Hiszed vagy sem, kedves olvasó, de létezett Londonban egy kizárólag nőkből álló tolvajbanda, amely a Negyven elefánt nevet viselte, és amely az 1870-es évektől volt aktív, valami elképesztő módon –egészen az 1950-es évekig. A nevet a brit főváros Elephant and Castle nevű negyede után vették fel, és a specialitásuk luxusáruházak kifosztása volt, illetve hamis ajánlólevelekkel előkelő házakba vetették fel magukat cselédnek, hogy aztán minden értéket magukkal vigyenek. Ügyesek voltak, okosak és kőkemények, a többi bűnbanda is tisztelte őket, ráadásul szinte sosem buktak le. Ha az ő történetüket nem érdemes elmesélni, akkor kiét?

Ezt gondolta egy Hannah Walters nevű színésznő is, aki történetesen az egyik legjobb angol karakterszínész, Stephen Graham felesége és alkotótársa – Graham szinte minden szerepét párja véleménye alapján vállal el. Ők az ötletet elvitték Steven Knighthoz, a Peaky Blinders megalkotójához,

Így került központi szerepbe az Ezer bokszütés című sorozatban a viktoriánus Anglia kedvenc „sportja”, a csupasz öklű boksz, és a brit fővárosba érkező fiatal jamaicai férfi, aki hamarosan bajnokká válik. Hezekiah Moscow (Malachi Kirby) és barátja, Alec (Francis Lovehall) egy állás reményében érkeztek ide, de az ajánlatról kiderül, hogy kamu. Munka és pénz hiányában a két fekete fiatalember öklözni kezd, és így kerülnek szembe a környék kiskirályával, Henry „Sugar” Goodsonnal (Stephen Graham ) és öccsével, Treacle-lel (James Nelson-Joyce).

Bár az első összecsapásokat a tisztességtelen módszereket bevető Sugarék nyerik, Hezekiah tehetségére sokan felfigyelnek, a kétes kimenetű összecsapás pedig véres rivalizáláshoz vezet közte és Sugar között.

Addig viszont belép még valaki a képbe, akinek tervei vannak a jamaicai férfival, Mary Carr (Erin Doherty), a Negyven Elefánt női tolvajbanda „királynője”, aki egy nagy dobásra készül. Ehhez van szüksége továbbá a barátságos kínai fogadósra, Laóra (Jason Tobin) és néhány hiszékeny arisztokrata barátságára, az út pedig az immár szalonképes, bokszkesztyűkkel vívott mérkőzéseken át vezet.

Az 1880-as évek Londonjában játszódó, a Disney+ gyártásában készült 6 részes sorozat nyilván sokban emlékeztet a Peaky Blindersre, de nagyon más is. Nem csak azért, mert bő negyven évvel korábban járunk egy jóval díszesebb, teljesen más tárgyi világú környezetben, hanem azért is, mert itt abszolút kívülállók a főszereplők. Kívülállók a jamaicai férfiak, a tragikus múltú kínai, akárcsak a tolvajnők, akik zöme árván, dologházban nőtt fel, és mindenki más is az, aki a mocsokban fürdő East Endről valahogy átkerül a tehetős, sznob West Endre. Nem csoda, hogy az mozgatja a sok szálon futó történetet, hogy mindenki valaki akar lenni abban a világban, ami az itt élőket lehúzza magával, és ahol a legtöbben csak véres erőszakkal érvényesülnek. Azért is inkább Mary Carr az igazi főszereplő, még akkor is, ha magát a sorozatot a boksz adja el. Maryből elsőre nem néznénk ki sokat, ahogy kezdetben az őt alakító Erin Doherty (A korona) sem lebilincselő, ám lassan kiderül, a külső megtévesztő, és az elmúlt évek egyik legjobb sorozatkarakterével állunk szemben.

Mary Carr gátlástalan, manipulatív, kőkemény, ugyanakkor megvannak azok a szabályok, amelyekhez tartja magát, Sugar Goodsonhoz fűződő kapcsolata pedig egészen különleges, emberi – a férfi csakis mellette képes megszelídülni. Maga Sugar is lenyűgöző karakter, de messze nem olyan izgalmas, mint Mary: rendszeres dühkitörései egy idő után már megszokottá, ha nem is unalmassá válnak, Graham viszont most is remek. Őt a legtöbben a Blöff butácska Tommyjaként ismerték meg, és

Hosszan lehetne sorolni a szerepeit, vígjátékait és drámáit egyaránt, de a lényeg, hogy mindent el tud játszani az Ez itt Anglia skinheadvezérétől a Boardwalk Empire - Gengszterkorzó Al Caponéjéig. Most is képes tökéletesen hozni a bunyóst, aki képes puszta ököllel bárkit megölni a ringben – más kérdés, hogy a karakterrel többet is lehetett volna kezdeni.

Merthogy vannak kevésbé kidolgozott részek, ilyen az egyik tolvajlány románca egy anarchistával vagy a kínai saját konfliktusa, és akadnak kevésbé hihető elemek. Mint például az, hogy a jamaicai  Hezekiah beszél kínaiul – ami vicces, mert az őt játszó Malachi Kirbynek konkrétan vannak ázsiai felmenői, ahogy Stephen Grahamnak az egyik nagyapja jamaicai volt –, így ő és Lao vidáman elbeszélgetnek néha. Ráadásul ennek nincs semmiféle dramaturgia szerepe, azon túl, hogy a két férfi ettől lesz még jobb barát. Ami magát Hezekiah-t illeti, nem rossza karakter, kicsit naiv, lelkes, ugyanakkor önérzetes. Kirbynek, aki a Gyökerek (2016) remake Kunte Kintéje volt, nagyszerű fizikai jelenléte van, ami kell is egy amatőr bokszoló eljátszásához. Ugyanakkor van benne valamiféle ártatlanság is, amitől szerethető. A jó hír az, hogy lesz hová továbbvinni a karaktert, mert hamarosan jön a második évad.

És ha úgy tűnt, hogy fanyalgunk, erről szó sincs! A felsorolt hiányosságok és észrevételek, valamint a nehézkes magyar cím ellenére az Ezer bokszütés az év elejének egyik legjobb sorozata. Merthogy sikerült valami zsigerien izgalmas dologra rátapintani egy önmagában is izgalmas korban, és az eddig el nem mesélt történetet hitelesen elmondani. Azért pedig külön pont jár, hogy a sorozat nem ment el a Guy Ritchie-féle „jópofa, színes alvilági karakterek" irányba, ami egy ilyen közegben könnyed adta volna magát. Várjuk is a folytatást!

Értékelés: 8/10