A Free Guy, Vasököl, az Éjszaka a múzeumban-trilógia és a Stranger Things producere, Shawn Levy Budapesten forgatja új minisorozatát, és ezt kihasználva a Nemzeti Filmintézet keretein belül működő Fast Forward Program szervezői meghívták őt egy mesterkurzusra a Puskin mozi nagytermébe. A vasárnap esti esemény a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a kanadai rendező Osváth Gábor producer kérdéseire válaszolva mesélt a karrierjéről, és elárulta azt is, hogy mi az alkotói filozófiája, és mit tanácsol a közönség soraiban ülő fiatal magyar filmeseknek.

A beszélgetés elején az aktuális munkájáról mesélt: Anthony Doerr Pulitzer-díjas regényéből (All ​the Light We Cannot See) készít Budapesten egy négyrészes miniszériát olyan színészekkel, mint Mark Ruffalo vagy Hugh Laurie. A casting különlegessége, hogy a főszereplő vak lányt valóban egy vak színésznő alakítja, ettől – Levy reményei szerint – sokkal autentikusabb lesz a 2. világháború idején, a megszállt Franciaországban játszódó film.

Miért nem lett színész?

Ami a kezdeteket illeti, Levy Montrealban nőtt fel, és ő is az USA legnagyobb exportját, az eszképista popcornfilmeket fogyasztotta gyerekként. Kedvenc filmjei többek közt a Csillagok háborúja, az Esőember, a Kramer kontra Kramer, A keresztapa, a Száll a kakukk fészkére, a Kánikulai délután és John Hughes komédiái voltak.

Először színész akart lenni, színházszakra járt a Yale-en, egy bizonyos Paul Giamatti volt az egyik évfolyamtársa. Volt, hogy közösen adták elő a Száll a kakukk fészkére egyik jelenetét, ahol Giamatti játszotta McMurphyt. Levy ekkor szembesült azzal, hogy szemben a kiváló Giamattival, ő legfeljebb csak „jó” színész lehet, ezért inkább olyasmit csinálna, amiben tudna „nagyszerű” is lenni.

Egy másik alkalommal Tennessee Williams egyik darabjából adott volna elő egy részletet, amikor a tanár négy mondat után megállította.

Ez fájt Levynek (talán még sírt is), de be kellett látnia, hogy a tanárnak igaza van, túlságosan tudatosan játszott ahhoz, hogy nagyszerű színész legyen belőle. Ezután fordult a rendezés felé.

Zombik és rendezők

Ha a komoly színészi ambíciókról le is mondott, a tandíjra meg kellett valahogy keresni a pénzt, ezért szerepet vállalt többek közt a méltán ismeretlen Zombie Nightmare című opusban, ahol egy zombi egy baseballütő segítségével végzi ki.

Játszott a Made in Americában is, ahol egy rendezőt alakított. Improvizálnia is kellett, de nem tudta, hogyan, így azt kiabálta végig, hogy „Ne álljatok le, ne álljatok el” – ma pedig, évtizedekkel később, tényleg ezt mondogatja rendezőként, mert rájött, hogy ha leállnak a jelenettel, akkor mindenki kifújja magát, és nehéz újra a megfelelő állapotba hozni a színészeket. Később ezt a leckét

Ben Stillerrel és Robin Williamsszel dolgozva tanulta meg igazán – ha benne vannak a flow-ban, akkor nem szabad megállítani őket.

Hogy talált rá a saját hangjára?

Vizsgafilmként egy bosszúdrámát akart forgatni egy holokauszttúlélő unokájáról, aki levadássza az egyik koncentrációs tábor egykori őrét, majd megkínozza és megöli. A 90-es évek közepén mindenki ilyen tarantinós erőszakfilmeket akart forgatni. Egy barátja azonban bedobta neki egy kisfilm ötletét, amelyben kisvárosi kiskamaszok elhatározzák, hogy összeházasodnak, hogy bekerüljenek a rekordok könyvébe. Ez lett a Broken Record, az első rendezése, amely technikai szempontból amatőrnek számított, de humora és óriási szíve volt. Ettől a pillanattól számítja a karrierjét, mert ekkor jött rá arra, hogy mi az ő útja. Korábban olyasmivel próbálkozott, ami nem ő volt.

Levy is megpróbált elmenekülni saját maga elől, de végül elfogadta, hogy az érzelmes, vicces, emberséges, reményteli és eszképista történetek érdeklik. Nézőként is ezek a filmek izgatják, ezért rendezőként is ilyeneket készít.

„Ez az a hívás.”

A filmiskola után egy gazdag mormon producer megbízásából rendezett két, konzervatív családi értékeket dicsőítő filmet.

