A Kelepcébe csalva című izlandi sorozat a harmadik évadával mutatkozik be a Netflixen, de már sokan ismerhették korábbról is a nagydarab Ólafur Darri Ólafsson által játszott nyomozó történetét.
A dolgot kicsit bonyolult visszahámozni: a sokak által vagy az eredeti izlandi címen, Ófaerd ismert, vagy az angol verzió után Trappedként jegyzett krimisorozat még 2015 legvégén mutatkozott be – nálunk sajnos nem vetítették, de így is sokan látták -, majd a második évad 2018 végén jött ki. A helyi szinten rendkívül drágán készült széria nemzetközi szinten is komoly sikereket aratott, részben a készítői és a szereplőgárda miatt, hiszen a Hollywoodban is nagy névnek számító Baltasar Kormákur volt az egyik ötletgazda, és az epizódok zömét is ő készítette. Ami talán még fontosabb, a főszerepet Kormákur kedvenc színésze, a nagydarab, mackós, torzonborz Ólafur Darri Ólafsson kapta. Ő sokszor inkább epizodista, de nemzetközi szinten is jegyzik, legutóbb az Átutazó című ausztrál sorozatban láthattuk, de Kormákurtól kapott korábban is főszerepet a Dermesztő mélységben (2012). Most pedig itt a harmadik évad, azzal a csavarral, hogy a Netflixen jött ki, a streaming óriás pedig, mivel az első két évad nem nézhető meg nála, valamiért külön szériaként akarja kezelni, így az angol címet Entrappedre módosították, de ez minket ne érdekeljen – így legalább kaptunk egy magyar címet. Ez lett a Kelepcébe csalva.
Igaz, itt nincs is kelepce, csak egy gyilkosság.
Egy, fent északon élő békés neo-pogány, new age közösség egyik tagját verik agyon egy kalapáccsal, egy fiatal férfit. 8 évvel korábban volt dolga hősünkkel, Andri Ófafsonnal nyomozóval (Ólafsson), aki egy eltűnési ügyben a kihallgatás során összeverekedett vele, így az ügyet ejtették, Andrit pedig lefokozták – így került annak idején az északi kis halászfaluba. Bár Andri nem illetékes a nyomozásban, mert a csalás elleni osztályon dolgozik, kötelességének érzi, hogy utánajárjon az esetnek, és csatlakozik nem túl szimpatikus egykori kollégájához, Traustihoz (Björn Hlynur Haraldsson), és leruccannak északra, harmadik, régi társukhoz, Hinrikához (Ilmur Kristjánsdóttir), aki időközben a városka rendőrfőnöknője lett. A helyzet pedig fokozódik egy dán motoros banda érkezésével, vezetőjüknek (Thomas Bo Larsen) pedig valamilyen tervei vannak a szektások földjével – és egy nagy drogszállítmánnyal.
A Kelepcébe csalva, amely nem feltétlen épít az előző két évadra, így tényleg nézhető önálló sorozatként, kiikszel minden lehetséges minden kötelező krimi fordulatot, hozza az összes klisét és megcsinál mindent, amit ilyenkor illik megcsinálni. Csak nem olyan jól. Bár a felütésben fontos szerep jut mind a szektának, mind a motorosoknak, egyik „tábor” sincs még olyan szinten sem kidolgozva, hogy legalább a ruháik hitelesen nézzenek ki, vagy a tagjaik életszerűen viselkedjenek, csak pár karakternek jutott a megtiszteltetés, hogy kicsit jobban kidolgozzák őket. Kormákurt és a készítőket láthatóan csak az érdekelte, hogy felvázoljanak egy laza történetvázlatot, amiben hősük mozoghat, és
érezhetően akkor kel életre az egész sorozat, ha Ólafur Darri Ólafsson viharvert figurájával foglalkozhatnak.
Aki egy idősek otthonába viszi börtönből szabadult apósát, meglátogatja rég látott anyját, aminek semmi köze a cselekményhez, és akit láthatóan még mindig emésztenek régi hibái, és gyakran indul el rossz nyomon. Nem azért, mert rossz rendőr, hanem, mert a legkisebb nyomon is kényszeresen elindul.
A sorozat messze nem tartozik a jobb skandináv krimik közé, viszont hozza a klasszikus skandináv krimi hangulatot, és főhősünk mellett ez menti meg.
A múlt árnyai itt is mindenkit utolérnek, a rendőrök itt sem szuperhősök, hanem nyúzott hús-vér emberek, a táj pedig hűen tükrözik mindenki lelkiállapotát – az izlandi tájjal pedig nyilván nem lehet hibázni. Bár a 8 epizódnyi sorozat fele ennyi játékidőből is kijöhetett volna, és számos fordulatnak a nagyító alatt megvizsgálva nincs sok értelme, több karakter indítékai pedig értelmetlenek, Kormákurék profik, és ebből a gyengén megírt, számos illesztésénél rozogán álló sztoriból is valami nézhetőt és szerethetőt hoztak ki. Ez részben a főszereplő Ólafssonnak, részben a rendőrfőnököt játszó Ilmur Kristjánsdóttirnak köszönhető, meg ugye az elképesztő környezetnek, és ne feledkezzünk meg a zenéről sem. Amit eredetileg a 2018-ban elhunyt Jóhann Jóhannsson (A mindenség elmélete) szerzett azzal a Hildur Guđnadottirral közösen, aki nemrég a Joker (2019) zenéért kapott Oscar-díjat. Az izlandi zeneszerzők azért elég menők.
Értékelés: 6/10
