Az internet leggyűlöltebb embere című 3 részes Netflix dokumentumsorozat önmagában is elég ocsmány sztori, de ha azt is hozzáadjuk, milyen népszerű volt az akkor egyébként legális bosszúpornó, még gyomorforgatóbb az egész.
Nem Hunter Moore volt az első, aki ilyesmit csinált, de ő volt az első, aki ezt az internet korában felpörgette és „népszerűvé” tette, és aki ezt a lehető bicskanyitógatóbb és legocsmányabb módon tette. A Hustler magazin még a 80-as években indított el egy Beaver Hunt nevű rovatot, ahol az olvasók által beküldött pikáns képeket publikálták, gyakran a képen szereplő nők személyes adataival, a beküldők pedig sokszor volt férfiak, férjek voltak. Az is undorító dolog volt, a bosszúpornó kifejezést viszont Hunter Moore-nak és az internetnek „köszönheti” a világ, és a pasas, aki magát „életek professzionális tönkretevőjeként” aposztrofálta, vélhetőleg ma is büszke erre.
A jó hír az, hogy nem maradt el megérdemelt büntetése:
a Netflix háromrészes dokumentumfilm sorozata, Az internet leggyűlöltebb embere arról a harcról szól, amely során sikerült Moore-t megállítani, és valahogy gátat vetni a gyomorforgató jelenségnek.
Moore 2010-ben hozta létre az IsAnyoneUp nevű oldalt, ahol az olvasók által beküldött volt barátnőkről, ismerősökről készült, rendszerint meztelen, sokszor kifejezetten explicit képek szerepeltek. Ha ennyi szemétség nem lett volna elég, a képek mellett sokszor személyes információk is szerepeltek, név, lakcím, munkahely, Facebook profil, satöbbi, akár telefonszám is, így
a nyilvános megszégyenítés, sőt, a zaklatás is gyakorlatilag garantált volt.
Az oldal iszonyú gyorsan felfutott, és komoly rajongótábort tudhatott magáénak, a kommentek a lehető leggyűlölködőbbek voltak. Moore, arra hivatkozva, hogy ő csak felületet biztosít a képeknek, amiket mások küldenek be, semmilyen tartalmat nem volt hajlandó eltávolítani. És az akkori jogszabályok szerint ezt meg is tehette. Élvezte a hírverést, imádta a botrányt, ahol tudott, provokált, hergelt és fenyegetőzött, megtestesítve mindent, ami rossz az internetben. És mielőtt elkezdenéd, kedves olvasó, hogy aki hagyja, hogy mások meztelen képeket készítsenek róla, az meg is érdemli, a honlapra felkerült képek jelentős részét nem ex-pasik küldték be – nem mintha ezzel ne lenne gond -, és nem is a rajtuk lévő nők.
Persze voltak őrült exhibicionisták és mindenféle más szerzetek, de
Moore hackereket fizetett azért, hogy fiatal lányok gépeit és levelezését törjék fel, és onnan képeket és személyes információt lopjanak.
Ez persze csak később derült ki, miután Charlotte Laws színre lépett. Addig emberi életek mentek tönkre, családok estek szét, voltak, akik a rájuk hozott szégyen elől öngyilkosságba menekültek. Laws rendkívül színes egyéniség, volt már színésznő, testőr, taxisofőr, állatvédő aktivista, újságíró, politikus, három évig kavart Tom Jones-szal, nem most jött le a falvédőről. Amikor a lányáról félmeztelen képek kerültek fel az IsAnyoneUp-ra, amiket egyértelműen a gépe feltörésével szereztek meg, és amiket Moore nem volt hajlandó levenni, az érthető módon felháborodott Laws akcióba lendült.
A Raw TV készítette korábban a Ne szórakozz a macskákkal: Vadászat az internetes gyilkosra (2019) és A Tinder-csaló című Netflix dokusorozatokat is, most pedig Charlotte Laws keresztes hadjáratát mutatják be. Amely elsőre rögtön falakba ütközött, se a rendőrséget, sem az újságokat nem érdekelte a sztori, ám Laws szép lassan egyre több olyan áldozatot talált, akiknek egész biztosan feltörték a levelezését, hogy megszerezzék a képeiket, és innen már egyszerűnek tűnt a dolog, de nem volt az. Az internet leggyűlöltebb embere legfőbb erénye annak bemutatása, milyen buktatókkal jár az igazság keresése, és hogyan vághat vissza az, aki ellen a vizsgálat folyik. Mert Hunter Moore nem adta olcsón a bőrét.
A Rob Miller (Ratko Mladić pere) rendezte sorozatban nem Moore ténykedése a legfelkavaróbb, vagy az, hogy ezt mennyire élvezte, mert ő csak egyetlen ember. A legrémisztőbb az, hogy mennyi követője és rajongója volt, hogy azzal, amit csinált, megnyitott egy sötét portált a gyűlölet számára, és
egy idő után már nem a meztelen kép volt a cél, hanem a megalázás.
És ezzel kapcsolatban tényleg megdöbbentő dolgok derülnek ki, amiben az a legfurcsább, hogy vannak, akik mindezt nagyrészt rezzenéstelen arccal mondják a kamerába, mint a „Segglyuk Lány”, aki ebben a történetben egyszerre volt megalázott áldozat és valaki, aki 15 perc hírnévre és némi elismerésre vágyott. Hunter Moore, bár elsőre igent mondott, végül nem állt a kamerák elé, pedig érdekes lett volna látni, hogyan nyilatkozik egy más (remélhetően) másik világban. A bosszúpornó azóta Amerika legtöbb államában és a világ legtöbb országában törvénybe ütközik, nagyrészt ennek a történetnek köszönhetően.
Értékelés: 7/10
