Kaos: Jeff Goldblum egy görög isten, de nem a jó értelemben

A Netflix új sorozata a görög mitológiát elhozta a jelenbe, és számos ponton belepiszkál az eredeti történetbe - de ezzel csak félsikert arat. Goldblum viszont remek ripacs.

Vicces, hogy Jeff Goldblum új Netflix sorozata, a görög istenek és halandók konfliktusait bemutató Kaos poénját két egymást követő Marvel-feldolgozás lőtte le nem is olyan rég. A Thor: Ragnarökben (2017) ugyanis pont maga Goldblum játszott egy hasonló felfuvalkodott, bukásra ítélt, kvázi mitologikus vezéregyéniséget, a Nagymestert, míg a Thor: Szerelem és mennydörgés (2022) a beképzelt, halandókat semmibe vevő istenek bukását mutatja be.

Igaz, a Kaos annyit csavar a történeten, hogy mindez a jelenben játszódik,

a XIV. Lajos korabeli kastélyban élő Zeusz Balenciaga cipőt hord, a szereplők mobiltelefont használnak, Orpheusz egy rocksztár és így tovább – kérdés, hogy ez a mérsékelten frappáns alapötlet működik-e. Árulkodó dolog, hogy a sorozat eddig vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz kritikákat kapott - az utóbbiból többet.

Forrás: Netflix

 

A ki***tt világ vége akkora siker lett a Netflixen, hogy a széria showrunnere, Charlie Covell görög mitológián alapuló tervét már 2018-ban elfogadták – aztán jött a járvány, sztrájkok, satöbbi, de most itt a sorozat, én meg vakarom a fejem, mit kezdjek vele. Merthogy én is imádom a görög mitológiát, a nagyszerű Robert Graves rengeteg jegyzettel és plusz információval ellátott A görög mítoszok című kétkötetes könyvét olvastam, és tudom, hogy

ez így egészében megfilmesíthetetlen.

Megsorozatosíthatatlan. Cowell persze mindent megtett, hogy a dolog mégis működjön, és nyilván nem a TELJES mitológiával dolgozott, már csak annak időrendje miatt sem – bár a történelmi időrendiség megkavarása nem igazán zavarta, amikor a trójai háború végét és a krétai civilizáció fénykorát egymás mellé tette. Kiemelt egyes alakokat, bizonyos mítoszokat, de alapvetően egy olyan családregényt rakott össze, amit nem véletlen hasonlítanak az HBO Utódlás című saját gyártású sorozatához.

Forrás: Netflix

 

Merthogy adott a főisten, Zeusz (Jeff Goldblum), akinél beüt a midlife crisis, merthogy egy furcsa ráncot fedez fel a homlokán, ami egy próféciára emlékezteti, ami a bukását jósolja meg. Úgy vezeti le a feszültségét, hogy bosszút forral a szerinte az istenekkel szemben tiszteletlen emberiség ellen, de valóban veszély fenyegeti. Titokban ugyanis Zeusz ellen szövetkezik a sziklához kötözött, kegyvesztett barátja, Prométheusz (Stephen Dillane), akinek három halandó segítségére van szüksége a tervéhez. Az egyikük Eurüdiké (Aurora Perrineau), a már emlegetett rocksztár Orpheusz (Killian Scott) szerelme, akit elüt egy teherautó, és az alvilágba kerül, miközben Krétában kisebb politikai válság alakul ki a trójai menekültek miatt, akiket Ariadné hercegnő (Leila Farzad) – a fonalas csaj! – apja tilalma ellenére a védelmébe szeretne venni.

Forrás: Netflix

 

Mondhatnám, hogy az ember csak kapkodja a fejét, annyi minden történik és annyi szereplő vonul fel annyi síkon – külön vonalon, fekete-fehérben látjuk az alvilág történéseit -, de kapkodásról szó sincsen. Igaz, van rá nyolc, meglehetősen hosszú epizód, hogy eljussunk A pontból B pontba, vagy, ha a műsor következetes lenne, alfából bétába. Csak egy gyors példa: Zeusz meg akarja leckéztetni az embereket, de előtte meg akarja keresni az óráját, de nem találja, ami felbosszantja, a dühét a személyzeten tölti ki, aztán meglesz az óra,

ami elvisz egy fél epizódot, de semennyire nem viszi előre a sztorit,

Zeuszról pedig eddig is tudtuk, hogy könnyen felhúzza magát, és nem számít neki a halandók élete. A másik gond az, hogy nem mindegyik szál elég érdekes önmagában – a krétai palotai intrikák semmiképp sem, ahogy Zeus hisztije sem a saját családjában, bár a tengerek istenét, Poszeidónt alakító Cliff Curtis meglepően szórakoztató. Goldblum azt csinálja, amit mindig, ripacskodik, de őt már ezért keresik meg, és ő egy szerethető ripacs, ha nem is túl sokoldalú ebben.

Forrás: Netflix

 

Marad az alvilági rész, az viszont remek. A jól ismert mítosz szerint a dalnok Orpheusz az Alvilágból akarja visszahozni a kedvesét, csakhogy ezen a sorozat tud úgy csavarni, hogy nem valami, a korszellemnek megfelelő aktualitást erőszakol rá – mint mondjuk a trójai migránsok esetében -, hanem tényleg kreatív módon. Az például az elején kiderül, hogy Eurüdiké már nem szereti Orpheuszt, az utóbbinak pedig fontos szerepe van az istenek elleni összeesküvésben – akikről sötét titkokat tudunk meg.

Mármint tényleg sötét titkokat, és ennek a szálnak van súlya,

van benne dráma, nincs elbohóckodva, és az Eurüdikét alakító Aurora Perrineau (Felelsz vagy mersz, Gyilkos lelkek) játékában van valami hipnotikus. Róla még hallani fogunk, de nem biztos, hogy a Kaos második évadában. Merthogy a történet részben lezáratlan marad, van esély a folytatásra, de nem biztos, hogy az eddig látottak elégnek bizonyulnak arra, hogy a Netflix további pénzt tegyen bele – még akkor is, ha tényleg vannak rajongó kritikák.

Értékelés: 7

Forrás: Netflix