Az angolok címmel indult az HBO új westernsorozata, és valóban három, a vadnyugaton a boldogulást - és a bosszút - kereső angolt ismerünk meg, de az igazi főhős egy túl sokat látott, indián nyomkereső.
A western kiapadhatatlan műfaj, mindig lehet benne újat mondani, vagy ha újat nem is, a zsáner megannyi kész alapelemét újra és újra át lehet formálni, azokból újabb és újabb mesét készíteni. Ami nekünk azért izgalmas, mert távoli és egzotikus, az amerikaiaknak pedig azért, mert országuk születéséről és kialakulásáról szól. Ami cseppet sem volt hősies és makulátlan, ahogy ezt az HBO MAX új sorozata, az Amazon gyártásában készült Az angolok is igazolja, ami ráadásul újfajta módon közelíti meg a témát. Na jó, félig újfajta módon.
Merthogy két hősünk van. Egy angol nő, Cornelia (Emily Blunt) érkezik a vadnyugatra, hogy megtalálja gyermeke gyilkosát – ilyesmit láttunk már sokszor, idegen a faragatlan cowboyok között, aki hamar kitanulja a szokásokat, és bebizonyítja, hogy mindenhol megállja a helyét. A másik hős már eredetibb választás: egy pauni indián, Eli Whipp (Chaske Spencer), aki hosszú évekig szolgált az amerikai hadsereg lovasságánál felderítőként. Talán kevéssé ismert tény, de
az amerikai lovasság sikerét mindig az indián, javarészt pauni felderítők adták,
akik az ő fejükkel gondolkodva, a szokásaikat ismerve rendre rábukkantak a keresett indiánok nyomára. Nincs is a törzsnek "jó sajtója": ők voltak például a Farkasokkal táncoló Mielőtt árulóknak kiáltanánk ki őket, érdemes tudni, hogy a paunikat rendszeresen támadták meg, ölték le vagy fosztották ki ősi ellenségeik, a sziúk, lakoták és a cheyenne-ek, akik a fehér ember érkezésekor rabszolgaként árulták a pauni foglyokat. A feljegyzések szerint azokat, akiket nem tudtak eladni, egyszerűen lefejezték, vagyis a pauniknak volt törleszteni valójuk, és az "ellenségem ellensége a barátom" elv alapján álltak a fehérek oldalára.
A frissen leszerelt Eli Whipp hamar megtanulja, hogy egyenruha nélkül ő is csak egy koszos indián, de veteránként jogosult egy kisebb földterületre. Csakhogy út közben találkozik Corneliával, aki először az ő életét menti meg, majd ő menti meg az asszonyt, akinek, ahhoz képest, hogy épp csak megérkezett, meglepően sok ellensége van. Igaz,
ezen a tájon nem kell konkrét ok arra, hogy valakit megöljenek,
elég, ha el lehet adni a szekerét és a lovait, és majdnem mindegy, hogy annak, aki az életére tör, milyen a bőrszíne. Itt mindenki a túlélésre játszik, aminek az ára sokszor valaki más élete, de vannak olyanok is, akik egyszerűen a velejükig romlottak, és pont nekik való ez a vidék. Ilyen ember az, akit Cornelia keres, és akivel, mint az lassan kiderül, Eli Whippnek, a pauni felderítőnek is volt már dolga – nyilvánvalóan valami mocskos dologról van szó.
Ám addig, amíg kiderül, mi ez a közös ügylet, még eljutunk egy wyomingi kisvárosba, ahol a helyi seriff (Stephen Rea) igyekszik néhány különös haláleset végére járni, de egy indulatos özvegyasszony (Valerie Pachner) és egy szebb napokat látott helyi marhabáró (Tom Hughes) történetét is megismerjük, és mit tesz isten, nekik is közük van ahhoz a gátlástalan gazemberhez, akivel Corneliának elszámolnivalója van. És meglehet, hogy a forgatókönyvíró-rendező Hugo Blick kissé túlbonyolítja a fél kontinensnyi országrészen egymásba futó random, mégis közös ellenséget kereső idegenek történetét, de a hat, egyenként majd’ egyórás epizódból álló sorozat cserében annyi bizarr és izgalmas találkozást hoz, ami a legtöbb hibáért kárpótol.
Hiba azért van. Néha olyan, mintha pusztán a hatásvadászat kedvéért tolnák az arcunkba az erőszakot –
nagyon durva dolgok történnek itt az emberi testtel!
-, vannak felesleges mellékszereplők, és van olyan főszereplő, aki menet közben egyszer csak eltűnik. Bár maga a gonosz remek figura, és egy olyan színész alakítja, aki valóban új arcát mutatja meg, de ennél több már spoilerezés lenne, de amit másfél évtized alatt elért zseniális gonosztevőként, az röhejesen kevésnek tűnik, különösen annak fényében, ahogy az első epizódban felvezetik, amilyen mítosz övezi. Ennek ellenére egy ültő helyemben néztem végig a sorozatot, és nem is nagyon tudtam közben felállni, mert lenyűgözött. Lenyűgözött, ahogy a vadnyugatot láttatja annak minden brutalitásával, gyakran kegyetlen, mindig résen lévő karaktereivel, katonákkal, földet kereső telepesekkel, útonállókkal, orgazdákkal, marhatenyésztőkkel, kuruzslókkal és megannyi furcsa szerzettel, és persze a különböző törzsbéli indiánokkal. Akik között szintén van kegyetlen és kétszínű, és van, akiben még ott a büszkeség és a tűz, mert ez a sorozat arról is szól, hogyan irtottak ki szinte teljesen egy népet.
A gyönyörűen fényképezett Az Angolok lelkét azonban a két főhős kapcsolata adja, de nem valami romantikus viszonyról, inkább egyfajta bajtársiasságról van szó. És lehet, hogy Corneliából talán kissé túl könnyen lesz szikár gyilkos, ha kell, de
ezek jól kitalált karakterek, akiket remek színészek játszanak.
Emily Blunt, aki egyben a sorozat executive producere is, persze mindig elképesztően jó, a nagy meglepetés inkább Chaske Spencer. Lehet, hogy lesz, akinek ismerős lesz az arca: ő volt az Alkonyat-filmek félmeztelen indián-vérfarkasainak vezetője egy olyan szerepben, amihez nem sok tehetség vagy képzettség kell, itt viszont nagyszerű. Igaz, ehhez a karakterhez leginkább egy tartást és egy hanghordozást kellett jól eltalálni, de ehhez azért szükséges volt a megfelelő kisugárzás is. És ez a kisugárzás kellett ahhoz, hogy maga a karakter is eladható legyen, mert az indiánokra vadászó indián, aki számára mindenki ellenség, még az is, aki tegnap még a barátja volt, elég valószínűtlen, mégis lenyűgöző figura.
Értékelés: 7/10
