Nem túlzás kijelenteni, hogy az utóbbi pár hétben Arnold Schwarzenegger neve összeforrt a Netflixszel. Hiszen az csak egy dolog, hogy ő lett nemrég a streamingóriás akciószekció-igazgatója (talán így lehet legjobban visszaadni, mi a csudát jelent a Chief Action Officer titulus), kapott egy saját kémsorozatot is Fubar címmel, ami olyan, mintha új részekkel bővült volna a '94-ben bemutatott sikerfilmje, a True Lies (a PORT.hu évadkritikája itt olvasható).

Június 7-től pedig végre már streamelhető az az Arnold című, háromrészes dokusorozat is a Netflixen, amelyben

filmes kollégái, egykori edzőtársai, sőt, korábbi ádáz ellenfelei(!) mesélnek a jó öreg Schwarzenegger kérlelhetetlen munkabírásáról, amivel osztrák testépítőből nemzetközi szupersztárrá, majd Kalifornia kormányzójává küzdötte fel magát. 

Thal muszklimiskája

A Netflix három epizódból álló dokusorozata Schwarzenegger három különböző arcát – a testépítőt, a filmsztárt és a politikust – mutatja be rengeteg archív képsor és Arnold saját visszaemlékezésein keresztül. Az utóbbiak ugyan mindig nagyon viccesek, mert a nyugdíjaskorú vasgyúró a kutyáit, a póniját és a szamarát babusgatva, a hatalmas villája kényelmes karosszékében ücsörögve mesél, mint egy kedélyes nagypapa az unokáinak, de a készítők igazából csak a legritkább esetben használták a „beszélő fejek”-megoldást.

Ehelyett rengeteg régi családi fotó és korabeli videófelvétel mutatja be a nézőnek Schwarzenegger fiatalkorát (máskor pedig dramatizált jelenetekben kel életre a múlt, olyan színészek segítségével, akiknek nem látszódik az arca), így a Netflix sorozata azoknak a rajongóknak is mutathat újat, akik töviről hegyire ismerik már az osztrák gyúrógép életét. 

Az első rész a testépítő Arnoldot mutatja be, vagyis azt, miképpen járt be egy népmesékbe illő utat, amely egy kis osztrák falutól egészen a nemzetközi Mr. Universe- és Mr. Olympia-versenyek dobogójáig vezetett. Tette mindezt Schwarzenegger ráadásul úgy, hogy otthonról jóformán semmilyen biztatást nem kapott az álmai megvalósításához. A második világháborús osztrák vereségtől teljesen összetört, náciszimpatizáns apja elég keményen fogta otthon: reggelit például csak a fekvőtámaszozás után kapott, és bizony a nadrágszíj is gyakran előkerült (a sanyarú gyermekéveiről, ami a testvére alkoholizmusához és a végzetes autóbalesetéhez vezetett, ebben a cikkünkben írtunk bővebben).

Schwarzenegger szerint a náci apja tehet arról, hogy 24 évesen meghalt a testvére

„Ő egy sokkal érzékenyebb ember volt” - mondta a színész néhai testvéréről, Meinhardról.

Tovább

Arnold a vér szerinti apjáról viszonylag keveset beszél a sorozatban. Az ifjúkori életében jelen lévő „pótapa-figurákat” viszont agyondicséri – többek között azt a Reg Parkot is, akinek a grazi moziban látott Herkules-filmjei nyomán eltökélte, hogy ő is megszerzi a Mr. Universe címet, sőt, meghódítja a mozivásznakat is.

Hollywood királya

Schwarzenegger persze a '60-as és a '70-es években még csak egy volt a nagyra vágyó európai izomkolosszusokból, akik közül ráadásul nemcsak ő álmodozott hollywoodi karrierről, hanem Franco Columbu és Lou Ferrigno is – akik végül szintén bekerültek ugyan az Álomgyárba, de a pályafutásuk már közel sem alakult olyan fényesen (Columbu egyébként többször is szerepel a dokumentumfilmben archív felvételeken, mert egészen a 2019-es haláláig nagyon jó barátságban voltak).

Mi kellett ahhoz, hogy Schwarzenegger kitűnjön a mezőnyből? Saját bevallása szerint sok humorérzék és rengeteg tenni akarás.

Vagyis hogy világos célokat tűzzön ki maga elé, azokat 200 százalékosan teljesítse, ha menet közben esetleg elbukna, legyen képes felkelni a padlóról, és ha kiröhögik, azt is fordítsa az előnyére. Schwarzenegger filmes karrierje ugyanis elég döcögősen indult: a Herkules New Yorkban és a Kaktusz Jack botrányosan rossz lett, ráadásul a '70-es években nem kapott főszerepeket, mert ennek a korszaknak a hozzá képest vékonydongájú Dustin Hoffman és Al Pacino voltak a koronázatlan királyai.

