Nem szeretjük a nagy szavakat, de a következőkben az utóbbi idők legextrémebb és leginkább embert próbáló mutatványát kíséreljük meg: aktuálpolitikai töltetű, glicerines pátoszt és gyűlölködő epehányást egyaránt mellőzve teszünk tényszerű említést a Most vagy soha! című produkcióról. Ez pedig így hangzik: Lóth Balázs Petőfi-filmje az IMDB-látogatók túlnyomó többségétől hasonló osztályzatot kapott, mint általános iskolai verselemzéseink a Reszket a bokor, mert… című költeményről. 1,5-ös átlag ide vagy oda, Minden Idők Legdrágább Magyar Mozija még korántsem tekinthető negatív rekordernek a filmes adatbázis szavazásán. Lássuk az öt hazai filmtörténeti diszkóbalesetet, melyeknek köszönhetően a Most vagy soha! vélhetőleg sosem kerül a szégyenlista élére!

5. Szuperbojz (1,4 pont)

A Szuperbojzról anno számtalan alkalommal leírták: akkora műanyag hulladék, hogy egymagában képes lenne kipusztítani az óceánok teknős-, delfin- és bohóchal-populációját. Ami már azért is gigászi vétek lenne, mert a felsorolt fajok bármelyik egyede jobb forgatókönyvet rittyentett volna a filmhez, és nem ripacskodta volna szanaszét a jeleneteket.  Mi elsősorban azonban mégsem ezt, és nem is a humormentesített humort vetnénk az alkotók szemére. Sokkal inkább azt, hogy templomi litániára járó nagyanyánk fantazmagóriáiban hitelesebb kép élt az Amerikából hazatért rocksztárról, mint amit a film vetít elénk.

4. Kis Vuk (1,3 pont)

Távol álljanak tőlünk a kulturális konteók, de bármibe lefogadjuk, hogy a Kis Vuk egy emberkísérlet részeként látott napvilágot. Ez pedig nem hivatott mást bizonyítani, minthogy gyermekkorunk egyik legszeretettebb rajzfilmhőséből is lehetséges olyan gyépés mutációt alkotni, melynek beleit egy vibrációs földdöngölővel taposnánk ki. Az Asylum stúdió legpusztítóbb merényleteit idéző Kis Vuk nemcsak hogy utólag is rokonszenvessé tette a Simabőrű karakterét, de arról is gondoskodott, hogy a „róka” kifejezésre jó ideig csak átvitt értelmében tudjunk asszociálni.

3. Álom.net (1,3 pont)

A kosárlabdacsapatnak szurkoló pompomlányok szellemi atyjától az is kitelik, hogy egy óvatlan pillanatban filmet készít a Liszt Ferenc Kamarazenekar leghírhedtebb groupie-jairól. És a szürreális Amerika-majmolás az Álom.net legelenyészőbb hibája: N. Forgács Gábor rendező-forgatókönyvíró gondoskodott róla, hogy ne csupán néhány jeleneten feszengjünk, hanem szégyenérzetünk az első képkockától az utolsóig tartson. Ennek érdekében pedig gimnazista karaktereit Família Kft.-t megszégyenítő ripacskodásra kényszerítette, valamint elrendelte, hogy kizárólag egy Horthy-korszakban készült szlengszótár kifejezéseivel kommunikálhassanak.

2. Elment az öszöd (1,1 pont)

Mint ahogy keringenek legendák vuvuzelavirtuózokról és milliárdos magyar kórházi ápolókról, úgy időről időre hallani szóbeszédeket arról is, hogy az Elk*rtuk lehetett volna sokkal nyomorúságosabb filmélmény. Bár ez utóbbi elsőre talán abszurdabbnak tűnik bármi más hasonló kijelentésnél, a 2013-as Elment az öszöd azért némileg bizonyítja igazságtartalmát. A szóban forgó produkció ugyanis az 1,5 pontátlaggal honorált ’21-es Gyurcsány-filmhez képest is jóval hendikepesebb: egyrészt, mert humorérzék teljes hiányában is megkísérelték humorral feldobni, másrészt, mert egy Budapest TV-s mulatósműsor költségvetését fordították rá. A saccperkábé 2000 forintos sztárgázsi fejében Sás Péter „parodista” pedig hasonló teljesítményt nyújtott az antihős szerepében, mint P. Violetta műsorvezetőként.

1. Holnap történt - A nagy bulvárfilm (1,0 pont)

És ha már szóba került a hazai tévécsatornák kozmoszának legretardáltabb üstököse: a Budapest Televízió vezetősége anno úgy döntött, hogy a szürkeállomány műholdról történő szőnyegbombázása édeskevés, ideje a mozilátogatók IQ-ját is a bojtosúszójú halak szintjére süllyeszteni. Csatasorba állították hát Anettkát, Kiszel Tündét, Terry Blacket, Fekete Pákót és minden két lábon járó sorozatvetőt, aki bevethetőnek bizonyult a jóízlés elleni bozótharcban. Csakhogy tervük csődöt mondott, mivel a hazai mozik – az Uránia kivételével – megtagadták a Holnap történt műsorra tűzését. Azért két dolog mindenképpen az alkotók javára írható: 1.: Egy fillér közpénzt nem koldultak a produkcióhoz, a költségeket – feltehetőleg süket, vak és néma – szponzorok finanszírozták minden mindegy alapon; 2.: Gigászi bukás ide vagy oda, így is aranykeresztet oktrojáltak a hazai trashkultúra koronájára.