Ha azt hisszük, hogy már a világ minden mocskát láttuk, az Our Father című dokumentumfilm olyat mutat, amitől a szőr is feláll a hátunkon.
Képzeld el, hogy találkozol életed szerelmével, egybekeltek, gyerekeitek lesznek, boldogan éltek. Ugyan már kezdettől fura valami, amit nem tudsz megfogalmazni, de nem érdekel különösebben, hiszen elvakít a szerelem. Az is különös, hogy épp olyan betegsége van, mint neked, de hát a véletlen már csak ilyen, megesik olykor.
Aztán egyszer csak kiderül, hogy féltestvérek vagytok.
Vérfertőzés. Életre szóló trauma. El lehet ezt egyáltalán viselni ép ésszel? A Netflix Our Father (a magyar címe Apánk, de nem adja vissza igazán azt, amit kellene) című megdöbbentő dokumentumfilmjében ugyan szó sincs ilyen szélsőséges esetről, de akár meg is történhetne – és talán már meg is történt, csak a felek nem tudnak róla.
Egy Dr. Donald Cline nevű szarzsák az amerikai Indiana államban egy meddőségi klinikát vezetett és a mesterséges megtermékenyítés úttörője volt: olyan nők százai lettek terhesek a kezelése után, akik korábban még csak álmodni sem mertek arról, hogy egyszer gyerekük lehet, hiszen ha nem is ők voltak meddők, a férj volt terméketlen. Cline köztiszteletben álló orvos volt, gyakorló keresztény igen mély hittel, a közösség meghatározó, hatalommal bíró szereplője. Aztán a 2010-es évek elején merő véletlenségből kiderült, hogy a jó doktor saját magját szórta szét:
30 éven keresztül, teljes titokban, gyakran a saját spermájával termékenyítette meg a hozzá forduló, a rendelőben már teljesen kiszolgáltatott nőket.
Jacoba Ballard tisztában volt vele, hogy mesterségesen fogant, így egy szolgáltatáson keresztül ki akarta deríteni, ki lehet az egykori spermadonor. Cline állítása szerint fiatal orvostanhallgatók voltak a donorok, akik spermáját legfeljebb háromszor használta fel. Aztán jött az arconcsapás, jó keményen, ököllel: DNS-e alapján vagy fél tucatnyi féltestvért találtak, és persze mindannyian Cline rendelőjében fogantak. Ezek a féltestvérek pár tíz kilométeres körön belül éltek egymástól – és a többi sok-sok tucat is, akik még csak azután döbbentek rá származásuk sötét titkára.
Lucie Jourdan dokumentumfilmje a lehetőségek szerint igyekszik gondosan feltárni az események. A központi szereplő Jacoba, aki először szembesült ezzel az egésszel, a féltestvérek traumáival, amelyeket többüknél csak súlyosbít, hogy nem az a vérszerinti apjuk akit addig gondoltak, hanem valójában egy a rendelőjét imádságokkal teleaggató, joviálisnak tűnő orvos, aki a megtermékenyítés előtt pár perccel még az irodájában izzadt és nyögdécselt. Arról nem is beszélve, hogy az ismeretlen féltestvérek a múltjukban alkalmasint akár még egy párt is alkothattak... Eddig több, mint kilencvenet azonosítottak, de senki sem tudja, hányan lehetnek.
Sajnos Cline részéről nem ismerhetjük meg a történetet, mert
a jó doktor érinthetetlen, talán épp önfeledten pecázik valahol, és egyébként is magasról tesz az egészre,
biológia gyerekeit sem tartja többre, mint azt a gyűszűnyi anyagot, amiből lettek. Csak találgatni lehet tette okát, és ezek a találgatások a filmben jó messzire vezetnek – egy vallási köntösbe öltöztetett, eszelős elméletet is bemutatnak, ami ha igaz, még ördögibbé teszi annak az istenkomplexus orvosnak az alakját, akit tökéletesen jellemez a dokumentumfilm címe: Our Father, azaz Mi Atyánk, az imádság angol fordításának első szavai. Sajnos ebben a történetben nincs feloldozás.
