Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy német grófnő, bizonyos Karlotta Leibenstein, akit magyar feltaláló férje nagyon gazdaggá tett. Csakhogy a férj meghalt, a fiuk pedig öngyilkos lett, így csak egy németjuhász kutya maradt, akire a grófnő minden vagyonát ráhagyta. Ám egy kutya csak úgy örökölhet, ha van vagyonkezelője, aki a fia barátja, Maurizio Mian lett, aki karrierjét gyógyszerészként kezdte. A Netflix új dokumentum minisorozata, a Gunther vagyona az ő története, nem a kutyáé – bár a kutyáról is lehetne beszélni, aki/ami nem is egy kutya.

Bár a története Olaszországban már ismert volt, Günther, pontosabban IV. Günther először 2000-ben lett világszerte ismert, amikor megvette Madonna floridai házát Miamiban. Mármint a kutya vagyonkezelő alapítványa, amelyet Maurizio Mian kezel, aki állítólag úgy 400 millió dollár felett rendelkezik, és aki aztán egy együttest alapított. Ő nem zenélt vagy énekelt, hanem szerzett öt csinos, nem túl okos fiatalt, akik együtt laktak, és kicsit úgy csináltak, mintha zenélnének. Maurizio és néhány barátja az egészet úgy kezelte, mintha egy tudományos kísérlet lenne, fehér köpenyben jegyzeteltek mindenfélét, és

arra bátorították a fiatalokat, hogy minél többször feküdjenek le egymással.

Hogy elérjék a teljes boldogságot! Az öttagú együttes amúgy jóval több tagból állt, mert rendszeresen cserélgették őket, sőt, már előre pót-castingoltak, hogy a csere zavarmentes legyen.

Ami azt illeti, Gunther kutyából is több volt, mert az első elpusztult, most már VI. Guntheré a vagyon, de van egy egész tenyészet a vérvonal fenntartására – és a „vérvonal” és a „tenyészet” szavak meghatározóak Aurelien Leturgie sorozatában. Ahol szép lassan kiderül, hogy semmi sem igaz abból, amit nekünk elmondtak, és még bele is vigyorognak a képünkbe, de ez nem feltétlen baj. Egy jó dokumentumfilm/sorozat bőven lehet olyan izgalmas és meglepő, mint egy játékfilm, és a Gunther vagyona kellőképpen fordulatos, ami elsősorban a hazugságokra épül. Merthogy időről időre kiderül, a leleplezett hazugságok helyén is hazugságok vannak, szemrebbenés nélkül elmondott újabb kamu sztorik, amikből még utolsó mondatként is marad egy. Néha már azt nehéz elhinni, hogy mindezt tényleg a kamerába mondják.

Innen persze azt gondolhatnánk, hogy kaptunk  egy újabb szélhámos sztorik, mint Az örökösnő álarca mögött - ami nem doksi volt, de igaz történet - vagy az izraeli A Tinder-csaló esetében. Van szélhámosság is persze, de nem ez hajtja a történetet, hanem a boldogság keresése. Pontosabban

a boldogtalanság előli menekülés,

és ilyen szempontból egy alapvetően szomorú történetet látunk, ami, kissé megtévesztő módon rengeteg olasz életkedvvel van elmesélve. Persze nem kizárólag olasz történetről van szó, ami nagyszerű lenyomata is egyben az ezredforduló szenzációhajhász légkörének, ahol mindenki elhitt mindent, ha az elég hihetetlenül hangzott.

Vannak persze sötétebb, és sajnos ki nem fejtett részek is, elsősorban a „szexkísérletek” terén. Mit csinált például a magát tudósnak nevező, de semmiféle végzettséggel nem rendelkező Barry nevű, sunyi képű fickó, és mi köze volt a fiatalokhoz a Matteo nevű, kiélt fejű "vezető tudósnak", akiről szintén nehéz elhinni, hogy tudós, de a megválaszolatlan kérdések is tudnak izgalmasak lenni.

Értékelés: 8/10