A szlogenné vált címet mindenki ismeri, a mögötte lévő romantikus drámát talán már kevesebben. Fel tudja idézni, milyen érzései voltak a történettel kapcsolatban, amikor először találkozott vele?
T.F.: A film maradandó élményt hagyott bennem. Annyira különleges, annyira lehengerlő volt többek között a színészi játék. Azt éreztem, hogy ez egy álomszerű sodródás, nem is tudom, hol a határ képzelet és valóság között. A mi előadásunk alapja ugyan nem a film, hanem a regény, de ez az álomszerű sodródás szintén megjelenik majd. Szeretnénk, ha az előadás során egymásba csúszna a fikció és a valóság érzete, a regényben ugyanis a görög sorstragédia és a pszichothriller elemei is megtalálhatóak. Szerelem, magány, elvágyódás és hazugság – ezek a mű fő motívumai, amelyektől ugyanolyan átélhető és felkavaró lesz a történet, mintha ma játszódna.

Nem egy, hanem négy szerepet játszik a darabban. Négy becsapott nőt, akiknek szerelmet, házasságot ígérnek, de a végén elhagyják őket. Adódik a kérdés, hogy tényleg ilyen hiszékenyek és gyanútlanok ezek a nők, vagy csak hinni akarják, hogy végre rátaláltak a tökéletes férj-jelöltre?
T.F.: Úgy gondolom, az utóbbi. El akarjuk hinni, hogy létezik a tökéletes. És mindegy, hogy 1960-at vagy 2019-et írunk. A rejtélyesség, a tökéletesség iránti vágy gyakran mindent felülír. A darabban lévő nők sem járnak utána egy ideig, hogy valóban minden úgy van-e, ahogy a görög diplomata állítja. Megelégszenek a látszattal, pedig a fiú többször is kimondja a valóságot, igaz, úgy tálalja, mintha csak vicc lenne az egész. Nagyon érdekes például, hogy a darabban, Katalin, az első becsapott nő látja bele a fiúba, hogy görög, és hogy a követségen dolgozik. A férfi pedig tovább szövi a mesét. A férfi főszereplő és a darabban szereplő nők is saját álomvilágukban élnek.

A látszat és a lehetetlen utáni vágyakozás ugyanúgy most is ott van a mindennapjainkban. Sőt, a közösségi médiában akár egész életek épülnek/épülhetnek ugyanígy hazugságra. Ez a darab akár tükör is lehet a mai ember számára.
T.F.: Az embereknek egyre fontosabbak a külsőségek, és a médiában egyre inkább elérhetetlenül tökéletesnek tűnik mindenki. Sokan olyanok akarnak lenni a 8 óra munka mellett, mint a plakátokon szereplő modellek, akiknek ez a munkájuk, arről szól az életük, hogy ápoltak legyenek, formában maradjanak, de valójában még ők sem így néznek ki, hiszen a retusálás korában bármi lehetséges. És mivel a mai világban és a közösségi média korában úgy tűnik, mintha bárkiből bármi lehetne egy pillanat alatt, emiatt rengetegen válnak boldogtalanná, ha csak átlagos életet élnek. Olvastam valahol, hogy az előző generációkban életcél volt az, hogy az ember fel tudjon nevelni két gyereket. Ez ma már a legtöbb embernek kevés, mert nap mint nap kapjuk az arcunkba az ál-tökéletes életeket. A becsapott nőkhöz hasonlóan ma is a többség a közösségi médiában lévő profilképnek és az ott fellelhető információknak hisz, holott ez csak egy szelete az emberek valódi életének. A regény főszereplője, - a való életben Szőllösi G. György - is a látszat fogságába kerül. Egyszerű munkásfiúként rá se néznek azok a lányok, akiket diplomataként egy perc alatt meghódíthat. De nemcsak a nők, hanem mindenki más is máshogy viselkedik vele, amikor a gazdag külföldi szerepét játsza, így nagyon nehéz elengednie ezt a szerepet.

A darabot Hídvégi Nóra rendezi. Dolgozott már vele korábban is? Mennyiben lesz más ez az előadás?
T.F.: Dolgoztunk már együtt a Halálos tavaszban. Nagyon szeretem az érzékenységét, az ízlését, egyszóval a vele való munkát. A Jó estét nyár, jó estét szerelem nem a megszokott módon lesz aktualizálva, tehát nem farmerban fogok rohangálni a színpadon, inkább a darab mondanivalója az, ami aktuálissá teszi majd az előadást. A jelmezek megidézik a kort, mégis annál többet fejeznek ki, a ruhák is az álomszerű sodródás élményét erősítik majd. Nagyon jó érzés, hogy ennyire beindítja a fantáziámat a jelmez, és a díszlet, ez már a próbákon is nagyon inspiráló tud lenni egy színésznek. És nagyon izgalmas kihívás, hogy mind a négy becsapott nőt én játszom. Úgy érzem, ez a koncepció rengeteg megfejtést kínál majd a nézőknek. Engem pedig mindig motiválnak a kihívások.

Pályája során sok nehéz sorsú nőt játszott már, kicsit olyan érzésem volt, mikor a szerepeiről olvastam, hogy Törőcsik Franciska „jóban van” a fájdalmas érzésekkel. Az öröm is ugyanilyen intenzitással van jelen az életében?
T.F.: Igen, abszolút. Szenvedélyes ember vagyok. Az örömet és a bánatot is szélsőséges módon élem meg, de ez pont kapóra jön, ha színész az ember.

Sok szó esett már a látszatról. Ott van nekünk a közösségi média, sokan úgy vélik, az is egy látszatvilág. Önnek aktív a Facebook és az Insta oldala is, kényszer vagy azért élvezi is az ottani jelenlétet?
T.F.: A világ változik és lehet ezt jól is kezelni. A Facebook például praktikus. Korábban a családtagok, barátok mindig kérdezték, hogy na, most hol és miben játszol, mikor láthatunk. Egy idő után fárasztó volt mindig mindenkit értesíteni az eseményekről. Egyszerűbb, hogy lett egy Facebook oldalam és ott minden velem kapcsolatos információ megtalálható. De néha megdöbbent ez a világ. Látom a sok like-vadász posztot, szép retusált fotó egy lányról egy mondat közhellyel, kedves, egyszerű, kiszámítható tartalommal, és ahogy látom, nagyobb az érdeklődés erre, minthogy én milyen kulturális programot hirdetek éppen. Ugyanakkor én szeretném továbbra is azt csinálni, amiben hiszek, és örülök, hogy rengeteg ember kiváncsi rám, és arra, amit csinálok. Az instagram oldalamon pedig jól esik néha megosztani a világgal, milyen élmények érnek, hogyan látom a világot.

A Városmajori Szabadtéri Színpadon július 18-án és 19-én, két alkalommal láthatják a darabot az érdeklődők Hidvégi Nóra rendezésében. A főbb szerepeket Jaskó Bálint, Törőcsik Franciska, Györgyi Anna, Ladányi Júlia és Kálid Artúr játsszák majd.