A brit tiniszéria – amelynek három évada streamelhető a Netflixen – saját alkotója, Laurie Nunn bevallása szerint tisztelgés John Hughes nyolcvanas években készült kamaszdramedyjei (Tizenhat szál gyertya, Nulladik óra, Meglógtam a Ferrarival) előtt. Annyiban mindenképpen áll a párhuzam, hogy a Szexoktatás is intelligensen közelíti meg a tinédzserek világát (a Hughes-érát követő évtizedek tinifilmjeivel, például az Amerikai pite-mozikkal szemben), a nyolcvanas években alkotó mester műveihez képest azonban sokkal erősebb, mondhatni

bivalyerős a high conceptje.

Nunn munkájának főhőse egy egyszülős családban, konkrétan egy szexterapeuta édesanya (Gillian Anderson egyszerre parádés és érzékeny alakítása) mellett nevelkedő, koravén 16 éves srác, Otis, aki egy szép nap összeáll a suli kiközösített különcével, a dögös Maeve-vel, és elindítanak egy társaikat célzó szexterápiás szolgáltatást, a gimnázium használaton kívüli vécéjében. A tanácsadó természetesen az anyja mellett megfelelően kikupálódott Otis, míg Maeve az adminisztrációs, anyagi és szervezési munkákat intézi.

Az üzlet pedig azonnal beindul, hiszen a kamaszok éjjel-nappal szexelnek, szóval természetes, hogy vannak ezzel kapcsolatos kérdéseik. A Szexoktatás legtöbb epizódja ennek megfelelően egy olyan cold opennel nyit, amelyben rögtön in medias res belekerülünk a tinikarakterek legkülönfélébb szexuális problémáiba, az óvszerhasználattól kezdve a megszakított közösülésen át a meleg szexig. Az általában csattanóval végződő képsort utána az egyórás játékidő folyamán bővebben is kifejtik (amint a „páciensek” eljutnak Otishoz), ezzel párhuzamosan pedig mélységében is megismerjük a központi figurákat (Otison és Maeve-en kívül családtagjaikat, barátaikat, osztálytársaikat, sőt még az iskola igazgatóját is).

Mindebből egyenesen következik a Szexoktatás legnagyobb erőssége: őszintén, nyíltan és tabuk nélkül, sőt adott esetben humorral mutat be olyan, sajnos sokszor még mindig tabusított jelenségeket,

Ha Laurie Nunn sorozatának van valamiféle generációkon átívelő üzenete, akkor az mindenképpen az, hogy a szex sokféle lehet, és sokféleképpen lehet jó.

Ami a sorozat másik vonulatát, azaz a főhősök érzelmi életének ábrázolását illeti, a Szexoktatás ezen a téren is kiemelkedő. Ahogy azt a közhelyes, de igaz mondás is tartja: a suszternek mindig lyukas a cipője – és nincs ez másként Otis és édesanyja esetében sem. Szextanácsadóink magánélete folyamatosan zajlik, szinte állandóan valamilyen érzelmi vagy párkapcsolati válságban vannak, és saját életüket illetően általában rosszul döntenek. Ennek megjelenítésekor az alkotók ugyan sok klisét használnak (lásd a szinte megszámlálhatatlan szerelmi háromszöget vagy az olyan kreált fordulatokat, mint amikor valaki épp akkor megy oda valahova, amikor nem kéne), de közben

lélektanilag rendkívül hiteles az egész, és több karakter is valódi jellemfejlődésen megy keresztül az epizódok folyamán.

A harmadik évadra viszont sajnos egyértelmű minőségromlás figyelhető meg a Szexoktatáson. Egy elég megkérdőjelezhető döntéssel ugyanis a második évadra az alkotók rövidre zárták az iskolai szexklinika vonulatot, és inkább a szappanoperai fordulatokra, az intrikákra és kavarásokra koncentráltak. Ez pedig az utolsó évadra odáig fajul, hogy a széria teljesen átmegy szappanoperába: és bár még mindig az átlagosnál érzelmileg intelligensebb és okosabb szappanoperáról beszélünk, azért az utolsó epizódokban sajnos elkövetnek elég egyértelmű túlkapásokat.

Az új iskolaigazgató bevezetése elsőre ugyan jó ötletnek tűnik, de a harmadik évad részeiben olyan túlzásokkal ábrázolják a figurát, annyira elrajzolják, hogy csak látszatra laza, valójában merev és diktatórikus fiatal nő helyett már-már a Sátán földi helytartójának tűnik. Nagyjából ebben az évadban kezd zavaróvá válni a sorozat zeneválasztása is, hiszen végig nagyon menő számokat raknak ugyan be aláfestő zenének, de nagyon didaktikus, hogy azok szövegükben is mindig annyira passzolnak a képernyőn látottakhoz, ami már szájbarágásnak tetszik.

Pedig ha valamit sikerült a korábbi, sikeresebb évadoknak elkerülni (még a tanulságos mondanivaló ellenére is) az a didaxis.

A Netflix már hivatalosan is bejelentette, hogy a Szexoktatásból negyedik évad is készül, ami a fentiek fényében nemcsak azért jó hír, mert a záróepizódban több brutális cliffhangert is elhelyeztek, hanem azért is, mert így az alkotók esélyt kapnak a szépítésre: arra, hogy visszahozzák az első évadok minőségét és mélységét. Aggodalomra egyébként semmi ok, a Szexoktatás még így is kiváló sorozat – csak ami eleinte a Z-generáció John Hughes-életérzésének tűnt, az a végére inkább a Z-generáció Narancsvidékévé vagy Dawson és a haverokjává vált. De még így is nagyon lehet szeretni.