Ekkor kapta azt a tanácsot, hogy ne csináljon olcsó filmeket, mert beskatulyázzák szakmunkásnak, rendezzen inkább tévéepizódokat, ott meg tudja tanulni a szakmát, és a filmográfiáját sem csúfítja el. Így aztán négy éven át dolgozott a Disney Channelnek és a Nickelodeonnak.

Az egyik munkája az Unokatestvérem, Skeeter volt, amiről Levy kijelentette, hogy kizárt, hogy a közönség soraiban bárki is ismerné, mire többen is jelentkeztek, hogy de igen. Egyetlen epizódot rendezett csak, és már el is felejtette ezt a munkát, amikor három évvel később Brian Robbins tévés producer – aki ma már a Paramount Pictures elnöke – felhívta. Így nyitotta a beszélgetést: „Ez az a hívás.” Levy visszakérdezett: milyen hívás?

A hívás, amire mindig is vártál.”

A Minden hájjal megkent hazug című családi vígjáték rendezését akarták rábízni, és amikor Levy megkérdezte, hogy miért pont rá gondoltak, azt volt a válasz, hogy az Unokatestvérem, Skeeter 53 epizódja közül egyedül az övére emlékeztek.

A tanulság Levy szerint az, hogy

soha nem tudhatod, melyik munkád fog mindent megváltoztatni,

ezért a tökéletességre kell törekedni mindegyiknél. Levy természetesen elvállalta a filmet, amelyben az egyetemi évfolyamtársát és barátját, Paul Giamattit kellett rendeznie. 15 milliós büdzséből dolgozhatott, ami óriási ugrásnak számított a karrierjében.

Ha Steve Martin hív...

A bemutató után az egyik megbízás vezetett a másikhoz, a Szakítópróbát a Tucatjával olcsóbb, majd A rózsaszín párduc követte. Levy utólag maga is úgy látja, hogy valószínűleg nem kellett volna feldolgozni Peter Sellers klasszikusát, de ha egy 31 éves rendezőhöz odamegy Steve Martin a Tucatjával olcsóbb forgatásán azzal, hogy

Azt akarják, hogy játsszam el Clouseau felügyelőt, de csak akkor vállalom, ha te rendezed”,

akkor nem lehet nemet mondani.

Apakomplexusok sorozata

A legnehezebb, de egyben a leghálásabb munkája az Éjszaka a múzeumban volt. A Broken Recordhoz hasonlóan a forgatókönyv első verziója nem volt igazán erős, de Levy szerint ez nem számít, mert a dialógokat át lehet írni, az akciójeleneteket ki lehet jobban dolgozni, de azt a bizonyos nagy ötletet nem lehet kitalálni menet közben.

Miután eldőlt, hogy Ben Stiller lesz a főszereplő, a többi sztár leigazolása már nem jelentett problémát, mert Stiller igazi „tehetségmágnesnek” számított, így Levy olyan nevekkel dolgozhatott, mint Robin Williams, Dick Van Dyke, Carla Gugino, Ricky Gervais vagy Mickey Rooney.

Az Éjszaka a múzeumbant azért vállalta el, mert eredeti ötletre épült – de csak 9 hónapnyi győzködés után mondott igent. Azzal indokolta az elutasítást, hogy nem ért a vizuális effektusokhoz, ő csak szívmelengető és vicces történeteket akar elmesélni. Később esett le neki, hogy a sztori lelke az apa-fiú kapcsolat – a Stiller által alakított férfi ki akarja vívni a fia tiszteletét és szeretetét –, és ehhez már tud kapcsolódni.

A következő négy filmjét is az apa-fiú kapcsolat működteti, de erre csak akkor jött rá, amikor Darren Aronofsky egy partin megkérdezte tőle, hogy honnan van ez az apakomplexusa, és aztán kifejtette neki, hogy mire gondol.

Forgatás Robin Williamsszel

Az első két Éjszaka a múzeumban-filmben Williams pont olyan volt, amilyennek elképzeljük.

Csak annyit kellett mondani neki, hogy „Felvétel!”, és megállíthatatlan volt.

A forgatókönyvet csak sorvezetőnek használta, rengeteget improvizált, nála soha nem szabadott leállítani a felvételt, mert előfordult, hogy lenyomott 15 poént egymás után, és a 14. lett a legjobb.

A harmadik részben már nem fogott annyira Williams agya, és ennek sajnos nem is volt tudatában. Olyan dolgok okoztak számára problémát, amelyeket korábban simán megoldott – nem emlékezett például a szövegére. Ettől viszont érzelmileg sokkal hitelesebb alakítást nyújtott, mint az első két filmben.

