Gibson A dagadék című furcsaságban egy legatyásodott Mikulás, aki a csőd szélén táncol, a Pentagon beszállítója és egy genyó kisgyerek még egy bérgyilkost is küld rá, akinek megvan a saját elszámolnivalója vele.
Nincs az sehol megírva, hogy a Mikulásnak rendes fazonnak kell lennie, ahogy az sem, hogy mindenkinek imádni kell a karácsonyi ünnepeket és magát a Télapót, akinek a kereslet és kínálat viszonylatában ugyebár logikusan nyilván alaposan megváltozott az élete – már ha létező személyről beszélünk. A Föld túlnépesedik, és minden gyerek egyre több és egyre drágább ajándékot követel magának. Hát csoda, ha nem megy jól az üzlet?
A Family Guy 9. évadában volt egy duplarész, amelyben Stewie elindul az Északi-sarkra, hogy végezzen a Télapóval, valami piszlicsáré csalódás és egy áruházi Mikulás miatt, de amikor ő és Brian odaérnek, kiderül, hogy a Télapó teljesen kiégett, a manók a beltenyészet miatt mind genetikai mutánsok, a rénszarvasok pedig az elhullott manók húsát eszik. Hát valami ilyesmi történik Mel Gibson karácsonyi őrületében, A dagadékban is, csak nem ennyire durván. Illetve durván, csak másféleképpen. A Netflixre frissen felkerült – A Film+-on már egy ideje futó – „mesében” a Mikulás, polgári nevén Chris Cringle (Gibson) le van gatyásodva, ráadásul az állami támogatásból még az áramra sem futja – még mindig ő az első számú gazdasági élénkítő faktor, ezért jár neki a pénz - , ezért kénytelen bedolgozni a Pentagonnak, lévén, hogy manói remek munkaerőnek számítanak. Még csak nem is alszanak, 8 óránként pihennek 20 percet, aztán nyomják tovább, viszont csak édességet zabálnak.
Eközben valahol messze és máshol egy elkényeztetett 12 éves kis takonypóc (Chance Hurstfield) nem azt találja a karácsonyfa alatt, amit szeretett volna,
ezért felbérel egy bérgyilkost, hogy ölje meg a Mikulást.
A bérgyilkosnak (Walton Goggins) amúgy is van egy bizarr Mikulás-fixációja, és elindul az Északi-sark felé, hogy végezzen a „dagadékkal”. És ami innen következik, az egy kicsit zavarbaejtő, mert egyrészt
olyan, mintha a Coen testvérek csináltak volna egy ünnepi filmet,
másrészt olyan, mintha az örök mellékszereplő, mindig visszataszító alakokat játszó Walton Goggins végre egy főszerepet kapott volna – főleg őt látjuk, Gibsont viszonylag keveset -, és itt egy kicsit olyan, mint Javier Bardem gyilkosa volt a Nem vénnek való vidékben. Harmadrészt olyan, mintha egy átlag akciófilmet utólag átírtak volna úgy, hogy az egyik főszereplő a Mikulás legyen. Akinek mellesleg furcsa szuperképességei vannak, és mindig rá van gerjedve Mikulásnéra (Marianne Jean-Baptiste).
A fentiekből talán már kiderült, hogy ezt a karácsonyi filmet nem az egész családnak csinálták – ami nem baj, a Tapló Télapót (2003) sem a gyerekeknek szánták, aztán milyen vicces. A legzavarbaejtőbb az egészben, hogy A dagadék nem azért nem vicces, mert gyengék a poénjai, hanem, mert nem is igazán próbál az lenni. Ami egy óriási kihagyott ziccer, egy le nem csapott magas labda, már csak azért is, mert Gibson, ha akar, remek komikus is tud lenni, és ellentétben például Bruce Willis-szel, aki futószalagon gyártja a jelentéktelenebbnél jelentéktelenebb filmeket, Gibson nem adta alább, és még mindig számolni kell vele. Ha éppen nem színészként, akkor rendezőként. Itt sem rossz, csak írhattak volna egy sokkal jobb szerepet neki, lehetett volna genyóbb vagy viccesebb, furcsább vagy extrémebb, de így is
ő az idei szezon legemlékezetesebb Mikulása.
Értékelés: 7/10
A legújabb SZESSÖNben Pokorny Lia küzd meg a gitárral, mutatjuk, ki nyert a végén!
