Szokás azért (is) kutyázni Hollywoodot, mert nemcsak saját magát remake-eli, hanem a világ többi részének filmtermését is szívesen leszüreteli. A kritikusi konszenzus ezekben az esetekben az, hogy több évtizeddel korábban készült, kicsit már porlepte alkotásokat feldolgozni nem bűn, pláne, ha sikerül csavarni valamit az eredetin. Ellenben alig pár éve bemutatott sikerfilmeket újraforgatni mindenféle hozzáadott érték nélkül, nem művészi teljesítmény, csak egyszerű iparosmunka.

Ezek a vádak általában jogosak is, csak azt vagyunk hajlamosak elfelejteni, hogy egyáltalán nemcsak az amerikai producerek keresik a remake-elésre alkalmas külföldi filmeket, hanem mindenki, aki biztosra akar menni. Elvégre, ami működött mondjuk spanyolul, az az olasz nézőknek is be fog jönni, nem?

Erre bazíroztak Az éj leple alatt alkotói is, amikor a Séptimo című 2013-as argentin-spanyol thriller alapötletét vették kölcsön, és ha a Netflix toplistáját vesszük értékmérőnek, akkor be is jött a számításuk, mert a bemutató utáni napon 24 országban került az élre. Nagyon nagy kockázatot valójában sem az alkotók, sem a Netflix nem vállalt, tekintve a film nézőmágnes alaphelyzetét. Létezhet-e drámaibb szituáció annál, mint amikor az éjszaka közepén eltűnik a szülői házból a két kisgyerek, majd pár órával később telefonálnak az emberrablók?

Valamit valamiért

Renato De Maria thrillerében pontosan ez történik, és a helyzetet bonyolítja, hogy a szülők épp válófélben vannak, az apának pedig, aki az ominózus éjszakán besörözve és befüvezve elbóbiskolt, komoly szerencsejáték-adósságai vannak. Pietrónak ugyan nincsenek olyan tökélyre fejlesztett „különleges képességei”, mint Liam Neesonnek az Elrabolvában, de ő is mindenre képes azért, hogy visszaszerezze a gyerekeit. Az emberrablók 150 ezer eurót követelnek készpénzben záros határidőn (két napon) belül, ami pont 150 ezerrel több annál, mint ami a férfi rendelkezésére áll, ezért jobb híján egy régi haverjához fordul segítségért, aki ma már sötét ügyletekből tartja fent magát, a pénzért cserébe pedig kér Pietrótól egy „apróságot”.

Statisztikailag elhanyagolható lehet azon kisgyerekes szülők száma, akik érdektelennek tartanak egy ilyen alaphelyzetet, elvégre a primer izgalmak mellett önvizsgálatra is alkalmat adhat a film. Mindenki felteheti magának a kérdés: mit tennék én hasonló helyzetben, meddig lennék hajlandó elmenni a gyerekeimért? Dramaturgiai szempontból viszont az emberrablás az egyik legelcsépeltebb szcenárió, és ebbe a csapdába Az éj leple alatt is befuthatna, ha az Elrabolvának valamiféle rejtett remake-je próbálna lenni. Annyi talán spoilerezés nélkül is elárulható, hogy az alkotók – illetve az eredeti spanyol film írói –, nem ezt a megoldást választották, hanem bedobnak egy olyan krimibe illő csavart, ami váratlannak ugyan nem nevezhető, de mégis működik.

„Nem jó, de nem is tragikus”

Netflixes mércével mérve ezért is lehet a filmet a „kánikulai estén, ivósörrel elmegy”-kategóriába sorolni. Nincsenek benne üresjáratok, pont annyi feszültség és fordulat van benne, amivel kitölthető a másfél óra. A fényképezés korrekt (operatőr a Mátrix: Feltámadásokat is jegyző Daniele Massaccesi), a zene még annál is jobb (szerzője a Fargo és a Ripley sorozatokon is dolgozó Jeff Russo), a főszerepben pedig az egyik legjobb olasz színész, a már Hollywoodban is bizonyító Riccardo Scamarcio (John Wick 2., Szeánsz Velencében, Verseny a győzelemért) látható, de a leendő exfeleséget alakító Annabelle Wallis is kiváló választás.

A filmet elsősorban mégsem miattuk érdemes megnézni, hanem mert kiváló esettanulmány. Aki elgondolkozott már valaha azon, hogy miként lehet ugyanabból az alaptörténetből középszerű, egyszerhasználatos filmet és műfaji klasszikust is készíteni, az próbálja meg elképzelni, hogy mennyire lett volna más a végeredmény, ha nemcsak a színészek A-kategóriások, de a kreatív stáb is. Ha a forgatókönyv történetesen Gillian Flynn kezébe kerül, a rendezést pedig David Fincher vállalja el, akkor

Az éj leple alatt ugyanarra a polcra kerülhetett volna fel, mint a Holtodiglan, így viszont két hét múlva már senki nem fog emlékezni rá.