Mark Wahlberg meztelenkedése

Levy következő filmjét, a Párterápiát saját kapcsolata ihlette. A rutinba belefáradt házaspár balsikerű randijának ötlete egy feleségével közös vacsora közben jutott eszébe, de itt is a színészeken volt a hangsúly. Tina Fey és Steve Carell mellé a kisebb szerepekre is csupa nagyágyút választott Mark Ruffalótól Mila Kunison át James Francóig. Mark Wahlbergnek először csak az ügynökével tárgyalt, aki közölte vele, hogy ha szeretné, hogy az ügyfele végig félmeztelen legyen, akkor extrát kell fizetnie, mert ebben az esetben Mr. Wahlbergnek ki is kell gyúrnia magát.

És mennyibe kerül egy szénné gyúrt Mark Walhberg?

- kérdezte Levy, és a kapott, elég jelentős összeget be is kellett a forgatási napok számával szorozni, mert a színész napidíjat számolt fel.

Vasököl

Itt szakított először a vígjáték műfajával. A komédiában mindent a nevetésnek kell alárendelni, a lényeg, hogy a jól bevilágított díszletben, minimális kameramozgással érvényesülhessenek a vicces színészek. A Vasökölben viszont több tér jutott az esztétikumnak, az önmagukért való beállításoknak.

Felszabadító, ha nem muszáj beletenni a millió dollárért szerződtetett vicces embert minden képbe”

- mondta erről Levy

Többet kellett CGI-jal dolgoznia, mint bármikor korábban. A legfontosabb tanulsága ennek a munkának az volt, hogy

nem tanulhatsz új dolgokat, ha úgy csinálsz, mintha már tudnád őket.”

A forgatás alatt is szólt a zene, hogy a színészek jobban átérezzék az adott jelenet hangulatát. Amikor közölte Danny Elfmannal, hogy az egyik ilyen dalt – amely az első (fentebb beágyazott) edzésjelenet alatt szól - szeretné megtartani a végső verzióban is, a zeneszerző elmagyarázta neki, hogy ha meg akarja ríkatni a nézőket a fináléval, akkor az ott felcsendülő zenei témát már korábban meg kell alapoznia, különben nem fog rezonálni a közönséggel a jelenet. Levy természetesen igazat adott neki.

Audiencia Spielbergnél

Mielőtt a stúdió rábólintott volna a Vasökölre, Levynek személyesen Spielbergnek kellett a film ötletét eladnia – szakszóval pitchelnie. Elutazott hozzá New Yorkba, ahol nem a teljes filmet mesélte el, és nem is a bokszoló robotokat emelte ki, hanem az apa-fiú kapcsolatot, illetve azt a jelenetet a fináléban, ahol az apa a fia szeme láttára diadalmaskodik. Spielberg azonnal igent mondott, és tanácsot is adott: azt javasolta, hogy a Jurassic Parkhoz hasonlóan építsék meg ők is a robotot, ne csak CGI-t használjanak. A bokszolós jeleneteket természetesen számítógépes animációval lehet csak megoldani, de Spielberg szerint fontos, hogy minden olyan jelenetben, ahol interakcióba lép a gyerek a robottal, valódi robot szerepeljen – mert úgy más az élmény a forgatáson, és más a vásznon is.

Levy azt is megkérdezte Spielbergtől, hogy ő honnan tudja, mikor melyik a megfelelő beállítás, és hogy hová kell letenni a kamerát. A rendező válasza az volt, hogy

nincs univerzálisan jó megoldás, csak olyan, ami számodra jó, ami a te elképzelt víziódhoz passzol”.

Levy azóta is ezt a tanácsot követi, kimegy a forgatásra, és ott dönti el, hogy hova teszi le a kamerát, attól függően, hogy milyen érzést szeretne a nézőkből kiváltani.

A bukás tanulsága

Levy filmjei közt az egyik kakukktojás az Itthon, édes otthon, egy felnőtteknek szóló dramedy, olyan színészekkel, mint Jason Bateman, Tina Fey, Jane Fonda vagy Adam Driver. A Torontói Fesztiválon debütált filmet a kritika szerette, de a közönség megbuktatta, amit Levy nehezen tudott feldolgozni, de végül arra jutott, hogy a filmkészítőnek el kell fogadnia, hogy nem tudja a fogadtatást kontrollálni – ami logikusnak tűnik, az alkotók mégis elfelejtik, amikor a sikereik csúcsán vannak.

A kemény munkából nem lesz mindig siker, mert az élet rohadtul nem igazságos.

Így aztán Levy arra törekszik, hogy ha a végeredményt úgysem tudja kiszámítani, legalább magát a filmkészítés folyamatát élvezze. A Stranger Things esetében is ez volt a helyzet, fogalmuk sem volt, siker lesz-e belőle, de Levy minden egyes forgatási napon boldog volt. És ahhoz, hogy erre rájöjjön, egy bukásra volt szükség.

