Úgy képzelem, hogy most már nem csak úgy általában tanítják a forgatókönyvírást, hanem azon belül lehet szakosodni is, mondjuk a posztapokaliptikus történetekre, lehet specializálódni a világvégére. Merthogy olyan mennyiségű sorozat és film jelent meg és jelenik meg mostanában egy olyan világról, ahol már nem érvényesek a régi szabályok, ahol minden percben meg kell küzdeni a túlélésért, hogy ebből már kisebb iparág alakult ki, és aminek megvannak a maga kliséi, bevett fordulatai, jellegzetes karakterei. Mint például a hétköznapi anya, aki hőssé válik a családja kedvéért.

Első ránézésre Jill (Gina Rodriguez) nem túl hősies: úgy ismerjük meg, hogy biztonsági őrként lejárt gyógyszereket lop a munkahelyén, amit aztán mellékkeresetként elad a helyi dealernek. Ugyanakkor Jillnek van két gyereke, a már tini Noah (Lucius Hoyos) és a kisebb Matilda (Ariana Greenblatt), akik az anyósánál élnek, mert férje halála után elvette őket tőle a bíróság, mert akkor még nem csak lopta a drogokat. Jill, akárcsak néhai férje, katona volt, nyilván a poszttraumás szindróma is szerepet játszott a függőségben, és most egy újabb trauma vár rá, és úgy általában az egész emberiségre. Egyszer csak elmegy az áram, minden, ami elektronikával működik, leáll, de nem ez a gáz, és nem is az, hogy Jill és családja kapásból autóbalesetet szenved. A gáz az, hogy innentől kezdve senki sem tud aludni, de még gyógyszerrel sem, sőt, még az eszméletüket sem tudják elveszíteni. Innen az új Netflix film frappáns címe, az Ébrenlét!

Az alvásmegvonás pedig először mentális zavarokat, majd fizikai elváltozásokat okoz, ráadásul a szokásosnál gyorsabban, és ha nem találnak rá gyógymódot, akár az egész emberiség kihalhat. A kulcs a gyógymódhoz pedig itt van a szemünk előtt: Jill kislánya, Matilda képes aludni, de a kérdés az, hogyan és milyen áron „szedik ki” belőle a titkot, és ezt anyja is tudja. Így a kis család, több rázós helyzetből kiverekedve magát elindul a titkos támaszpont felé, amit a nő egykori felettese (Jennifer Jason Leigh) vezet, de vannak fenntartásai, mi pedig szépen elkezdhetjük kipipálni a szokásos posztapokaliptikus kliséket. Jönnek a fosztogatók, a vallási fanatikusok, hőseink rájönnek, hogy a régi autók még működnek, így nekivágnak az útnak, a helyi börtönből kiengedik az elítélteket, előkerül egy férfi, akiben talán lehet bízni, talán nem, és ott van a katonaság, egyszerre a rend záloga és a még nagyobb káosz lehetősége.

Amúgy a klisékkel semmi bajom nincs, olyanok, mint a konyhai eszközök, csak velük lehet dolgozni, de nem mindegy, mit hozunk velük össze, és Mark Raso (Koppenhága, Kodachrome) tisztességes mesterember. Nyilván behatárolja a lehetőségeit, hogy nem nagy költségvetésű mozifilmről van szó nagy sztárokkal, sőt, nincsenek földönkívüli szörnyek és démoni entitások, mint a Hang nélkülben (2018 ) vagy a Madarak a dobozban esetében (2018) hasonló műfajon belül, de amit összerakott, az teljesen vállalható, ha néhol billeg is, mint a legvégén a támaszponton történteknél. És az, hogy mindez izgalmas, élvezhető és átélhető, az elsősorban Gina Rodrigueznek (Tölténykirálynő, Expedíció, Szeplőtelen Jane) köszönhető, aki szikár, de mégis érzelemmel teli, rendkívül fizikális játékával képes tartalommal megtölteni a hőssé váló hétköznapi anya kliséjét, és mint azt írtuk, semmi baj a klisékkel, ha jól használják őket, és itt pontosan ez történik. Persze vadonatúj dolgokat is ki lehet találni – és az alvásképtelenség tulajdonképpen az -, de az már egy másik kategória, másik liga.

Értékelés: 7/10