Sokat ígér a horror-franchise hatodik része, és nem csak azért, mert a Wednesday ünnepelt sztárjával, Jenna Ortegával hirdeti magát (aki amúgy már az előző részben is benne volt), hanem mert X besorolást kapott (erről itt írtunk bővebben), emiatt csak felnőttek nézhetik meg, este tíz utáni vetítéseken: ezzel valamiféle misztikum lengi körbe, tiltott gyümölcs, bűnös élvezet lesz a átlagos horrorfilmből. Pedig higgyétek el, a Sikoly VI. nagyon is hétköznapi.

Utoljára a széria két első, és mindmáig legsikeresebb darabja közt telt ilyen rövid idő: a Sikoly 1996-ban, a Sikoly 2. pedig 1997-ben érkezett, és most is csak egy évet kellett várni az új részre (a legtöbb idő a harmadik és a negyedik, valamint a negyedik és az ötödik rész közt telt el: mindkét esetben 11 év). A 2022-es Sikoly (így, sorszám nélkül, bár ez az ötödik, de nyilván egyszerre akart folytatás és reboot lenni) egyenes leágazása az idei Sikoly VI. (igen, ismét sorszámmal, ki tudja ezt követni?!), és több szereplő is visszatér a korábbi részekből (nem, Neve Campbell tényleg nem, az egészet elkenik azzal, hogy Sidney most inkább biztonságos helyre húzódott, ő már megkapta a maga happy endjét), csak a helyszín változott, hiszen a kisváros helyett immár New Yorkban kaszabol a Szellempofa. Nomeg a nagyvárosban mások a szabályok, erre utal az eredeti tagline lefordíthatatlan szójátéka: “New York. New Rules”. Ebből magyarul annyi jött csak át, hogy: “Új város. Új szabályok”.

Természetesen a főszereplők ismét az előző rész túlélői, többek közt a Carpenter nővérek (Melissa Barrera és Jenna Ortega), ám aki egy Sikoly-folytatásban szerepel, az hiába volt egyszer már final girl, másodjára már nem biztos, hogy túléli. Wes Craven első és második Sikoly-filmje elsősorban nem csak attól volt remek, hogy mesterien bánt a slasher műfajával, hanem az akkortájt épp kifulladó zsánert frissítette fel egy nagy adag önreflexióval:

a szereplők tudják, hogy egy horrorfilmnek mik a szabályai, hiszen már jó párat láttak, ám mégis elkövetik a legnagyobb hibákat.

A Sikoly VI. is megpróbálkozik azzal, hogy metahorrorrá emelje magát, de megdöbbentően ügyetlenül csinálja. Az még egész jó ötlet, hogy ezúttal arra reflektál, hogy a Sikoly sorozatból franchise-á nőtte ki magát, és ennek a formátumnak már egészen más szabályai vannak. Természetesen erről is megkapjuk a kötelező kiselőadást a horrorrajongó karaktertől, ráadásul még kifejezetten élvezetes is, ám ezután már nem tudják érdemben kamatoztatni a metaszintet, és olyan, mintha csak kötelező elemként lenne jelen. Sőt, el is ügyetlenkedik, hiszen annyiszor hangzik el, hogy épp egy franchise-t nézünk, hogy az

már nem önreflexió, hanem önigazolás.

Pedig frenetikus a nyitójelenet; zseniális a metró-szekvencia, ahol halloween alkalmából a szerelvény tele van horror-ikonoknak öltözött emberekkel, köztük persze számtalan Sikoly-álarc is feltűnik; és elég feszült a zárás is.

Ám ami közte van, az inkább gyenge sziloplaszt, tömítőanyag, ami nem összetartja a jeleneteket, csak kitölti a köztük lévő rést.

A kétórás film gyakran lesz ritmustalan, nem áll össze egy kohorens egésszé, mintha szekvenciáról szekvenciára ugranánk, amit csak a szereplők személye köt össze.

És itt van még a korhatárbesorolás, hisz nyilván nem lehet szó nélkül elmenni mellette. A Sikoly VI. valóban tartalmaz extrém brutális jeleneteket, ugyanakkor, mivel egy slasherről beszélünk, a dramaturgiája több helyütt is tinifilmeket idézi (gondolok itt például a romantikus szálra), így viszont nehéz eldönteni, kinek is szól valójában.

A történet több ponton is inkább a fiatal közönségre épít, miközben a korhatárbizottság csak felnőtteknek ajánlja. 

A Sikoly VI. végén is van egy nagy leleplezés, egy csavar, hiszen mégiscsak egy nyomozás is zajlik, ráadásul annak mindig nagyot kell szólni, hogy ki rejtőzik (vagy kik rejtőznek) a maszk alatt, s hogy ez most mennyire sikerült, az mindenki döntse el maga (szerintem kissé túl lett gondolva, de csitt, nem spolierezek!). Úgy érzem, a Sikoly elindult azon veszélyes úton, amin a Fűrész-franchise is eljelentéktelenedett: a hangsúly a erőszakra helyeződött át, a többi már csak kötelező, olykor erőltetett elem.