Én konkrétan beálltam a látványtól, a Matthew McConaughey által elfogyasztott, letolt, feltolt és benyakalt kokó, fű és pia mennyiségétől, csak attól, hogy néztem!
Pár hete vetítették a mozikban a szintén Matthew McConaughey készült, szintén javarészt a tengerparton vagy a nyílt tengeren játszódó, különös hangulatú film noirt, a Vihar előttöt, és kicsit olyan érzésem van, mintha az, és a most bemutatott Túltolva valami furcsa párost alkotna. Ugyanaz a történet két, teljesen különböző fajta drog hatása alatt: az első film valami súlyos, depressziós szerrel, rummal rátöltve, a másik pedig mindenféle partydrog hatása alatt elmondva, jó sok sörrel és vodkával.
Hősünk egy bizonyos Moondog, akire mindenki azt mondja, hogy egy óriás zseni, egy csodálatos költő, és lehet, hogy valamikor az volt, de inkább lehet, hogy nem. Most csak szétcsapja magát, de azt napi szinten valahol Key West trópusi partjainál, jachtokon, klubokban, odahaza és az utcán, és megteheti, mert az emberek szeretik, hírneve kitart, a feleségének (Isla Fisher) pedig sok a pénze. Moondog nonstop bulizik, egyfolytában meztelen csajok, híres haverok, kokainkupacok és akkorra gandzsák veszik körül, mint egy harsona, fürdik a napfényben és saját eufóriájában. Annyira szét van csúszva, hogy majdnem lekési a lánya esküvőjét, mert éppen valami kikapós MILF-et töcsköl egy tengerparti büfé konyhájában, de imádja kikapós feleségét, aki ráadásként Snoop Doggal hentereg. Neje halála, valamint a tény, hogy a végakarat értelmében be kell fejeznie regényét, hogy megörökölje a neki járó pénzt, egy pillanatra kijózanítja, de csak egy pillanatra.
A Túltolva olyan, mint egy kőkemény trip, amit olyan anyagokra tol valaki, amiktől nem lehet beparázni, csak pörögni és vihogni. Mert ezt teszi a főhősünk nagyjából 90 percen át, de adjunk rá további 5 percet, amikor vagy nagyon csodálkozik, vagy éppen eszik. Nem is történik sok minden, azon túl, hogy Moondog különböző arcokkal találkozik, és együtt bulizik velük. Egy piromániás hülyegyerekkel (Zac Efron), egy idiótával (Martin Lawrence), aki delfintúrákat szervez turistáknak, de nem tudja megkülönböztetni a delfineket a cápáktól, a tenyérbe mászó ügynökével (Jonah Hill). Vagy éppen Snooppal, aki megmutatja neki a szent jamaikai cserjét, amitől más dimenzióba lehet lépni. Hogy mindennek mi értelme van, azt tessék megkérdezni a rendezőtől, Harmony Korine-től, aki a Spring Breakers - Csajok szabadon (2012) után újra a tengerparton tombolhatott egy kicsit.
Az én megfejtésem a filmre elég kézenfekvő: nem szabad szürkének, hétköznapinak lenni, legyünk színesek, harsányak, ha kell bunkók, éljük az életet, legyünk bolondok. Ha kell, női tangában! Igaz, ezzel az alappal Matthew McConaughey karakterét nálunk az első külvárosi kocsmában két perc után agyonvernék, de higgyük el, hogy Florida más, ott van helye a csodabogaraknak, ott lehet valaki mindenki kedvence pusztán attól, hogy hülyén táncolva, a seggét riszálva táncol, és pár soros, ócska verseket böfög fel, amikben kötelező jelleggel emlegeti a farkát is. És érdekes módon McConaughey-nak még ez is jól áll, igaz, neki is volt egy masszív beszívva meztelenül a vízparton doboló korszaka, szóval volt miből merítenie, és az agylágyító vihogást is úgy produkálja, mint senki más! Nála csak Isla Fisher – aki mellesleg Sasha Baron-Cohen felesége – a jobb, és nekik ketten van egy elképesztően jól eltalált, nagyon szép jelenetük, ami olyan, mint egy különös tánc. Mert a Túltolva részleteiben baromira jó, a zenéje is elképesztő - csak egészében egy oltári nagy marhaság.
Értékelés: 6/10
