A filmekben a cowboyok csak fehérek lehetnek, pedig léteztek, és léteznek most is afro-amerikai lovasok. Egy részük Philadelphia városában él. Róluk szól a Netflix új filmje.
Olyan gettódrámát már láttunk, nem is egyet, amelyben az alapvetően jóravaló, halmozottan hátrányos helyzetű fiatal rossz társaságba keveredik, de kap még egy esélyt a sorstól, és egy mentor segítségével rátalál a helyes útra. Olyat viszont még biztos nem, ahol a megváltás lóháton, pontosabban egy lovas közösség képében érkezik.
A Netflix új bemutatójának főszereplője egy 15 éves detroiti srác, Cole (Caleb McLaughlin a Stranger Thingsből), aki már sokadszorra kerül összetűzésbe a hatóságokkal, anyja ezért úgy dönt, hogy a nyári szünetben elküldi a fiút a Philadelphiában élő exférjéhez, hátha ő képes lesz megnevelni. Az Idris Elba által alakított Harp nincs felkészülve az apaszerepre, mert korábban szinte semmilyen formában nem vett részt a fia életében, Cole pedig arra a sokkra nem számít, ami apja lepusztult lakásában éri. A nappaliban egy igazi ló legelészik békésen, Harp ugyanis egy olyan fekete lovas közösség tagja, amely a városon belül működtet egy lovardát féllegálisan. A fiút nem nyűgözi le a városi cowboy-ok nomád romantikája, és attól a gondolattól sincs elragadtatva, hogy istállókat kell ganéznia egész nyáron a hófehér sportcipőjében. Munkába áll mégis, mert még arra sincs pénze, hogy visszabuszozzon Detroitba, közben pedig összefut gyerekkori barátjával, Smush-sal, aki ráveszi, hogy segítsen neki dealerkedni.
Ha a fogadóirodáknál tippelni lehetne arra is, hogy hová fut ki egy-egy film cselekménye, akkor a Városi cowboy esetében már az első negyedórában lezárnák a fogadásokat. Az elsőfilmes Ricky Staub rendező és írótársa, a szintén nullkilométeres Dan Walser nem rest lehajolni egyetlen lejárt szavatosságú gettódrámás sablonért sem. Cole természetesen úgy sodródik bele az alvilági üzelmekbe, ahogy az a tanmesékben meg van írva, miközben először egy betörhetetlen vadlóval barátkozik össze (metafora!), aztán az összetartó lovasközösség tagjaival is, és a végén az apjával is rendeződik a viszonya.
A rengeteg közhelyes megoldást a valóban érdekes szubkultúra bemutatója azért képes hosszabb-rövidebb ideig ellensúlyozni. Látszik és érződik, hogy a filmesek alaposan beleásták magukat a témába, és szívükön viselik ennek a valóban létező közösségnek a sorsát. A maximális hitelesség érdekében a szereplők egy részét igazi Fletcher Street-i lovasok alakítják (egyikük megszólalásig hasonlít Lakeith Stanfieldre), és az amatőr színészek szerencsére egyáltalán nem lógnak ki a filmből. Dicséretet érdemel még az operatőr, Minka Farthing-Kohl is, aki igazi mágikus-realista hangulatot varázsol a betondzsungelbe, és csak egy-két alkalommal csúszik át a giccshatáron.
A Netflix a promóciós anyagokon, érthető módon, Idris Elbával reklámozza a filmet, és a brit színész el is tudja magát adni tősgyökeres philadelphiai cowboy-ként, valójában viszont csak mellékszereplő Caleb McLaughlin karaktere mögött, aki szinte minden jelenetben benne van, és igazolja is a tehetségét.
A Városi cowboy ennek ellenére dokumentumfilmként, az ezerszer látott dramaturgiai panelek mellőzésével, sokkal izgalmasabb lenne, de szívesen néznénk olyan új westernfilmet is, amely a fekete cowboyok sokáig elhallgatott történetéből mesélne el egy-egy fejezetet.