A sztárkultuszt viszont nagyon is tudatosan kezdte el maga körül felépíteni: kis túlzással már az Egyesült Államokba való átköltözést is azért vállalta be, hogy minél több magazin borítóján feszíthessen és a korszak legszínvonalasabb edzőtermeiben gyúrhasson. Bármibe is fogott (legyen az ingatlanbefektetés, médiaszereplés vagy a muszklitáncoltatás a strandon), ahhoz nagyon tudatosan és intelligensen állt hozzá – egyebek között ennek volt köszönhető, hogy a tomboló fitnesszláz idején nem üresfejű tuskóknak könyvelték el a testépítőket, hanem vicces figuráknak.

Egy olyan vigyori izompacsirtának, akinek pironkodó lányok hada magyarázná el igencsak lelkesen egy társkereső show-ban, mi az, hogy entyempentyem...

Kalifornia kormányzója

Miközben a Netflix-doku második epizódja részletekbe menően bemutatja, hogyan hódította meg Schwarzenegger a mozivásznat egycsapásra az 1982-es Conan, a barbárral és az 1984-es Terminátorral, majd lett az akciófilmes műfaj királya, a harmadik részben az is szóba kerül, miért kopott ki az ezredfordulón a filmiparból, és miért „menekült el a politikába”.

Arnold már a '80-as és a '90-es években is ügyelt arra, hogy ne csak a brutális lövöldözésekkel azonosítsák, hanem lássák meg benne a vicces fickót is, ezért kapva kapott az alkalmon, és sorra forgatta a könnyedebb filmjeit: az 1988-as Ikrek után jött az Ovizsaru, a Junior és a Hull a pelyhes, (amelyekért rendre 15-20 milliós sztárgázsikat kapott!), az 1997-es Batman és Robinban pedig olyannyira csúcsra járatta a dilit, hogy lényegében önmaga életnagyságú akciófigurája lett. 

Hollywoodban azonban nem lehetett sokáig titkolni, hogy volt egy komoly szívműtétje (örökletes szívbillentyű-betegség volt, és tényleg élet és halál között lebegett), de ez úgy csapódott le a nézőkben és producerekben is, hogy

a filmvilág legádázabb harcosa mégsem olyan kemény, mint amilyennek a rajongók milliói hitték...

Miután számos fontos filmszereptől elesett a Total Recall 2-től a Legenda vagyokig (ezekről itt írtunk bővebben) Schwarzenegger úgy döntött, ha Ronald Reaganből westernszínészként lehetett elnök, akkor neki meg se kottyanhat a kormányzóság! Mindenki őrültnek tartotta emiatt, egyedül az a Richard Riordan hitt benne, aki végül nem indult el a 2003-as kormányzóválasztáson republikánus színekben, sőt, ő maga mondta Arnoldnak egy közös vacsora alkalmával:

Nincs kedvem indulni, nem érzem magamban a tüzet. Neked kellene indulnod!

Sajnos a Terminátor 2003-tól 2011-ig tartó „governatorságát” félresikerült reformtörekvések kísérték, a szókimondó stílusa pedig nem tett jót a politikusi karrierjének: a robbanékony, jópofának hitt kijelentéseivel sokszor többet vesztett a réven, mint ami bejött a vámon. Mivel a republikánusok és demokraták közötti hídnak gondolta magát, saját párttársai is ferde szemmel néztek rá. A 2000-es évek legszigorúbb környezetvédelmi intézkedéseivel jócskán megelőzte a korát, a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság viszont az ő népszerűségét is megtépázta. A kormányzóság évei ráadásul Arnold párkapcsolatát is zátonyra futtatták: a rengeteg munka miatt nemcsak elhidegült a gyerekeitől és a feleségétől, Maria Shrivertől, ekkoriban derült ki az is, hogy a házvezetőnőjük fiának, Josephnek is ő az apja...

A dokusorozat utolsó részében nagyon szomorú azt látni, hogy a fél világ legyőzhetetlen bálványa teljesen egyedül ücsörög egy kastélyméretű luxusvillában, és a múlton mereng:

Tudom, hogy rengeteg fájdalmat okoztam a családomnak azzal, hogy ezt elb*sztam. (...) Az emberek emlékezni fognak a sikereimre, de emlékezni fognak a bukásaimra is.

Azt viszont senki sem tudja már elvitatni tőle, hogy igazi semmiből jött self made manként lett Mr. Universe és Mr. Olympia, a hollywoodi akciófilmek királya és Kalifornia kormányzója – ezzel talán inspirálva másokat is, akik csak a siker receptjét lesik el tőle, és nem követik el a hibáit.

Ítélet: 7/10

Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik már mindent tudnak Arnold Schwarzeneggerről, és azoknak is, akik kíváncsiak rá, hogyan lett egy osztrák parasztlegényből Hollywood királya és Kalifornia kormányzója.