról már azóta tudtuk, hogy egy istenverte zseni, hogy először láttuk, és most sem okoz meglepetést.
Azért van még valaki, aki meg tud minket lepni: a hét, egyenként egy órás Szökés Dannemorábólt nem más jegyezte rendezőként és producerként, mint Ben Stiller, akiről tudtuk, hogy jobb rendező, mint színész, de azt hittük, hogy csakis a vígjáték fekszik neki. Hát az ilyen piszkos, mocskos, valóságszagú, lassan, de rendkívül magabiztosan haladó, helyenként rendkívül erőszakos, valóságszagú és lényegre törő bűntörténet is nagyon fekszik neki. A sorozat, amit még 2018-ban készített, és amiről most hiánypótló jelleggel írunk, majdnem hibátlan, vannak tökéletes jelenetei is, legfeljebb azt hozhatjuk fel ellene, hogy helyenként elég nyomasztó ennyi lepusztult, megviselt embert nézni. Stiller nem fest hízelgő képet Amerikáról - Donald Trump Amerikájáról, ahogy ezt a legvégén egyértelművé is teszi.
Értékelés: 8/10
