A True Detective negyedik évada tíz évvel az első indulását követően, és ami még fontosabb, nem kevesebb mint öt év kihagyás után érkezett (ez még annál is több egy évvel, mint amennyit a harmadik évadra kellett várnunk, az első két évad között eltelt mindössze egy évhez képest). Most először pedig a sorozat a sorszám mellett alcímet is kapott, teljes címe tehát True Detective: Night Country – amit, vélhetően tanulva a korábbi hibából, a borzalmas A törvény nevében magyar címből, ezúttal nem fordított le a magyar HBO.

Az alcímet pedig nem tudjuk nem jelzés értékűnek érezni, mivel már a széria előzeteséből látszott, hogy ezúttal más vizekre eveznek, és talán ezzel akarták jelezni a hangulati és tematikai váltást,

hogy ne érje akkora csalódás a rajongókat,

mint a második évadnál, amikor arra vártak, hogy megkapják még egyszer ugyanazt a nyomasztó, okkult-filozofikus rémmesét, mint az első nyolc résztől, ehhez képest gyökeresen más atmoszférát, sztorit, sőt műfajt és stílust kaptak (színekkel és fényekkel tarkított kaliforniai neonoirt).

Kritikánk a harmadik évadról

A True Detective folytatásában tízéveseket rabolnak – Kritika a sorozat harmadik évadának nyitányáról

A különleges hangulatú nyomozós antológiaszéria új folytatása már az előzetesek alapján is azt mutatta, hogy az alkotók a kirobbanó sikerű első évadhoz kanyarodnak vissza. A harmadik szezon első két epizódja tényleg ezt támasztja alá – de vajon ez jó vagy rossz hír?

Tovább

A Rust és Marty, azaz Matthew McConaughey és Woody Harrelson nevével fémjelzett gyökerekhez való visszatérés egyértelmű volt a harmadik évadban (annak ellenére is, hogy végül a szintén több idősíkot váltogató és misztikus cselekményszállal – is – dolgozó epizódok végül másmerre kanyarodtak),

de így tíz év után nézőként lassan el lehetne engedni az első évad bálványozását

és az ahhoz való visszatérés igényét.

Az alkotók mindenesetre elengedték, az fix, hiszen a Night Countrynak már az előzeteséből látszott, hogy sztorija és hangulata alapján a korábbi True Detective-ek helyett sokkal inkább emlékeztet a Wind River – Gyilkos nyomon című 2017-es alkotásra, amelynek speciális helyszíne és a nők bántalmazását, sőt kínzását és meggyilkolását középpontba emelő cselekménye egyértelműen visszaköszön a True Detective 4-ben – csak itt behavazott indián rezervátum helyett alaszkai örök telet (erre utal az alcím) és inuit őslakosokat kapunk.

Ehhez képest az első rész alapján a sztori ugyan nyomokban továbbra is hasonlít a Wind Riverére (egy másik bűntény helyszínén megtalálják annak a fiatal inuit aktivistanőnek a kivágott nyelvét, akinek évekkel korábbi kegyetlen meggyilkolása azóta is megoldatlan, elsősorban azért, mert a kisváros annyira összezár a nyomozók ellen),

de több más referencia is bejön.

Az aktuális bűnügy ugyanis annyira rejtélyes, mint egy X-akták-epizód (a szóban forgó helyszín, ahol a nyelvet találták, egy kutatóbázis, ahonnan a több hónapon át tartó decemberi napnyugta beköszöntekor egészen megmagyarázhatatlan módon minden nyom nélkül eltűnik az összes tudós), bizonyos motívumok és figurák (egy nem e világi, hátborzongató megjelenésű, csapzott hosszú hajú férfi), illetve az időnként felbukkanó bizarr fekete humor pedig a Twin Peakset idézik.

Még több kőkemény anya

A nyúzott, leharcolt Kate Winsletet azonnal megkedveljük

Már hetek óta megy az HBO GO-n a sztár krimisorozata, az Easttowni rejtélyek, de a nagy finálé még hátravan. Winslet mellett pedig további neveket is találunk a stáblistán, akik miatt érdemes elkezdeni a szériát, ha eddig nem tettük volna.

Tovább

A True Detective 4-ben sok van az Easttowni rejtélyek című sorozatból is, elsősorban az egyik központi karaktert, a Jodie Foster által alakított Liz Danvers figuráját illetően, aki nemcsak ugyanolyan kemény és kompromisszumképtelen, mint Kate Winslet Mare Sheehanje a másik szériából,

Amiben azonban határozottan visszanyúl a Night Country az első évadhoz, az az, hogy ismét egy Rusthoz és Martyhoz hasonlatos duót figyelhetünk majd a rejtélyes és rettenetes bűnügy megoldása közben. Az eltűnt tudósok ügyében nyomozó, családos Danvers munkáját ugyanis, alapvetően akarata ellenére, egy, az előző esetben eljáró, azóta lefokozott detektív, az őslakos Evangeline Navarro segíti, aki Rusthoz hasonlóan és a józan Lizzel ellentétben fogékony a természetfelettire, ezenkívül (szintén lásd még a McConaughey-karaktert) egyedülálló és problémás figura.

Mivel még csak egyetlen epizód ment le, nem tudni, hova-merre kanyarodik a későbbiekben a negyedik True Detective,

de amit eddig láttunk, az határozottan ígéretes.

És remélhetőleg hamarosan jobban kikristályosodik a saját sztori és saját stílus, aminek köszönhetően a számos utalás helyett egy önálló, alapvetően csak magára hasonlító alkotást figyelhetünk – a korábbi nyolcrészes évadok után ezúttal sajnos csak további öt epizód során.