Ryan Reynolds belép a képbe

A Free Guy lett a legsikeresebb filmje, a kritika is szerette, de ez is teljesen váratlanul érte.

A Vasököl forgatása közben Hugh Jackman dobta be Ryan Reynolds nevét, mint olyasvalakit, akit Levy biztos kedvelne, mert

mindketten kanadaiak, kedvesek, munkamániások, lányos apák, szeretnek otthon ülni és szeretik, ha a munka szenvedés helyett élvezet.

Jackman megjósolta, hogy ha ők ketten elkezdenek együtt dolgozni, akkor soha nem fogják abbahagyni.

2018 júliusában Reynolds volt az, aki megkereste Levyt a Free Guy ötletével. Az Éjszaka a múzeumbanhoz vagy a Vasökölhöz hasonlóan annak sem volt tökéletes a forgatókönyve, de megvolt benne az bizonyos egy nagy ötlet. Egyikük sem nagy gamer, az öntudatra ébredő NPC-karakter metaforaként izgatta őket, de nem intellektuális, hanem érzelmi szempontból. Mindannyian szeretnénk jobban irányítani az életünket – ez egy alapvető emberi vágy, ahogy az is, hogy kibéküljünk a saját múltunkkal, ami Az Adam-projekt alapja. Levy szerint minden nagy (film)ötletnek egy univerzális emberi problémáról kell szólnia, akkora van esélye arra, hogy nemcsak Amerikában, de a világon bárhol rezonáljon a közönséggel.

Az Adam-projekt

Reynoldsszal tudatosan keresték a következő olyan filmet, amelyen együtt dolgozhatnak.  Az Adam-projekt is a családi aspektus miatt vállalta el, és azért, mert az időutazás tétje itt nem a világ megmentése, a karaktereknek csak saját magukat kell megmenteniük. Ez a forgatókönyv is majdnem eltűnt a süllyesztőben, évekkel korábban még Tom Cruise-zal tervezte elkészíteni a Paramount, de nem lett belőle semmi, ami papírforma, mert

a fejlesztés alatt álló filmtervek 98%-a nem valósul meg.

Az Adam-projektet a Netflixnek csinálták, de a stúdiófilmekhez képest az ő munkájában ez nem jelentett nagy különbséget – ami persze a korábbi sikereinek is köszönhető. Aki már letett valamit az asztalra, az szabadabban dolgozhat Hollywoodban.

Stranger Things

2015-ben jutott el Levyhez, illetve a produkciós cégéhez a Duffer testvérek forgatókönyve, amihez foghatót még nem olvasott, és mivel éppen szünetet tartott két mozifilm között, felkarolta a projektet. Más nem nagyon látott fantáziát benne, mert akkoriban az volt az iparági szabály, hogy nem készülhet gyerekekkel olyan film vagy sorozat, ami nem gyerekeknek való. A Netflix viszont igent mondott, még ha nem is biztosított túl nagy költségvetést.

Az egyetlen híres színész a projektben Winona Ryder lett, aki viszont 2016-ban már nem számított húzónévnek, ráadásul az első kérdése, amikor találkoztak vele, az volt, hogy

"Mi az a Netflix?"

A nem nagyon internetező „hippi” Winonának ezután el kellett magyarázni, hogy  streaming lényegét.

Levy azt is elárulta, miért mindig a 3. és 4. részt rendezi meg az évadokban. Az eredeti tervek szerint a Duffer testvérek jegyezték volna mind a 8 részt, és csak az első epizód készítése közben jöttek rá, hogy a széria második felét még nem írták meg, ezért Levy felajánlotta, hogy átveszi a 3-4. részt, így ők addig visszavonulhatnak írni. A második évadban, miután elképesztően sikeres lett a sorozat, már csak babonából sem akartak változtatni a formulán.

Ez a hivatalos magyarázat, de Levynek van titokban egy másik indoka is: mindig a 3-4. rész a legizgalmasabb. Az első epizódban még csak a felvezetés zajlik, a másodikban egyre bonyolódnak az események, de az igazán bizarr dolgok a 3-4. részben történnek.

A mesterkurzus végén a közönség is kérdezhetett. Természetesen most is akadt egy olyan néző, aki a saját ötletét akarta eladni Levynek, aki ekkor sem vesztette el a türelmét, és védjegyszerű kanadai kedvességgel hárította el a gerillapitchet. Arra viszont válaszolt, hogy szerinte mi a Stranger Things lényege.

Levy személyében egy igazi, a jó értelemben vett hollywoodiságot megtestesítő alkotót ismerhetett meg a magyar közönség, aki ráadásul motivációs szónoknak se lenne utolsó. A filozófiája pedig akár egy mondatban is összefoglalható:

"Ha valamit a megfelelő okból csinálsz, a karma melléd áll.”