Ha Stephen King a horror Istene, akkor a fia, Joe Hill a zsáner Jézusa! Kritika a kultképregényéből készült sorozatról.
Hónapokkal ezelőtt debütált a Netflix kínálatában a Locke & Key tévésorozat – de mivel egy kultikus képregény alighanem hamarosan kultikussá váló adaptációjáról van szó, mindenképpen ejtenünk kell róla néhány szót itt a Port.hu hasábjain, hátha valaki pont ettől a cikktől fog kedvet kapni hozzá. A széria alapjául szolgáló képregény szerzője ugyanis nem más, mint a híres horroríró, Stephen King fia, Joe Hill, aki ötletekben, világépítésben és rémisztgetésben legalább olyan ügyes, mint az apja. Hill mára már kilépett az őse árnyékából, és a saját jogán is elismert horrorszerző lett. Ezt mondjuk nem a regényeinek köszönheti (a Szarvak vagy a NOS4A2 esetében kicsit érződik, hogy azok még csak a papa írásainak ügyes másolatai voltak), hanem a 2008 és 2013 között futó, kultikus képregénysorozatának, a Locke & Key-nek, amit itthon a Fumax is elkezdett már kiadni magyarul gyűjteményes kötetekben.
A képregény pont olyan, mintha együtt írta volna a XX. századi horror két koronázatlan királya, Stephen King és Howard Phillips Lovecraft. A Locke család egy iszonyatos tragédia, Locke apuka brutális meggyilkolása után, az új élet reményében maguk mögött hagyják a zsúfolt és veszélyes nagyvárost, és hazaköltöznek felmenőik ódon birtokára, az Isten háta mögé két utcával, a massachusettsi Lovecraftba. Családjuk ősi kúriája, a Kulcsház azonban nem mindennapi otthon: a kastélyszerű, öreg épületben varázserővel bíró kulcsok lapulnak rejtett helyeken, és a hozzájuk tartozó kapukon túl felfoghatatlan, különös valóság várja azokat a vakmerő embereket, akik átlépnek rajtuk.
És hát persze, hogy a Locke-gyerekek, Tyler, Kinsey, és Bode is ugyanolyan kíváncsiak, mint az Állj mellém! vagy az Az fiatal főhősei. Eleinte a kulcsokkal szerzett új, bámulatos képességek, mint a szellemként repkedés, vagy az egymás felnyitott fejében lévő emlékek között kotorászás, és a játszva tanulás jó kis unaloműző mókának tűnnek. Pláne, hogy ezzel úgy tűnik, jóval elviselhetőbbé válik a beilleszkedés az új osztályba, a leginkább Roxfortra hasonlító, több száz éves elitiskolába. Csakhogy a véráztatta múltú Kulcsház alatti mélységben egy gyűlölettel teli lény lakozik, aki már nagyon régóta várja, hogy megszerezhesse a Locke-ok mágikus kulcsait...
Izgalmasan hangzik, igaz? Persze, hogy az! Így természetesen csak idő kérdése volt, mikor lesz ebből a képregényből is Netflix-sorozat, akárcsak a Sabrinából, a Daybreakből vagy az Az Esernyő Akadémiából. A streaming szolgáltató persze eléggé megvariálta a képregényes alapokat a feszesebb tévés dramaturgia vagy a közönségbarátabb történet érdekében. Például a beszédes nevű Lovecraft városkát átnevezték Mathesonra (ez persze szintén irodalmi utalás Richard Mathesonra, a Legenda vagyok írójára), néhány fehér képregénykarakterből fekete szereplő lett (na nem mintha ezzel bármi gond lenne), egybegyúrtak pár tinédzsert, Joe Hillnél soha fel nem bukkanó, vadonatúj kulcsokat hoztak be, kihagytak vagy épp előrehoztak sztoriszálakat, és így tovább.
A 10 epizódos sorozatverzió viszont így elég sokáig csak a három testvér tinédzserkori problémáira, beilleszkedési zavaraira, és az apjuk hiánya miatt érzett űrre fókuszál – a Kulcsház ősi titkai helyett, ami azért az eredeti képregény kezdettől fogva a sztori gerincét alkotta. Vagyis a Netflix afféle mágikus coming-of-age történetet kanyarított az eredeti képregényből, és náluk a mafla Tyler (Connor Jessup) és a cinikus Kinsey (Emilia Jones) a szerelem útvesztőjében is legalább annyit bolyonganak, mint az ősöreg házuk zegzugos labirintusában, és előszeretettel használják olyan aprócska, nem egészen etikus dolgokra a kulcsok hatalmát, ami utóbb bizonyosan megbosszulja magát (utált diáktársak szekálása, másik nemnél való bevágódás, és hasonlók). Természetesen a kulcsok titkára a gyermekien ártatlan Bode (Jackson Robert Scott) a legfogékonyabb, ám mivel mindkét testvére pótapaként parancsolgat neki, az anyja pedig a széltől is próbálja óvni, természetesen őt próbálja leginkább befolyásolni a Kulcsház alatt lapuló szörnyeteg...
Így a Netflix verziója lényegében az eredeti képregény alternatív változata, egy vadonatúj felépítmény Hill betonbiztos alapjain. Hogy kiknek ajánljuk? Elsősorban képregény- és horrorrajongóknak, de azoknak is, akik kíváncsiak arra, Stephen King fia, Joe Hill is van-e olyan jó az ijesztgetésben, mint a kultikus bestsellereket író apja (spoiler: bizony, van olyan jó).
