Persze nem mindegy, melyiket. A 2019-es A kegyelem ára megtekintése növelte a kísérletben résztvevők empátiáját a nemrég bebörtönzöttek iránt, és csökkentette a körükben a halálbüntetés helyeslését.
2019-ben Scott Budnick producer Barack Obamával találkozott Washingtonban, ahol a volt elnök levetítette neki a A kegyelem ára első vágását, amelyben Jamie Foxx egy alabamai férfit alakít, akit jogtalanul ítéltek halálra. Obama akkoriban éppen a Higher Ground nevű produkciós cégének megalapításán dolgozott, és arról elmélkedett Budnicknak, hogy talán „egy film szó szerint megváltoztathatja valakinek a szürkeállományát”.
Hónapokkal később Budnick megosztotta Obama megjegyzését Jennifer Eberhardt stanfordi pszichológussal is, szó szót követett, és végül 2024-ben a Stanford pszichológiai tanszékének alagsorában tényleg elindult egy MRI-készülékes vizsgálat, hogy kiderüljön, hogyan változtatja meg az agyukat A kegyelem ára megtekintése. Ez volt az első olyan tudományos kísérlet, amely egy konkrét kulturális terméket használt az empátia mérésére.
Az agyi képalkotó kutatás, amelyet Eberhardt a Stanford pszichológiaprofesszorával, Jamil Zakival közösen végez, még folyamatban van, de a vizsgálat első szakasza, amely a résztvevők online videók megtekintésére támaszkodott, arra utal, hogy egy film képes megváltoztatni a gondolkodásmódot. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban október 21-én közzétett eredmények szerint
A kegyelem ára megtekintése növelte a résztvevők empátiáját a nemrég bebörtönzöttek iránt, és csökkentette a körükben a halálbüntetés helyeslését.
Mint ismeretes, A kegyelem ára Bryan Stevenson ügyvéd 2014-es memoárja alapján készült. Michael B. Jordan alakítja benne Stevensont, Jamie Foxx pedig Walter McMilliant, akit 1988-ban jogtalanul ítéltek halálra gyilkosságért. Annak felmérésére, hogy A kegyelem ára megtekintése hogyan alakíthatja az ember gondolkodását, a stanfordi kutatók 749 résztvevőt kértek meg arra, hogy nézzenek meg videóinterjúkat olyan férfiakkal, akiket bebörtönöztek, és mondják el, vajon mit érezhetnek ezek az emberek, akik az imént az életüket mesélték el. Az értékeléseket ezután összemérték azzal, amit a börtönben ülő férfiak a kutatóknak mondtak azzal kapcsolatban, hogy valójában mit éreztek.
Kiderült, hogy A kegyelem ára megtekintése után a kísérlet résztvevői nagyobb valószínűséggel észlelték a helyes érzelmeket az elítélteknél, amit a kutatók „empatikus pontosságnak” neveznek.
Az MRI-vizsgálatok tavasszal kezdődtek el. Jennifer Eberhardt és Jamil Zaki eddig 60 embert vizsgáltak meg, és még mindig elemzik az eredményeiket. Eberhardt azt mondja, hogy hasonló kutatást tervez televíziós műsorokkal kapcsolatban is, amelyek elmélete szerint hosszabb távú hatást gyakorolhatnak az agyra, mivel a nézők hónapokon, sőt éveken keresztül foglalkoznak egy-egy történettel.
